Ölelések és könnyek, derűs mosolyok és évtizedes emlékek – 60 éves érettségi találkozóra gyűlt össze a Sztálinvárosi Általános Gimnázium 1961-ben végzett IV. A osztályának nebulói.
Az (előre is elnézést az alapjaiban téves frázisért) öregdiákok sajnos egyre fogyatkozó létszámú csapatának tagjai még múlt szombaton adtak randevút egymásnak a Corner Étteremben – méghozzá jeles alkalomból. Bár a több mint 40 fős diákcsapatból már többen az égi osztályban követik el örökre emlékezetes csínyeiket, és van, aki betegsége miatt nem tudott részt venni a szombat déli találkán, a többiek előbb kicsit megilletődötten, aztán egyre felszabadultabban emlékeztek a régi szép időkre: 60 éve érettségiztek a Sztálinvárosi Általános Gimnázium IV. A osztályának nebulóiként (az intézmény a későbbi Dr. Münnich, a mai Széchenyi gimnázium jogelődje volt).
A városépítés hőskorára jellemző adalék, és ezt már az egyik egykori maturáló, Almási Zsolt ex-polgármester elevenítette fel a DSTV kamerája előtt, hogy a gimnáziumot a régi "húszas" iskolában – a mai Vasváriban – kezdték, majd a "harminckettesben" (a későbbi Ságváriban) fejezték be:
– Kiváló osztályközösség és remek tanári gárda volt, rengeteg szép és sok-sok mosolyt fakasztó emlék köt a gimnáziumi évekhez. Ezek nem tompulnak, és jó feleleveníteni őket. Arra is büszkék lehetünk, hogy bár szétszóródtunk az országban és a világban, így vagy úgy, de mindenki megállta a helyét a választott pályáján. Jó alapokat kaptunk!
Az egykor érettségizők vidám csapatát köszöntötte Szántó Péter, az önkormányzat Oktatási, Kulturális és Társadalmi Kapcsolati Bizottságának elnöke is; mint mondta, számára megtiszteltetés és öröm, hogy részt vehet a jeles eseményen. Nagyon örült a találkozásnak Nádas Margit „Mirtill” is, aki hosszú évek óta lelkes főszervezője, motorja az éves rendszerességű találkozóknak:
– Én eredetileg Fehérváron éltem, az utolsó két évben lettem az osztályközösség tagja, és számomra nagyon furcsa volt a beilleszkedés: általános iskolába is, az első két évfolyamon gimnáziumba is leányiskolába jártam, nehezen szoktam meg a fiúk jelenlétét. Már két évtizede vagyok a találkozók szervezője, örömmel és tőlem telhető lelkesedéssel hozom össze a csapatot – de most elhatároztuk, hogy ez lesz az utolsó találkozónk. Nagyon örülünk egymásnak, de nagyon megfogyatkozott a létszám.
Hadd ne ez legyen a végszó, inkább ez: csak remélni tudom, hogy a főszervező téved – és lesz folytatása a ’61-esek évi rendes nagy, derűs és vidám randevújának!
(Fotó: Vígh Dániel)

