Jó ebédhez szólt a nóta – a városban is

Vasárnap van. A húslevesből finom pára száll, a rolót nem kell lehúzni, mint múlt vasárnap, hogy valahogy kibirjuk a hőséget. Keresgélés közben rákattintok a Duna tv-re, "Jó ebédhez szól a nóta", és már nem is a jelenben vagyok, hanem a hajdanvolt vasárnapok emléke ölel körbe engem, a 10-12 éves gyereket.

Mindenki kedvére sugároztak 

Az Erkel-kerti lakásunkban a Kossuth Rádióból magyar nóta szól, anyám, ahogyan ez mindig történik, szed apámnak a fehér, bordázott leveses tálból, majd nekem, végül magának is. A Jó ebédhez szól a nóta mintha önmagában is laktatna, rögtön úgy érzem, tele a hasam.
A rádió gyakran szólt nálunk. A konyhában a néprádió szinte egész nap, a szobában a Terta világvevő csak esténként, a Szabad Európára hangolva.
Nem mondhatom, hogy a Kossuth Rádió nem kereste kedvünket nekünk, gyerekeknek. Hol Moha bácsi, a törpe szólt, mesélt nekünk Kőmíves Sándor reszelős, öreges, szeretettől sugárzó hangján, hol Miska bácsi, alias Padisák Mihály nyitotta ki levelesládáját, és igyekezett közvetíteteni a szocialista társadalom gyerekektől elvárt magatartási mintáit. 
Volt aztán "Óvodások műsora" is, bár soha nem értettem kik is hallgatják, merthogy a kisgyerekeknek biztosan nem volt türelme, az óvónénik meg minek.
Vasárnap más volt a műsor. A Csinn-Bumm Cirkusszal kezdődött, a két bohóc, Bilicsi Tivadar és Keleti László jelenetével, majd Pataki Ferenc fejszámoló következett. 

Kedves műsorok, szép emlékek

Késő gyermekkoromtól kedvencem volt Lőrincze Lajos Édes anyanyelvünk című, a nyelvünk szépségeire rámutató ugyancsak vasárnap délelőtti előadás sorozata. Legalább ennyire szívesen hallgattam később Cseke (Ekecs) László magyar hangját,vagyis Komjáti Györgyöt és Vasárnapi koktél című zeneblokkját.

Ahogyan a "Jó ebédhez szól a nóta" hozzátartozott a vasárnapi ebédekhez, úgy szervesültek a koradélutánba 1 órától kezdődően Fekete Gyula Egy korty tenger címmel elhangzott bölcselkedései.
Akkoriban korán kellett kelnem, ha a rendszerváltozás előtti években a szombat délutáni 168 óra (eredetileg 16 óra) után a "Vasárnapi újság"-ot is meg akartam hallgatni. Reggel 6 órától izgalmas ellenzéki gondolatok hangzottak el, illusztrálva, hogy a Kádár rendszer mennyire slendriánná vált a másképp gondolkodókkal szemben.
Valószínűleg ezeknek a műsoroknak is tulajdonítható, hogy a háttérrádiózás szokásommá vált. Amikor például a szabadban munkát végeztem, mindig ott lapult a zsebemben, és szólt a Kossuth Rádió. Így volt ez a Kádár rendszerben, és folytatódott a rendszerváltozás után is. Úgy jártam azonban ezzel is, mint egykor a Magyar Hírlappal, kedvenc napilapommal, melynek olvasásával Széles Gábor tulajdonba kerülése után kénytelen voltam felhagyni, mert egy alternatív világban készült attól kezdve.
A rádió tekintetében csak annyi a különbség, hogy 2010-ben tisztában voltam az új tulajdonosi körrel. Isten látja a lelkemet, próbálkoztam. Próbálkoztam és próbálkoztam, de egyszercsak kihúztam a fiókot és beletettem a tenyeremben is elférő rádiót. 

Több mint tíz éve várom, hogy elővehessem.

Dr. Tóth István
(Fotó: a szerző archívumából)