Már a műfaj is varázslatos, az meg, hogy több nagy blokkban a jövő muzsikusainak sokasága lépett színre a Sándor Frigyes Zeneiskola pazar Jazz Café koncertjén a Gárdonyi iskola aulájában hétfőn délután és este, szó szerint lenyűgöző élményt eredményezett. Így kell, ez kell, sok ilyet még!
Egy részletekbe feledkező összegzés meghaladná a kereteket, legyen elég annyi, hogy remek hagyományt folytattak az emlékezetes eseménnyel, komoly csúcshódítási kísérletek egész sorával jelentkeztek a Sándor Frigyes Zeneiskola dzsemborijának közreműködői.
Rövid, de masszív és szép történet
A Sándor Frigyes Zeneiskola 2015-ben kezdte a Jazz Café sorozatát. A kísérlet már az első években frenetikus sikert aratott mind a közönség, mind a közreműködők körében, az esemény az elmúlt években az alapfokú művészeti iskola egyik meghatározó programjává izmosodott. A vírus világjárvány időszakában két év üzemszünet következett, de tavaly újult erővel tértek vissza a színpadra a jazz műfaj képviselői.
A koncertnek idén először, de a közreműködők elhatározott szándéka szerint nem utoljára adott otthont a Gárdonyi iskola remek akusztikájú aulája. A hétfő esti siker nyomán nem kérdés: folytatása következik!
Remek csillagállások
Egyébként is minden adott volt a sikerhez: a jazz műfaja önmagában is a varázslatos élmény ígéretével kecsegteti a műfaj szerelmeseit, a közönség érzékeny volt, hálás és örömtelien elfogult, ráadásul bár a tanári produkció nagyon-nagyon magasra tette a lécet a koncert elején – Kész Petra énekével, a muzsikusok közül kivált Baruts Bence feszes gitárjátékával és a zongorát megszólaltató Birinyi Ádám remek szólójával –, a következő blokkok is hozták az egységesen magas színvonalat.
És persze – ez is a jazz varázsa – a sokféleség igézetét: a klasszikus sztenderdek sora, a rockosabb ívek húzása vagy swing lüktetése megunhatatlan elegyet alkotott. Összesen meg szinte takkra pontosan két óra remek muzsikát, tudást és örömzenét. Lendületet és bátorságot: az, hogy egy improvizáció tényleg (szinte) bárhová kifuthat, egyszerre teszi megengedővé és nagyon-nagyon szabaddá a produkciót – és persze önfeledt élménnyé, ráadásul nemcsak a közönség soraiban ülők, de a fellépők körében is.
Példás együttműködés
Két eklatáns példám is van a fenti alapvetés igazolására – ráadásul két teljesen eltérő karakterű formáció segít a szemléltetésben. Az alapelv az volt, hogy egy-egy művésztanárhoz kapcsolható műhely mutatkozik be (a tények barátainak jöjjön a névsor: Szabó Attila, Birinyi Ádám, Müller Tamás és Balogh Zoltán András formációi adták a koncert gerincét), ebből a sorból nőtt és lógott ki a Black Velvet nevű csapat. Az alkalmi együttállás – Csikós Napsugár (ének), Járai Marcell (basszusgitár), Kiss Gergő (gitár), Csarnai Bálint (trombita) és Forgács Zsombor (dob) – önszerveződő közösségként, külön próbák során építette fel a blokkját, önálló bemutatójuk a koncert üde színfoltjának bizonyult.
A másik példa a hangversenyt záró blokk – tizensok fúvóssal, gitárral, ütősökkel megerősítve, kegyetlenül erős és kegyetlenül jó összeállítással, fantasztikus hangulattal ajándékozta meg a nagyérdeműt. Fegyelem és figyelem itt, merész kiállások, szépségdíjas koncertpillanatok, lendületes szólók ott – a jazz varázsa, már megint, végig.
Köszönet az élményért a Jazz Café minden közreműködőjének!
(Fotó: Végh Zoltán)
