Az idei sorozat egyik legmegrázóbb darabjával folytatódik a Szabad Szemmel sorozata a Szertelen Házban kedden. A KineDok merítéséből szervezendő vetítést beszélgetés követi a dokumentumfilm egyik szereplőjével.
A PORT.hu ajánlója szerint a Epipo volt a tábor, egy titkos meseország neve, ahol külön szabályok sőt, saját nyelv alapján éltek, játszottak, háborúztak a gyerekek. Bár a filmből azt gondolhatnánk, hogy a sok helyen csak S. tanár úrként emlegetett pedagógus volt a tábor szellemi atyja, az elképzelés valójában 1939-ben indult egy Nógrád megyei faluból, és utána még vagy negyven évig generációk sora töltötte nyarait ilyen táborokban.
A pesti értelmiségi elit gyerekei jártak ide, S. a 80-as években vagy tíz éven át vitte a tábort, markáns személyisége rányomta jegyét mindenre, mindenki a kegyeiért versengett, a figyelmére pályázott. A tábor összetartása, saját szabályai, S. vitathatatlan vezető szerepe pedig szépen meg is ágyazott annak a helyzetnek, amiben egyrészt szinte lehetetlen volt annak nemet mondania, akit megkörnyékezett – kistinikről beszélünk –, másfelől hasonlóan nehéz volt arról beszélnie, vagy "árulkodnia".
Nagyon fontos személyes motívum, hogy a KineDok idei sorozatába is bekerült film rendezője, Oláh Judit maga is táborlakó volt egykor, és csaknem 25 év után azért találkozik újra egykori társaival, hogy együtt értsék meg, hogyan él bennük tovább Epipo, ez a zárt, misztikus és titkokkal terhelt világ – és milyen károkat okozott nekik az az ember, akire félistenként tekintettek (és akit egyébként a kamera előtt nem tudtak megszólaltatni).
Rendkívül intim alkotásról van szó, ahol a megszólalók ráadásul többnyire közelről ismerik is egymást – pont ezért nincsenek nevek feltüntetve, csak a stáblistán –, de talán ez a lényeg. Mert itt az erőszak és zaklatás pont a közelségből, a meghittségből és a bizalomból fakadt, a kifejezetten értelmiségi közeg pedig azt is jelenti, hogy a tettes olyan ügyesen volt képes manipulálni áldozatait – ösztönösen vagy tudatosan, szinte mindegy is –, hogy a végén azoknak volt lelkiismeret furdalása, azok érezték rosszul magukat. Még egy idézet az említett ajánlóból:
"Nagyon nehéz a szexuális zaklatásról írni, és nem – vagy nem csak – azért, mert a #metoo korszakban ebben a témában illik nagyon óvatosan és korrekten fogalmazni, különben élve megeszik az embert, hanem azért, mert itt el- és összemosódnak a határok. Mert a zaklatás mindig alá- és fölérendeltségi viszonyból fakad, a háttérben rendszerint a hatalommal és tekintéllyel való visszaélés áll, és pont ezért mosódik el a határ a kényszer és az erőszak, illetve a beleegyezés között, mert igenis van az a helyzet, hogy az áldozat igent mond, mégis zaklatásról van szó."
A magyar HBO gyártásában készült Visszatérés Epipóba ezt dolgozza fel, ahogy az egykori táborozók is a mai napig is igyekeznek elszámolni a történtekkel, és a film több szempontból is terápia. Terápia azzal, hogy elmondanak mindent, amit tudnak, és terápia azzal, hogy egy pszichodráma keretében megfogalmazzák, feldolgozzák emlékeiket.
A dunaújvárosi vetítés szeptember 20-án, kedden 17 órakor kezdődik a Szertelen Házban (Petőfi Sándor utca 5.), az esemény vendége lesz a film egyik szereplője, az egykori táborlakó, Kováts Mihály. A program nyitott és ingyenes – minden kit szeretettel látnak!
(Fotó: KineDok)
