Hetler Ádám is a DAB edzői stábjában

Hivatalos közösségi oldalukon jelentették be a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorongozói, hogy megállapodtak Hetler Ádámmal, így a 39 esztendős edző is bekapcsolódik hokisaink szakmai munkájába. A Jászberényből érkező szakember az U16-U18-U21 és Andersen Ligás csapataink szakmai segítőjeként és edzőjeként dolgozik majd Dunaújvárosban, s érkezése kapcsán a DAB közösség oldalán készült vele egy nagyobb terjedelmű interjú, melyet mi is megosztunk olvasóinkkal.

– Újpesten nevelkedtem, 6 éves korom óta űzőm ezt a sportot. Akkoriban még nyitott pályán kezdtünk, nem volt ennyi lehetőségünk, mint a mai srácoknak, de mindenünk volt a jégkorong. Újvidéken Div2/A világbajnokságot nyertünk juniorban, a jelenlegi szakmai vezetővel, Revák Zolival egy csapatban. Klubszinten az Újpesttel voltam U21 bajnok is. Felnőtt profi éveim is izgalmasan teltek. Még telt házak előtt játszottunk a Megyeri úton. Ez idő tájt volt az NHL lockout és a Fradiban Rob Nidermayer es Jason Strudwick játszott, azok felejthetetlen emlékek voltak. Sajnos az akkori Volán mögött mindig nekünk csak az ezüstérem jutott. Fiatalként még Pat Cortina ideje alatt sikerült a válogatottnál is bemutatkoznom.

– Kik voltak hatással rád akár a gyermekévekben, akár a profi pályafutásod alatt?!
– Mikor a Ladányi-féle dunaújvárosi sor Újpestre igazolt az meghatározó volt nekem, 18-19 éves koromban. Minden idők talán legerősebb lila-fehér alakulata volt az. Emellett nagy Dallas Stars fan vagyok. Mike Modano miatt szerettem meg őket kisgyerekként.

– Ha már a gyermekekről beszélünk... Mit gondolsz, mindig kell a gyermekeknek egy-egy jó példa, akit követhetnek? Elengedhetetlen a fejlődésükhöz?!
– A mai gyerekek bár nézik a sportot, de nehezen értik meg, hogy akiket a tévében látnak mögöttük mennyi munka áll. Fel sem tudják fogni, hogy azok a sportolók mindent beáldoznak ezért. Vannak példaképeik és kell is, és talán az is mindegy, hogy ez McDavid vagy Messi ,de mögé kéne lássanak, hogy ők hány ballagást, Karácsonyt, bulit és sorolhatnám, áldoztak fel életük során az edzések és mérkőzések miatt. Persze vannak ilyen srácok és őket kell kiemelni, jobban figyelni rájuk és kezelni őket.

– Hogyan jött az ötlet, hogy az utánpótlásban találod meg a szakmád? Könnyű döntés volt? Egyáltalán gondoltál még az aktív években arra, hogy gyermekekkel szeretnél foglalkozni?!
– Már profi játékosként, 20 évesen elkezdtem edzősködni, aztán nem is volt más tervben.

– Mennyire volt más a jégkorong utánpótlás rendszere akkor, mondjuk a maihoz képest? Mikor volt könnyebb a munka, ha lehet ilyet mondani?
– Akkor még nem volt ennyi inger körülöttünk. Mára ez megváltozott. Egy gyereket igen nehéz elhúzni a laptopja és a telefonja mellől, de ez a szép ebben, hogy meg kell találni ezt az utat feléjük, hogy a komfortzónájukból kimozdítsuk őket. De ma is vannak szerencsére sokan, akik hajlandóak a kemény munkára. Más volt a képzési rendszer is korábban. Mi még száraz edzésen csak futottunk, ma már metodikai központok létesültek, jégen pedig az egyéni fejlesztésen is nagy hangsúly van. A mi időnkben a jégen is erőnléti edzések voltak zömében.

– Több helyen is megfordultál, mint edző, több korosztályban is dolgoztál, mennyiben másabb fiatalokkal dolgozni, mint mondjuk a 18 év körüli srácokkal?!
– Azt mondják az U14 az a korosztály, ahol még, mint edző nem nyomja a válladat a teher, felette azért már számít, hogy mit tudsz az eredményekben is felmutatni és e szerint ítélnek meg. Ami nem feltétlenül jó, de ilyen világot élünk.  Aki eljut U21-be, annak már valószínűleg van elképzelése a jégkorong irányában is. Ez alatt még hullámzóak a játékosok, nem nagyon tudják mit szeretnének. Az U18 talán a legnehezebb ebből a szempontból, ott nagy a lemorzsolódás.

– Mik azok a jellemvonások, melyek mindenképpen jellemzőek rád, amik megmutatják a Hetler-stílust?!
– Aki sokat dolgozik nálam nyerő, de senkire nem szabad semmilyen stílust sem erőltetni. Mindenkinek vannak erősségei és azt kell kihozni belőle. Szeretem a támadó hokit, szeretem, ha a védők is sokat veszélyeztetnek, de a játék képét mindig az adott klub, az adott játékosállomány és az adott elvárás szerint kell kialakítani.

– 2018 óta Jászberényben tevékenykedtél, sikeres évek állnak mögötted, ráadásul az Andersen ligában is bemutatkoztál a csapattal. Hogy élted meg ezeket az időket?!
– Azt hiszem csak köszönhetünk egymásnak a Lehellel. Mindkét oldal sokat profitált ebből az 5 évből. U14 C csoportból egészen Andersenig építettem fel az egyesületet, mint szakmai vezető. Rálátásom volt minden korosztályra és az edzőkre is természetesen. Igazán nehéz és szép évek voltak. Óriási lépésekkel mentünk előre szakmailag és még nemzetközi tornákról is hoztunk el érmeket az elmúlt szezonban. Jó érzés volt a kisgyerekeket egészen a felnőtt lét kapujáig kísérni, illetve egy átfogó rendszert felállítani.

– Mennyiben sikerült mindent megvalósítani ott, amit szerettél volna?!
– Szakmailag túl is mentünk a lehetőségeken, nem gondolkozom azon mi lett volna ha... Szép volt, jó volt, de most más feladat jön.

– Hogyan került szóba Dunaújváros? Könnyen sikerült megtalálni a közös hangot, mely az igazolásodhoz vezetett?!
– Mikor a Lehellel elváltak az útjaink kb. 20 perc múlva már hívott ifjabb Azari Zsolt.  Előbb csak telefonon, aztán kétszer élőben is beszéltünk, de már első beszélgetésnél érezni lehetett, hogy Ő tudja, hogy nekem mi lenne a megfelelő helyem a klubon belül és ez nagyon jólesett. Nagyon fontos feladattal bízott meg Ő is és Revák Zoli is, mert én leszek a kapocs az U21, az Andersen és az Erste csapat között. Fel kell készítenem a játékosokat az Erste csapatba és azt hiszem nekem ez az igazi munka. Ez sok feladattal jár és végre olyan klubnál vagyok, ahol a játékosokat a motivációja a felnőtt csapat felé irányulhat. A másik nagy feladat hogy az országban szerte-szét lévő Dunaujvárosban nevelekedett játékosokat hozzuk lassacskán haza. Ez a folyamat már megindult, érkeztek velem is dunaujvárosi srácok és erre szeretnénk jobban ráfeküdni. A harmadik, hogy a vezetőség elszánt abban, hogy újra meghatározó utánpótlása legyen az Acélbikáknak és ebbe rengeteg energiát fogunk közösen beletenni, mégpedig egy nagyon jó edzői stábbal.

– Hogyan tervezed a munkát, kik lesznek a segítőid és mit várhatunk az augusztusi munkakezdés után?!
– U16-ban segítem Soma munkáját, U18-ban a segítőm régi csapattársam Németh Peti lesz, U21-ben pedig én leszek, míg az Andersen csapatnál meg Zsocival ketten. Nikoval is folyamatosan kapcsolatban leszek, remélem minél több fiatalt fogunk tudni az Erste keretbe felküldeni, ez a fő dolgom. Nagyon várom már ezt az érdekes és kemény munkát.

– Nyilván vannak távolabbi terveid is. Hogyan látod magad a szezon végén, játszunk el a gondolattal. Kíváncsiak vagyunk mely célokat fogalmazod meg a klub és önmagad számára.
– Vannak a reális célok és vannak az álombeliek, de maradjunk a realitásnál. A célokat mindig a klub vezetői határozzák meg. Kimondott kérések voltak a fentebb említett dolgok és remélem, hogy ezt a stábbal közösen meg tudjuk valósítani. Dobálózhatnék azzal, hogy melyik csapatnak hol kéne végeznie, de inkább koncentráljunk arra, hogy Niko és Reva merjen minél nagyobbat meríteni az utánpótlásból, mert akkor jól végeztük a dolgunkat.

Forrás: Dunaújvárosi Acélbikák