Az intercisai leletektől a Chevra Kadisáig – természetesen elsősorban a pentelei zsidó közösség újkori történetére fókuszál Kronászt Margit történész-muzeológus vendégposztja.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a III. századi Intercisában is éltek zsidó vallású lakók: sírkövek és egy fogadalmi tábla tanúskodik jelenlétükről, azonban a XIX. századig – a következő 1600 évben – nem találunk újabb adatokat.
Folyamatos emelkedés
Még a XIX. századi források is meglehetősen ritkák, de segítségükkel többé-kevésbé rekonstruálhatók a főbb események. Zsidó vallású dunapentelei lakókkal a XIX. század elején találkozunk legközelebb, ekkor 20 család élt a faluban. A hitközség létszáma folyamatos emelkedésnek indult – a római és görög katolikus, a református, valamint az evangélikus mellett a település egyik legfontosabb vallásává vált. 1848-ban a település lakóinak a száma 2969 fő volt, zsidó vallásúnak pedig 111 fő, azaz 24 család vallotta magát. Többségük iparos, kereskedő vagy kalmár volt, de házalót is találunk köztük.
A Chevra Kadisa Szentegylet 1833-tól működött, a zsinagóga pedig 1835-re készült el. 1877-től 1907-es államosításáig felekezeti iskolát is működtettek. A hitközség alapszabályát 1879-ben fogadták el. Ez nem maradt fenn, mindössze az 1933-as megerősítését ismerjük. Az alapszabály kimondta, hogy az elöljáróság felügyeli az alapítványokat, hagyatékokat és a Chevra Kadisát is. Egy 1944-es kimutatás szerint 16 tagja volt, vagyonnal nem rendelkezett, ellenben tartozása volt az egyletnek.
Közösségi szellemben
A Dunapentelei Izraelita Nőegylet 1888-ban alakult meg, alapszabályukat 1889-ben fogadták el. Az egylet segítette a szegényeket, támogatta a munkaképtelen özvegyeket, árvákat és betegeket, és gondoskodott a szegény hajadonok kiházasításáról is. Működése 1944-ig folyamatos volt, ebben évben 12 tagja volt, vagyonát pedig 40 pengőre tették.
A hitközség az 1800-as évek közepétől a sárbogárdi rabbisághoz tartozott, majd 1912 és 1934 között betöltetlen volt a rabbiállás. 1934-ben dr. Grün Albert foglalta el a pozíciót az egyesített ercsi-dunapentelei anyakönyvi kerületben. Feladata a hitközség vezetése és a hiányosságok pótlása volt.
A hitközség tagjai meghatározó szerepet töltöttek be a település életében, de megőrizték szokásaikat, hagyományaikat. Például a péntek volt a sütés-főzés napja, napnyugta után gyertyát gyújtottak és ünnepi vacsorát fogyasztottak, szombaton nem dolgoztak, ekkor mentek templomba. Mivel Pentelén kis lélekszámú volt a hitközség, nem volt sahterük, így annak feladatait a kántortanító látta el.
1940-es haláláig Farkas Sámuel, kereskedő volt a hitközségi elnök, utódjául Bruck Ernő, gőzmalom-tulajdonost választották meg. A társadalom minden rétegében jelen voltak: 1200 katasztrális hold földdel rendelkezett Frankl Zsigmond, birtokos. Goldberg Lajos villanyszerelő- és műszerészmester volt. Sziklai Miklós a település egyik vegyeskereskedője, dr. Lax Jenő pedig a község fogorvosa volt. A Szekulesz család kocsmát és szeszfőzdét üzemeltetett, özv. Goldbergernének pedig trafikja volt, de voltak házalók is – néhány fontos pentelei család, a teljesség igénye nélkül.
Kronászt Margit
(Címlap- és nyitókép: Intercisa Múzeum; belső oldali fotó: Kronászt Margit)
