Könyvbemutató: Volt egyszer egy fonoda

Dunaújvárost tipikusan iparvárosnak tervezték. A vasmű építésével és a termelés felfutásával rengeteg ember érkezett és telepedett le a városba, ezért aztán a foglalkoztatási politika következményeként gombamód nőttek ki a különböző könnyűipari üzemek és gyárak is.

Az ipari múlt emlékei

Kenyérgyár, tejüzem, ruhagyár, cipőgyár… a mai fiatalok nem is emlékezhetnek mindezekre, hiszen a rendszerváltás után szépen lassan el is tűntek. Valami hasonló a története az 1953-ban alapított Kerpely Antal Kohászati Technikumnak is, amit pedig a Dunai Vasmű növekvő technikusigénye miatt hoztak létre. És persze ott volt a fonoda is, ami négy évtizeden keresztül jelentett munkalehetőséget a dunaújvárosi hölgyek számára. Most ezeknek állít emléket Éberhardt Sándor könyve is.

Ma már történelem

A könyvbemutatót a Városházán tartották, ahol Mezei Zsolt városüzemeltetési alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, a könyv szerzőjét és magát a könyvet is. Mezei Zsolt beszélt arról is, hogy a könyvbemutató helyszíne sem véletlenül a Városháza:
– Ez a könyv rólunk szól, ez a könyv Dunaújvárosról szól, természetesen a bemutatója megérdemli a Városháza dísztermét. Azt szokták mondani, hogy Dunaújváros történelem nélküli város. Ez nem igaz. Gyermekeinknek már ezek az események, intézmények, évtizedek már történelemnek számítanak és nekünk ezt ápolnunk kell, vigyáznunk kell az emlékekre. És ha már itt járunk, nekem is van személyes emlékem a fonodával kapcsolatban, ugyanis annak idején édesanyám ott dolgozott és a nyári szünetekben sok időt töltöttem ott kisgyerekként.

(Fotó: Végh Zoltán)