Rangos országos elismerést vehetett át a közelmúltban Budavári Sándorné Marianna: a szociális szférában is aktívan tevékenykedő dunaújvárosi óvodapedagógus a Pedagógusok Szakszervezetének Eötvös József Emlékérmét érdemelte ki. Életút és interjú a hajtás után.
Budavári Sándorné Marianna középfokú óvodapedagógus végzettséggel kezdett dolgozni a Gorkij téri óvodában, diplomáját 1989-ben kapta Kecskeméten.
Munka és a tanulás, együtt
Ebben az évben került a mai Útkeresés Segítő Szolgálat jogelődjéhez, a Családsegítő Központba, 1992-ben szociálpolitikai szakigazgatás-szervezői diplomát kapott az Államigazgatási Főiskolán. Ezzel sem ért véget a tanulás időszaka: a közoktatás-vezetői és pedagógiai szakvizsgáját idén tette le a BME-n.
Dolgozott a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat hazai egyesületénél, 2002-2007 között a Tud6sz Program helyi csoportját vezette, emellett az MKKSZ családsegítő csoportjának országos elnökségi tagja volt. Jelenleg a Dunaújvárosi Óvoda Aprók Háza Tagóvodájának munkatársa, a PSZ Dunaújvárosi Óvodai Tagozatának vezetője, valamint a városi KIÉT első embere.
Óvodapedagógia és szociális szféra, együtt
– A méltatásban az olvasható, hogy a magyar közoktatásért, valamint a szakszervezeti tagság érdekében végzett lelkiismeretes és eredményes munkáját ismerték el. Hogyan fogadta a díjazás hírét?
– Nagyon örültem és nagyon meglepett. Nem titok, hogy a szívemnek legkedvesebb terület a szociális szféra, de örülök, hogy az óvodapedagógusi tevékenységemre és a szakszervezeti ténykedésemre is fölfigyeltek. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám!
– Mind a végzettségeit, mind a pályáját tekintve egészséges egyensúly tapasztalható a közoktatás-köznevelési és a szociális szféra tekintetében – ez tudatos törekvés?
– Részben mindenképpen, úgy gondolom, hogy ezek a tényezők inkább kiegészítik egymást, semmint kizárnák. Aki egy oviban dolgozik, napi szinten szembesül a szociális problémákkal, aki a családsegítősben, az rendre tapasztalja az oktatási szférával összefüggő kihívásokat. Nálam ez a két terület összekapcsolódott. Mindig a családi gondozásra fókuszáltam, mindig igyekeztem segítő szándékkal dolgozni, bármelyik terület is volt a "fő csapásirány".
– Minden ismerőse megemlíti, milyen lelkesedéssel, szívvel-lélekkel dolgozik. Miből meríti az energiáit?
– Részben saját élményből dolgozom, másfelől a kezdetek kezdete óta hiszek abban, hogy a tudás, a szakmai felkészültség mellett legalább ennyire fontos az empátia. És ezen a téren nem tudok, őszintén szólva nem is nagyon akarok különbséget tenni – rengeteg régi "családsegítős" ügyfelemmel máig tartom a kapcsolatot, és óvodapedagógusként is vallom, hogy a gyerekek sorsát tekintve elsőrendű, milyen intenzitással tudunk együtt dolgozni a szülőkkel. Ha jó az együttműködés, akkor annak törvényszerűen lesznek kézzelfogható eredményei – ezért szoktam mindig mondani, hogy segítek, ahol és akinek csak tudok!
(Fotó: Végh Zoltán)
