Jó szerencsét! Vivát, kohász!

Meghívott vendégként Pintér Tamás polgármester, öregdiákként Szántó Péter, az önkormányzat oktatási, kulturális és társadalmi kapcsolati bizottsága elnöke is részt vett azon az ünnepi találkozón, amelynek pénteken adott otthont az alma mater.

Jeles ünnep, nagy találkozás

Az eltelt évtizedekben alaposan átalakult, kibővült létesítményhálózat bejárását követően Csizmazia Ferenc, az 1972-ben diplomázott kohász üzemmérnök szak valéta elnöke a DSTV kamerája előtt elmondta, nagyon örül, hogy a hívó szóra sokan eljöttek a találkozóra:
– Bár az intézmény alaposan átalakult, nevet is váltott, de az emlékeink örökre megmaradnak. A fiatalságunkat jelenti a város és a valahai főiskola, a mai egyetem, így nagy örömmel vágtunk bele a találkozó megszervezésébe – 50 év nagy idő, van mire emlékezni, van mit ünnepelni. Természetesen nagy izgalommal készültem, készültünk a találkozóra, és bár sokan már nem lehetnek közöttünk, nagy öröm, hogy a fél évszázada végzett hallgatók közül sokan visszatértek ma – és bár még közel sincs vége a találkozónak, már most rengeteg élmény, szép emlék visszatért!

Tisztelet az elődöknek!

Az találkozó vendégei a főépület egyik nagy előadójában gyűltek össze, ahol Csizmazia Ferenc köszöntje után Prof. Emeritus Kadocsa László, a DUE nyugalmazott rektorhelyettese köszöntötte a résztvevőket – megjegyezve, hogy szintén jubiláló öregdiák, hiszen ő is 50 esztendeje végzett a Műegyetemen –, és tartott előadást az elmúlt évtizedek intézményfejlesztési törekvéseiről.

Személyes emlékeit is felelevenített köszöntőjében Pintér Tamás polgármester – mint hangsúlyozta, édesapja révén már gyerekként is rendszeresen látogatta a hajdani főiskolát, később első diplomáját is az intézményben szerezte:
– Jó szerencsét! Egy polgármester életében is akad olyan esemény, amikor megremeg a lába – és a mai találkozó éppen ilyen alkalom. Rengeteg szál köt az egyetemhez, sok-sok személyes emlék, de most mégis azt tartom a legfontosabbnak, hogy az 50 éve végzett kohász üzemmérnökök előtt tisztelegjek. Önök azok, akik megalapozták a város, a Dunaferr közelmúltját és jelenét, munkakultúrájukkal, tudásukkal máig ható szerepet vállaltak településünk fejlődésében. Nagyon büszkék lehetnek magukra, és örülök, hogy osztozhatom a büszkeségükben. Köszönöm, köszönjük, hogy újra eljöttek szeretett intézményükbe, köszönöm, hogy segítettek feleleveníteni tanáraik, köztük a legendás főigazgató, Laci bácsi emlékét. Fantasztikus a teljesítmény, amivel hozzájárultak városunk, hazánk fejlődéséhez – és azt kívánom, öregbítsék még sokáig a város, az alma mater hírnevét.

A résztvevők a köszöntők után egy perces néma felállással adóztak elhunyt tankörtársaik és tanáraik – külön kiemelve a már említett ikonikus intézményvezető, dr. Molnár László, Laci bácsi, valamint Vágó János és Schummer Rezső nevét – emléke előtt, majd közösen elénekelték a kohász szak himnuszát. A találkozó során külön köszöntötték hajdani öregdiákok köréből Baghet Iskandert – az arab származású, mégis a magyar tanyavilág fotósaként nevet szerzett hajdani kohász üzemmérnök meghatottan mondott köszönetet, kiemelve, a Kossuth-díjat is Dunaújvárosnak köszönheti, hiszen főiskolásként kötelezte el magát későbbi hivatása mellett.

A pénteki találkozó főszereplői az egyetemi tanévnyitón vehetik át arany diplomájukat; egy harsány Vivát, kohász! után végszónak mi lehetne jobb, mint a selmeci hagyományú diáknótának a pénteki ünnepségen is felcsendült helyi verziója – pontosabban a dal refrénje: "Város, város, Dunaújváros,/ Te vagy az oka mindennek,/Város, város, Dunaújváros,/hogy az isten áldjon meg!" 

(Fotó: Végh Zoltán)