Tündéri gyerekhad, mozgó óriásbábok és a vigyorgó Hóember a Városháza téren – szép sikert aratott a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) Mesél a város című adventi ajándéka vasárnap este.
Ahogy ígérték, úgy is lett: egyszerre kerekedett múltidéző játék, pompás közösségi kísérlet és remek összművészeti program a Mesél a város című produkcióból. De lássuk sorjában!
Nevet egy Hóember
Amint arról már a DO-n megjelent közönségcsalogató és önkéntesvadász előhangban is írtam, ünnepi műsorra készült a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) advent utolsó vasárnapján a Városháza téren. A Mese a városról című előadás egyszerre kívánt egy játékos, oldott, igazán közönségbarát akcióval tisztelegni a 70 éves város előtt, ráadásul igazi közösségépítő programot megvalósítani – a kifejezés összes létezhető értelmében.
Már az is nagy mutatvány, hogy több héten át készültek az óriásbábok, világító alkalmatosságok az ICA-D berkein belül – egy sor karácsonyi, valamint várostörténeti vonatkozású, az építményeket, köztéri alkotásokat megmoccantó bábról van, illetve volt szó –, de az sem mellékes, hogy az animált figurák szó szerint varázslatos hatást keltettek a közönség körében. Aki mellett elsétál a Martinász vagy akire ráinteget a mozi melletti szökőkút egyik Békája, az okkal-joggal érezheti magát egy tüneményes produkció résztvevőjének. Műhelytitok, de már elárulom: egy ideig úgy volt, én bújok a panelrengeteggel megtámogatott Víztorony bábjába – végül úgy alakult a Zélet, hogy a közreműködő, egyébként egyszerre hiper fegyelmezette és tündéri gyerekcsapatot vezénylő és terelgető Hóembert vittem az alkalmi vonuláson. Belülről is csodás élmény volt!
Angyali üdvözlet
Az óriásbábok sorából is kiemelkedett az Angyal, amelyik ráadásul végig egyfajta irányítója, ha tetszik, vezéralakja lett az alakulatnak – és ezt nyugodtan tekinthetjük szimbolikus gesztusnak is: a Mesél a város című produkcióból szó szerint angyali mutatvány kerekedett. Az is fontos, hogy az önkéntes közreműködők mozgatta bábok felvonulása mellett a városépítés hőskorától ívelő, remek képsorokból válogatott film is mélyített az élményen, és az egész produkciónak Baráth Bálint zeneszerző ez alkalomra komponált műve adott zenei keretet.
Muzsika és látvány, mozgás és élmény – remek játék és parádés főhajtás lett a produkció, köszönet érte minden közreműködőnek! Az pedig már csak hab a 70 gyertya mellé a születésnapi tortán, hogy a közös munkálkodás nem ért véget a vasárnap esti akcióval: mint Deák Nóra, az ICA-D igazgatója elárulta, várhatóan mind a filmanyag, mind a már említett zenei keret kibővítésén dolgoznak – és már javában kutatják a következő bemutató(k) lehetőségeit.
Ahogy az életben, úgy a játékos közösségi program terén is folytatódik a város meséje – az első kísérletről meséljenek a képek!
(Fotó: Végh Zoltán)
Amint arról már a DO-n megjelent közönségcsalogató és önkéntesvadász előhangban is írtam, ünnepi műsorra készült a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) advent utolsó vasárnapján a Városháza téren. A Mese a városról című előadás egyszerre kívánt egy játékos, oldott, igazán közönségbarát akcióval tisztelegni a 70 éves város előtt, ráadásul igazi közösségépítő programot megvalósítani – a kifejezés összes létezhető értelmében.
(Fotó: Végh Zoltán)
