Csodás koncerttel koronázták a születésnapi sorozatot (galériával)

Ünnepi gálával zárta az alapítása 70. évfordulóját ünneplő sorozatát a Dunaújvárosi Vegyeskar: a kórus vállaltan és bevallottan örömkoncertre várta a közönséget a Gárdonyi iskolában – és az esemény minden ízében igazolta is az ígéretet.

Így kell ünnepelni

Már a koncert előtt voltak ünnepi gesztusok és emlékezetes tényezők: az például feltétlenül említést érdemel, hogy az együttes megkapta a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége, vagyis a KÓTA díszoklevelét, mint ahogy az is fontos, hogy a sorozatzáróra időzítve jelent meg az együttes történetét összegző Dunaújvárosi Vegyeskar 70 – a várossal született kórus című kiadvány.
Nagyon szépségdíjas gesztus volt a szervezők részéről, hogy nemcsak meghívták, de fellépésre ösztökélték a régi kórustagokat – mi több, két volt dirigens, Szegedi Ildikó és Horváth Péter is fontos szereplőjévé vált a szombat esti gálának. Szegedi Ildikó egy csodás Petrovics Emil-darabot, a Játszik a szél című kórusművet, míg Horváth Péter egy Bárdos-darabot, a Himnusz a békéről című szerzeményt dirigált ihletett erővel – meghívásuk, szereplésük nemcsak a gesztusérték miatt volt fontos, de az együttes minőségelvének jogfolytonosságát is szimbolizálta. 
Igen, igen, igen, így kell, csak így szabad ünnepelni!

Szépségdíjas repertoár, csodás előadás

A koncertet köszöntők keretezték; az elején szót kért és kapott Szántó Péter, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke – aki saját bevallása szerint is bevallott vegyeskar-rajongó, okkal –, míg a koncert végén sokaknak mondtak köszönetet az ünnepi sorozatban történt kiemelkedő szerepvállalásukért.
Ami közte történt, az meg maga volt a csoda: remek repertoárral – több Kodály-darabbal, Jenkins-szel, Daróci Bárdos Tamással, Mozart-tétellel –, csillagos ötös előadással. A Muzsikus-dal remek íve, a szépen felépített, hibátlanul tolmácsolt Requiem-részlet, a Csillagvirág megható szépsége vagy a "Mátrai képek" szó szerint átütő ereje fantasztikus koncertélménnyel ajándékozta meg a közönséget. 
Az meg, hogy mind a koncertprogram elején, mind a végén soraikba hívták a régi idők nagy tanúit, a valahai kórustagokat, szó szerint borzongató, esetenként könnyfakasztó pillanatokat hozott – egészen a ráadásként előadott "Esti dal" utolsó pillanatáig.

Emlékezetes hangverseny, felemelő örömkoncert volt – a részletekről és a hangulatról meséljenek a képek!

(Fotó: DO)