A közösség diadala a 2. Sugárúti Fesztiválon (galériával)

Öcaline - 2023. május 30. 18:55

A frázis legszorosabb értelmében kirobbanó élményt adott a résztvevőknek a Vasmű úton rendezett múlt szombati kavalkád. Programdömping, élményözön, de még könnyeztető emlékek is. Lássuk.

Mindenek előtt egy fontos tudnivaló, sőt, rögvest kettő: egyfelől több soron is elfogult vagyok, nyakig ültem az előkészületekben, nemcsak megfigyelő, de résztvevő is voltam, másrészt viszont tudván tudom, hogy a 2. Sugárúti Fesztiválról – jórészt éppen az események rétegzettsége, a program koncepciója okán – teljes képet ígérni is dőreség lenne. Három fontos tényezőre koncentrálok, méghozzá abban a hitben, hogy ezeket ki-ki újabb és újabb személyes szempontokkal egészíti ki.

Identitás? Fokozás!

Az első kérdéskör, hogy – hurrá, hurrá, hurrá – a 2. Sugárúti Fesztivál két év alatt nagyon nagyot nőtt, megkockáztatom, történelmi léptékben minden hasonló próbálkozásnál, kezdeményezésnél és kísérletnél gyorsabban lett a városi identitás fontos része. Természetesen mindenkiben joggal merülhet föl a kérdés, mi okozta ezt a valóban csodás terjedési sebességet – a válasz, szerintem, egyszerű: a Sugárúti (mint olyan) hangsúlyosan a dunaújvárosiság és a dunaújvárosiasság témáira fókuszál és épít. 
Az már a szervezkedés során állandó téma volt – és e téren múlhatatlanok a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) maroknyi, de lelkes csapatának, valamint a csapatot kiegészítő önkéntes segítők körének érdemei –, hogy minden téren, a legapróbb részletekig érvényesüljön: ez a MI történetünk. A program összeállítása során is különös figyelmet szenteltek ennek – aztán ez a tényező dominálta az eseményt is. Pintér Tamás polgármester nagyon is személyesre hangolt megnyitója, a József Attila Könyvtár remek kitelepülése, a Játéksziget hétpróbás pentelei ügyeskedése, az előrendezvényként leleplezett Filmfal-plasztika avatása utáni séta során ellőtt közös képek Koltai Róberttel, a Dunaújváros Mesél standja, a postások gazdag kínálata, a Zenelánc imponálóan változatos mustrája, de még a Régiújváros projekt utolsó utáni bambisüvege is ezt az alapcélt szolgálta; az egész programot nagyon ismerős, de nagyon új fénytörésbe helyezve. A Sugárúti úgy lett – még egyszer hangsúlyozom, villámsebesen – a dunaújvárosi identitás fontos tényezője, hogy éppen erre az identitásra alapozta a programját.

Még egy példa: az Almasi Music programzáró koncertje nem, pontosabban nem csak attól volt frenetikus élmény, hogy a zenekart négy kiváló muzsikus alkotja, és a négy kiváló muzsikus csinált nekünk a Vasmű út közepén egy fantasztikus bulit. Hanem de pláne attól, hogy becsábítottak a körbe még sok-sok remek zenészt, akikben egyetlen közös pont: kivétel nélkül mindegyik dunaújvárosi. Helyi erők: ez a nagy szó, ez a nagy durranás.

"Tű'sz le a fürü'!"

A szervezkedés, az előkészületek során rengeteg szó esett arról, hogy ez a fesztivál koncepciója szerint is részvételi alapú projekt – vagyis annak és akkor jelent igazán elementáris élményt, aki nemcsak résztvevője, szemlélője az eseményeknek, hanem alakítója, tevékeny részese, közreműködője, nota bene szereplője is a jeles napnak. Beöltözik és felvonul. Perecet árul, próbára teszi az ügyességét, kincset keres, kiállít – mindegy is: csak legyen benne.
Esküszöm, hogy a véletlen hozta, néhány nappal a start előtt felhívott dr. Tóth István, a Régiújváros projekt ötletgazda-főszervezője azzal, hogy a véletlenek szomorú összjátéka nyomán két szereplő is kiesett a programba tervezettek közül, és vállalnám-e az egyiket. Legyek parkőr. Örömmel mondtam három tizedmásodperc tétovázás után hangos igent, ám mivel a parkőrökről nekem – előre is elnézést minden parkőr-leszármazottól – nem az Égigérő fű Poldi bácsijának kedélyes "Az a szép zöld gyep..." mondata ugrott be először. Sőt: miután megtaláltam – és előbb kollegiális körben, majd az ICA-D csapata előtt is teszteltem – a közcímben idézett, velőtrázóan dörgedelmes tételmondatot, sokáig úgy gondoltam, ha sikerül a mutatvány, a fesztivál végére tele lesz a Vasmű út síró kisgyerekekkel. De persze másképp alakult, vigyorgós, derűs kódorgás lett belőle.

A parkőr mutatvány önmagában is kolosszál kihívás volt, az Öntelt mackó cipelése az Újpart Egyesület és az ICA-D kötelékében a felvonuláson szintúgy. Az meg, hogy két mértékadó barátom egymástól függetlenül, ámde egybehangzóan állította, hogy pályát tévesztettem, mindennél ékesebb igazolása, hogy nem döntöttem rosszul, amikor vállaltam a feladatot. 

Élményzóna született

Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Merre tartunk? Ki-ki megadhatta a választ szombaton a Vasmű úton – akár saját emlékei felidézésével – és innentől még a korábbiaknál is személyesebbre váltok. Végigmenni a Vasmű út úttestjén a tűző napon vagy éppen az esti szürkületben: csodás. Barátokkal találkozni, az ős DO-fórum tagjaival fotózkodni szintúgy. 
Nem tudom a véletlen számlájára írni, hogy pénteken, a promóciós-szórólapos hangolás során egy ifjú Acélbikának felidéztem Erdősi Tigris alakját, szombaton ott sasoltam a jégkorongozók bemutatóját a fesztiválon, vasárnap meg a nagy 5-ös, Szélig Vitya első dunaújvárosiként hivatalosan is bekerült a sportág halhatatlanjai közé. Ilyen nincs, de mégis van.

Vagy egy másik sportos példa: a tornászok jubileumi kitelepülésén látható csarnoktörténeti képtár egyik felvételén felfedezem a saját apukámat, a másik képen meg – kis tornászként – a volt osztálytársaimat. Az apukám-képet már másnap lőttem Szabó Ferenc Golyónak, ide a szomszédba, Vancouverbe, hitetlenkedő csodálkozás, ez meg hogy, honnan. A válasz: Sugárúti Fesztivál. 
Apropó, képek: rég nem csináltam ilyet, de most kitettem egy felhívást, közösségi képtár létrehozására buzdítva a fesztiválvendégeket. A saját állomány válogatását is beszámítva közel 50 fotót adhatok ennek révén közre – a közösségi galéria lent, köszönet mindenkinek, aki képeivel segítette a gyűjtemény létrejöttét, de büszkén mutatom a saját válogatást is!

Címszavas beszámoló és a DO nagy webgalériája itt (katt) >>

Ezt tudja, ezt is tudja a Sugárúti Fesztivál. És bár nem látom a jövőt, de mélyen hiszek benne: lesz folytatás, jövőre egyre többen és többen csatlakoznak. Már a miénk, máris a miénk. Maradjon így.

(Fotó: DO, fesztiválvendégek)
 

Közösségi fesztiválképtár

Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:
Közösségi fesztiválképtár - fotó:

A rovat további hírei: Mozaik

Öltözzön ősszel is stílusosan a megfelelő kiegészítőkkel

Öltözzön ősszel is stílusosan a megfelelő kiegészítőkkel

2024. nov. 18.

Ahogy a természet új ruhát ölt ősszel, mi emberek is szeretünk „hozzáöltözni”. Szívesen viselünk meleg színeket és puha, vastag anyagokat. Az őszi kiegészítők varázsa abban rejlik, hogy a legegyszerűbb ruhatárat is pillanatok alatt átalakíthatják, feldobhatják. (X)

Néhány szó a telefontokok fontosságáról

Néhány szó a telefontokok fontosságáról

2024. nov. 17.

Mivel közeleg a karácsony, sokan döntenek úgy, hogy valamilyen mobiltelefonnal lepik meg a szerettüket. Ez jó döntés, ám egyről nem szabad elfeledkezni: akármilyen magas kategóriájú is a készülék, mindenképp kell mellé tok és védőfólia is.

Így érdemes védekezni az egyre jobban elszaporodó darazsak ellen

Így érdemes védekezni az egyre jobban elszaporodó darazsak ellen

2024. nov. 16.

Az elmúlt két év tapasztalatai alapján darázsinvázióról beszélnek a hírekben. A meleg nyarak és enyhe telek kedveztek a rovarok gyors szaporodásának. Bosszantó, sőt riasztó tud lenni, ha darazsak fészkelik be magukat a közvetlen környezetünkbe. Védekezni pedig nem is olyan egyszerű feladat ellenük. (X)

Borzongató buli az Aranyban

Borzongató buli az Aranyban

2024. nov. 15.

Előszeretettel ünneplik egyre többen városunkban is a Halloweent, sokakat elvarázsol ez az időszak. Készülődés töklámpásokkal, jelmezekkel, de vajon honnan is ered ez az ünnep? Az Arany János Általános Iskola nebulói tanulva készültek a bulira.

Az ünnepekre hangol az idei utolsó Csomagtartóvásár

Az ünnepekre hangol az idei utolsó Csomagtartóvásár

2024. nov. 15.

Az adventi, sőt, karácsonyi ünnepek kínálatát is színesíthetik az évzáró bolhacpiacon fellelhető kincsek – a már bevált/szokott helyen, vagyis a piacon várják a vevőket vasárnap délelőtt.

A rozsdamentes acél és a rozsdásodás: tények és tévhitek

A rozsdamentes acél és a rozsdásodás: tények és tévhitek

2024. nov. 15.

A rozsdamentes acél egyet jelent a tartóssággal és ellenállósággal, azonban a "rozsdamentes" kifejezés ellenére ez az anyag is hajlamos lehet a korrózióra, ha nem tartják be a tárolásra és használatra vonatkozó szakmai előírásokat. (X)
 

DSTV: magyarnóta és operett az MMK-ban

DSTV: magyarnóta és operett az MMK-ban

2024. nov. 15.

Népszerű műfajok szerepelnek a DSTV összeállításában. Az MMK színháztermében rendezett magyarnóta- és operett-est pillanatait elevenítik föl – ahol a közönség nemcsak hallgathatta, hanem az előadókkal együtt is énekelhette a régi szép dallamokat. Hangkép.