Csak egy pad, meg ami mögötte van

A Római városrészben is folyamatosak a lakókörnyezetet építő és szépítő munkálatok. A közelmúltban parkolók épültek, kézi szemeteseket cseréltek, régi padokat javítottak és újakat helyeztek ki. Most viszont egyetlen padról lesz szó, egy különlegesről, egy egyediről. 

A közösség ereje

Városunk önkormányzata köztéri berendezések beszerzése, telepítése kapcsán 45 darab új padot helyezett, helyez ki városszerte a közterületekre. Most még is egyetlen padról fogunk beszélni, illetve Motyovszki Mátyás, a körzet önkormányzati képviselője, aki szerint ebben a történetben legkevésbé a pad a fontos, sokkal inkább az, ami és aki mögötte van. 
– Ez az egész egy a szívemnek kedves történet. Ez a pad lakossági kérésre került ide. A Római 38 lakóközössége egy itt lakó emlékére kérte ezt a padot és azt, hogy egy kis emléktáblát helyezhessenek el rajta, megemlékezve az egykori Gerendás Antalról. Anti bácsi már nincs közöttünk, de ő volt az, aki gondozta, ápolta az épület melletti kis kertet. A közösség pedig úgy gondolta, hogy emléket állítanak egykori lakótársuknak. Azt gondolom, hogy megható és példaértékű ez a megnyilvánulás, őszintén csak dicsérni tudom.

Szerették is, tisztelték is

Tehát mostantól a Rómain van egy pad, Gerendás Antal emlékére. Ő egy egyszerű ember volt egy lakóközösségben, de minden bizonnyal szerették és tisztelték őt. Végtelenül egyszerű és egyben nagyon szép történet. Csak egy pad és persze ami mögötte van. És lesz-e, lehet-e bármilyen tekintetben is folytatás, hogy akarunk-e, merünk-e igazi érző emberként egy közösségben élni, figyelünk-e egymásra, észrevesszük-e a másik munkáját, vagy éppen a másik hiányát? Motyovszki Mátyás szerint van remény:
– Ezekre a kérdésekre alapvetően az a válaszom, hogy: igen. Nem ez az első eset, hogy különleges, vagy éppen egyszerű emberi érzéseket tapasztalok kisebb, vagy nagyobb közösségekben. Többször vettem részt olyan rendezvényeken itt a Rómain, amit magánemberek szerveztek és nagyon jól sikerültek. Szerintem egyre több és egyre jobban összetartó közösségeket lehet találni. És ez nagy dolog. Főleg figyelemmel arra, hogy milyen világot élünk, mennyi problémával kell szembenéznie mindenkinek. Gondoljunk csak bele, mennyivel jobb vidám, őszinte, jó emberek társaságában létezni. Minden cicoma nélkül egyszerűen csak embernek lenni. Igazából ez visz előre mindent.

Ez tehát egy pad története. A Rómain. Gerendás Antal emlékére. 

(Fotó: Végh Zoltán)