Az esemény derekán már megtelt a tér, több száz résztvevő kapcsolódott az oktatás világnapján szervezett szolidaritási kiálláshoz a Dr. Molnár László Emlékparkban szerdán délután. A kezdeményezés is ékesen igazolta: muszáj összefogni – együtt erősebbek a tiltakozók.
Bár a szervezők reménye a diákok, valamint a szülők/nagyszülők bevonására jobbára illúzió maradt, sok oktatási intézmény képviseletében érkeztek résztvevők (új elem: a kistérségből is!) arra a kezdeményezésre, amelyet az országossá terebélyesedett tiltakozó akció keretében rendeztek a Dr. Molnár László Emlékparkban szerdán délután.
"Holnap ki fog tanítani?"
Szolidaritási kiállás az oktatásért! – ezzel az elnevezéssel szervezték az akciót, amelyen – szigorúan a közönség soraiban – részt vett Pintér Tamás polgármester, Mezei Zsolt általános hatáskörű alpolgármester, valamint a „Rajt, Újváros!” Egyesület frakciójának több képviselője is. Az esemény előtt mind a megmozdulást kezdeményező-szervező Fábián István, mind Szendrei Zoltán, a Széchenyi gimnázium tanára, a PDSZ Országos Választmányának tagja kiemelte: az oktatási szféra ellehetetlenítése, a jogtiprások, a hatalom nemtörődömsége vezetett a tiltakozáshoz.
A tanári bérek befagyasztása kritikus helyzetet teremt az iskolarendszerben, mivel hiányzik az utánpótlás a katedráról – a "Holnap ki fog tanítani?" kínzó kérdésére immár hónapok óta nincs érvényes válasza az Orbán-rendszernek, miközben a polgári engedetlenség eszközével élt tanárokat jogilag is aggályos retorziók érték. A Kölcsey gimnázium pedagógusainak kirúgása jelentette az utolsó cseppet – innen már nincs hová hátrálni, nyomatékosította a DSTV-nek nyilatkozó két pedagógus.
Szimbolikus időpontválasztás, határozott célok
Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1966. október 5-én fogadta el a pedagógusjogokról szóló határozatot, 1994 óta ezen a napon ünnepli az UNESCO az oktatás világnapját. A célok egyértelműek: kiemeli a pedagógusok megbecsülésének szükségességét, előírja az ingyenes továbbképzést, s kimondja, hogy a pedagógusok jövedelmezése nem maradhat el az egyenértékű képesítést követelő más foglalkozásúak bérezésétől.
A dunaújvárosi esemény meghívója sem kertel: "... a világnap alkalmat kínál arra, hogy számba vegyük az elért eredményeket, a meglévő hiányosságokat, és figyelmet irányítsunk a tanárok hangjára, akik nemcsak magukért, de tanítványaik jövőjéért, az oktatás szabadságáért, a magyar nemzet felemelkedéséért küzdenek."
"Együtt erősebbek vagyunk!"
E gondolatok köszöntek vissza a felszólalásokból is – Szendrei Zoltán rövid köszöntője után Bebesi Csaba, a Dózsa iskola tanítója, a PDSZ csoportképviselője fogalmazta meg álmait és vágyait a szféra normalizálásáról, míg Kurucz Gergely, a Rudas tanára két remek, ráadásul szintén kínzóan aktuális költeménnyel érkezett – előbb Heltai Jenő Szabadság című versét, majd Márai Sándor Felelni című művét tolmácsolta.
Együtt zúgott és nagy tapsot aratott a Pál utcai fiúk című musical népszerű dala, a Mi vagyunk a Grund című szerzemény, amit közösen énekeltek a tiltakozó akció résztvevői. Dés László és Geszti Péter műve az elmúlt hónapok akciósorozatának himnuszává vált; az országos tiltakozási hullám, a több tízezres fővárosi tüntetések is igazolják, a címben is kiemelt "Le fogjuk győzni, nekünk ez a hazánk…" erejét nem szabad alábecsülni. Mint ahogy az „Együtt erősebbek vagyunk!” jelszavát is érdemes (lenne) komolyan venni, nem is beszélve az egyik rendezői feliratról: "Építsd a jövőt – költs az oktatásra MOST!"
Az sem lehet kérdés, hogy a tiltakozás folytatódik majd – egyelőre sajnos nem látni a végét. A tegnapi eseménysor emlékezetes pillanatairól meséljenek a képek!
(Fotó: Végh Zoltán)
