Csodás programmal ünnepelték a jégpálya ötven évét (galériával)

Szinte napra pontosan ötven esztendeje, 1973-ban avatták (emlékezetes ünnepséggel és egy jeges tömegverekedésig fajuló, félbeszakított hokimeccsel – a szerk.) Dunaújvárosban az ország első szabványos vidéki műjégpályáját, s a jeles eseményt egész napos programsorozattal ünnepelték meg a jeges sportágak helyi képviselői.

Ötven esztendő emlékei

Az ünnepi program már délelőtt elkezdődött a jégcsarnokban, ahol a DAB utánpótlás együttesei játszottak bemutató mérkőzéseket, majd délután az Angels JSE női csapata öltött szerelést, miközben a pálya mellett található metodikai központba egymás után érkeztek meg azok a volt játékosok, vezetők és támogatók, akik az elmúlt ötven évben meghatározói voltak a dunaújvárosi jeges életnek.

Délután négy órára már szinte teljesen megtelt a 2020-ban átadott épület, ahol vagy az elmúlt ötven évről berendezett kiállítást böngészték végig a látogatók, vagy egy-egy asztalt elfoglalva idézték fel egymás közt a jégpályán megélt élményeket. Délután fél öttől Azari Zsolt, a Dunaújvárosi Acélbikák jégkorongozóinak elnöke köszöntötte nagy örömmel a jelenlévőket, s bízva abban, hogy mindenki remek élményekkel, jókedvűen távozik majd a nap végén.

Eközben a jégpályán már nagyban melegítettek a délután öt órakor kezdődő gálameccs főszereplői, a Dab.Docler 2013/14-es bajnokságcsapatának, illetve az Andersen Liga All Star-csapatának tagjai, akik egy remek találkozóval örvendeztették meg a jégcsarnokba kilátogató, a régi szurkolói nótákat is bőszen éneklő drukkereket. A végig kiváló hangulatú összecsapást (melynek kezdő korongbedobását Pintér Tamás polgármester végezte el) a Dunaújvárosi Acélbikák nyerték 7-4-re úgy, hogy ifjabb Azari Zsolt három, Galanisz Nikandrosz kettő, Somogyi Balázs és Hegyi Ádám Zoltán egy-egy alkalommal talált az andersenes ketrecbe, míg a túloldalon Calvin Kaden Meuer (Szeged), Balogh Bence (Szeged), Mayer Zsolt (Vasas), Léhi Kristóf (DAB-ASP) iratkozott fel a gólszerzők közé.

Valamit jól csináltak

A találkozót követően óriási ováció és görögtűz fogadta az elmúlt ötven esztendő jeges főszereplőit, akik a pályán vehették át az jubileumi emlékérmeket, s nem maradhatott el a közös fotózkodás sem, újabb élményekkel, közös emlékekkel gazdagítva azokat, akik a helyszínen tekintették meg a születésnapi ünnepséget. Este nyolc órakor kezdődött meg a jégfény parti, melyen már városunk fiatalabb korosztálya szórakozhatott tizenegy óráig, míg a meghívott vendégek visszatértek a metodikai központba, ahol egészen éjjel kettőig tartott a remek hangulatú összejövetel.

Nagyszerű ünnepe volt az a dunaújvárosi jégpályának, a helyi jeges sportoknak, számtalan olyan játékossal, sportvezetővel találkozhattunk, akik határon innen és határon túl is öregbítették Dunaújváros hírnevét, s bár felsorolni is nehéz lenne a résztvevőket, s kihagyni sem akarunk senkit, akit megkérdeztünk, óriási örömmel emlékezett vissza a jégpályán eltöltött éveikre, s a szombati napra is.

Azari Zsolt, a DAB elnöke: – Ez az ötven esztendő mindenkinek sokat jelent, s elsősorban azoknak, akik foglalkoztak Dunaújvárosban a jeges sportokkal, mert ugye ide kell sorolni a műkorcsolyát is. Ezzel együtt nyilván a jégkorong volt az, ami meghatározta ezt az ötven évet, s ami inkább a mérkőzésekről, versenyekről szólt. Nagyon örülök annak, hogy ennyien eljöttek, mert ez azt is jelenti, hogy valamit jól csináltunk, valami olyat, amire nagyon sokan büszkék, s amire nagyon sokan, nagy szeretettel emlékeznek vissza.

Pintér Tamás polgármester: – A jégcsarnok minden dunaújvárosi számára összeforrt a várossal, s mikor én is beszélgetek a barátaimmal a jégkorongról, a jégpályáról, mindenkinek eszébe jutnak akár több tíz évvel ezelőtti események, amik meghatározóak voltak a gyermekkorukban is. Ugyanígy vagyok én is ezzel, nagyon sokat voltunk a jégpályán az ingyen korcsolyázásokon, s mindig nagy örömmel jöttem ide a szüleimmel is. Még közelebbi kapcsolatom akkor lett a jégpályával, amikor a barátaimmal elkezdtünk kijárni azokra a meccsekre, amelyekre itt Dunaújvárosban szinte mindenki nagy szeretettel emlékszik vissza, s azokra a játékosokra, akik rengeteg sikert hoztak a városnak.

Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester: – Nagyon szép dolog, hogy a várossal együtt idősödnek a létesítményeink, egyesületeink, s pont abba gondoltam most bele, mennyi mindent élt meg együtt ez a nagy család az elmúlt ötven esztendőben, s kinek mit jelent a jégkorong Dunaújvárosban. Mindenkinek el kell kapnia egy pillanatot, amit magáénak érezhet, s pont ez az ötven évnek a lényege, hogy ez mindenkinek mást jelent, s ha csak egyetlen dolog eszébe jut valakinek, már akkor megérte ez az ötven év. Van mire büszkének lennünk, hiszen a bajnoki címek és azok a játékosok, akik innen kikerültek, minden dunaújvárosit büszkeséggel tölthetnek el. Ez a nap is arról szólt, hogy együtt lehettünk, felidézhettük a csodás emlékeket.

Szélig Árpád, a Dunaferr jégkorongozóinak volt szakosztályvezetője: – A régi ismerősökkel találkozva, felváltva jönnek elő az élményeink, emlékeink. Amikor azokkal találkozom, akikkel elkezdtük ezt az egészet a kilencvenes években, a régi dolgok megszépülve jelennek meg, viszont, ha a mostaniakkal, akkor leesik az álla az embernek. Éppen az előbb mondtam Azari Zsoltnak, hogy ha itt ilyen körülmények vannak, előbb-utóbb bajnokcsapatot kell nevelni. Óriási öröm számomra is, hogy életben maradt a jégkorong Dunaújvárosban, s nagyon remélem, hogy tovább is fejlődik majd.

Kercsó Árpád, a Dunaferr csapatának legendás edzője: – Nem is tudom már, hogy mit gondoltam akkor, amikor idejöttem, mert volt ez a jégpálya, ahogy volt, gyerekből meg kettő, Szélig Viktor és Gebei Péter, akik fehér műkorcsolyában voltak jégen. Az viszont biztos, hogy elkezdtem érdeklődni, hogy lehet válogatni a játékosokat, majd eljártam az iskolákba, s így sikerült megalapozni az első bajnokcsapatot. Hittem a munkában, mindig is mondtam a gyerekeknek, megéri dolgozni, mert így lesznek profik, híresek. Mindig imádtam a gyerekeket, értük voltam szigorú, ezt akkor is tudták sokan, most viszont már mindenki tudja, s ezért nem is haragszanak rám.

Galanisz Nikandrosz, a DAB volt játékosa: – Amikor beléptem az öltözőbe, akkor kezdtek előjönni azok az emlékek arról, miket is éltem én át ezen a jégpályán, majd a jégcsarnokban, s minek a részese is voltam. Mikor megláttam, mennyi ember jött ki a gálameccsre, az teljesen levert, egyből arra gondoltam, mekkora meccseket játszottunk itt, hogy a csilláron is lógtak az emberek. Csupa pozitív emlék köt ide, s nagyon nagy élmény volt ezekkel a srácokkal újra együtt játszani, megérezni az öltözőbeli hangulatot, megérezni azt a kémiát, ami közöttünk volt és van, azt, hogy egy-egy mondatból is megértjük egymást. Leírhatatlan érzés volt, nagyon köszönöm a szervezőknek, hogy ezt összehozták!

Kiss Ákos, a DAB volt játékosa: – A legnagyobb élményt most az nyújtotta, hogy újra a soromban játszhattam, óriási volt. Nagyon nagy dolog, hogy Dunaújvárosban ilyen hagyományokkal rendelkezünk, nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek én is a részese lehetek, részese lehettem.

Baróti Zsolt, a Dunaferr volt játékosa: – Óriási volt ez a nap, én már délben megérkeztem Dunaújvárosba, csak azért, hogy nosztalgiázzak. A pályától besétáltam a moziig, s negyven-ötven perc alatt sikerült húsz métert megtennem, annyi jó ismerőssel találkoztam. Amikor meg délután kiérkeztem a pályára, hát elmondani nem tudom, mennyi ismerőssel ölelkeztünk össze. Akiket meg nem ismertem, azért jöttek oda, mert vagy az újságból, vagy a képekről, esetleg szüleiktől tudták, hogy ki vagyok, s kik azok az emberek, akik miatt ma eljöttünk ide. Nagyon jó volt itt lenni!