Az angolszász országokban Valentine, hazánkban Bálint napján, azaz február 14-én tartott Valentin nap ünnepe a XX. század végétől világszerte elterjedt világi szerelmes-ünnepként.
Komoly vallási eredeteként tartják számon, hogy Szent Bálint a szerelmesek – valamint a lelkibetegek és az epilepsziával élők – védőszentje. A keresztény szokás azon a legendán alapul, amely nyomán Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban.
Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én mártírhalált halt, még egy utolsó búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: "A Te Bálintod." – idővel ez vált a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázatává.
Szent Bálintnak hazánkban csak szórványosan alakult ki kultusza, az angolszász szokás Magyarországon az angol elnevezés magyarosított formájú átvételével, mint Valentin nap vált ismertté és népszerűvé – jellemzően az 1990-es évektől. Az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák párjukat, vagy szerelmes üzenettel kedveskednek egymásnak (esetleg dalban mondják el, mint a mellékelt hangképes összegzésben Frank Sinatra).
Vallási eredete világszerte, így Magyarországon is elhomályosult; világi vígsággal kívánunk boldog és boldogító, derűs és élménydús Valentin napot – mindenkinek!
(A tényanyag forrása a Wikipédia, a fotó illusztráció)
