24 hős igazolta fényesen: a dunai limes él!

Parádés történet és nagy kaland, irigykedve mentem a Szalki-szigetre a hajó megállójához múlt szombaton, ahol Barta Endre alpolgármester stílszerűen korabeli ruhában, egészen konkrétan helytartói öltözékben köszöntötte a szintén római ruházatban vitézkedő csapatot.

Fontos történelmi kötelék

A kalandozás intercisai fejezete nem kezdődött túl szerencsésen, a pénteki befutó tömeges jelenlétének tervét szó szerint megtépázta a délutánra megérkezett viharos erejű szél, így a városvezetői vizitet is el kellett halasztani – a köszöntőre végül szombaton délben került sor a Duna-parton álló őrhajón.  Mint a humán ügyekért felelős alpolgármester kérdésünkre kiemelte, örömteli tény, hogy a nemzetközi program helyi is ráirányítja a figyelmet településünk gazdag történelmi örökségére:
– A dunai limes, Intercisa, és vele a római kori örökség egyszerre lényeges eleme múltunknak, ugyanakkor az Élő Dunai Limes program azt is bizonyítja, hogy fontos kapocs a nemzetek, kultúrák, települések között. Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy több napon át a városban állomásozik a „római légió” csapata, és örömmel tettem eleget a felkérésnek, hogy köszöntsem a program képviselőit.
Barta Endre köszönetet mondott minden résztvevőnek a kitartó erőpróbáért, jelképes ajándékkal lepte meg Ulf Elser kapitányt, míg Kovács Gergő, az Élő Dunai Limes programba bekapcsolódott magyar szervezet, Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete vezetője emléklappal viszonozta az alpolgármesteri gesztust. Mint később a DSTV kamerája előtt elmondta, köszönettel tartoznak mind a város vezetésének, mind az Intercisa Múzeumnak a fogadtatásért. Az intézményt szombaton délelőtt látogatta meg a legénységet alkotó, jobbára kutatókból, régészekből, történészekből álló nemzetközi csapat, ahol Farkas Lajos intézményvezető tartott előadást az intercisai feltárások történetéről és eredményeiről.

Na de miért a gólya?

De vissza, vissza a partra: a keresztségben Danuviana Alacris nevet kapott hajó történetéről Válint Zoltán, valamint fia, Andris mesélt a helyszínen – ők ketten egy pályázat útján kerültek a mancsaftba, és több évtizede folyami tapasztalataikkal nagy segítséget nyújtottak/nyújtanak a nemzetközi brigádnak a magyar szakasz teljesítése során. Mint Válint Zoltán elárulta, a hajót egy komplex kísérleti régészeti program keretében, a Kremsi Egyetem koordinálásával építették – a szerkezet minden elemét igyekeztek a korabeli technológiák használatával rekonstruálni. Így az illesztések javát a faanyag csapolásával oldották meg, a hat tonnás monstrum megépítéséhez használt fém tartozékokat – a szögeket is beleértve – kézzel kovácsolták. 
És hogy miért éppen gólya lett az orrdísz? A fogós kérdésre már UIf Elser, a történelem iránt érdeklődő nyugdíjas gyógyszerészből lett kapitány válaszolt: azért, mert a IV. századi őrhajó egyúttal a jelenlegi Németország területén állomásozott V. légió egyik építményének rekonstrukciója, és ennek az alakulatnak a "címerállata" volt a gólya. A kapitányt útjukról és a magyarországi állomásokon tapasztalt fogadtatásról is kérdeztem – lelkes és lakonikus volt a válasz:
– Voltak és még lesznek is nehézségek, hiszen ez komoly, valóban ember próbáló feladat, viszont legalább ennyi pozitív hozadékkal, tapasztalattal és élménnyel is jár. Nagyon örülünk annak, hogy a  Danuviana Alacrist már mindenütt megelőzi a híre, így mindenütt sokan kíváncsiak a programra. A fogadtatás egyenesen fantasztikus – valóban azt igazolja, hogy értékes és érdekes program résztvevői lehetünk. 
Ennél nincs és nem is lehet tökéletesebb jelszó: a limes él!

 A program részletei, információk, útvonal, friss infók itt!

KÖME Élő Dunai Limes Program – facebook (katt) >>

A fogadtatás emlékezetes pillanatairól meg meséljenek a képek!
   
(Fotó: Vígh Dániel)