Feltóti Sándor (1955-2023)
Tanár, költő, fotóművész, kultúraszervező és igazi, kritikus, előbb harcos, majd egyre csendesülő, de elveiből szemernyit sem engedő értelmiségi volt. Türelemmel viselt, hosszú betegség után távozott az élők sorából. Emléke velünk marad!
Gyászol a dunaújvárosi oktatás és művészvilág, elhunyt Feltóti Sándor – sokak szemében a Tanár Úr (így, nagybetűkkel), másoknak, többeknek, a hozzá igazán közel állóknak: Sanyi. Évtizedeken át volt megkerülhetetlen tényezője mind a helyi költői közösségnek, mind a fotósok nagy családjának, de a helyi közéletnek és kulturális szcénának is. Távozása, torzóban maradt életműve hatalmas űrt hagy, ez kétségtelen.
Az élet és a mű
Feltóti Sándor 1955-ben született Berettyóújfaluban, a szülei költöztek a városba, iskoláit már itt járta – előbb a Ságvári padjait koptatta, majd a Bánki Donát Szakközépiskolában érettségizett. Egyetemi évei Debrecenhez kötik, magyar-lengyel szakot végzett – a "lengyel út" csúcsaként 1989-1992 között Varsóban volt vendégtanár.
A tanári pályát 1980-ban kezdte a Rostiban, de helyettesítő tanárként dolgozott a Münnich gimnáziumban is. A rostis évtizedek – és a már említett varsói kitérő – után az Arany János iskolából ment nyugdíjba.
Tanári pályája mellett korán elköteleződött a művészetekkel – két területen, a költészet és a fotózás terén is maradandót alkotott, igaz, magát derűs mosollyal "későn érő típusnak" aposztrofálva első kötete csak idén látott napvilágot. Egy kötetbe rendezve Lakoma címmel verseit, A madár röpte címmel fotóit adta közre. Költészetét mestere és példaképe, volt magyartanára, Kiss Kálmán e szavakkal méltatja a kötet előszavában:
"Minden költemény emelt hangú, izgatott, különös pátoszú dikció, melyben a szótagok lüktetésénél fontosabb a szólamok, sorok hullámzása, dallama. A sziklák közt lefutó hegyi patak nyugszik meg úgy, mint itt e költemények. A Lakoma című kulcs lehet az egész kötet megismeréséhez, élvezetéhez. A tömör költemény a szétesett, értelmét vesztett világ abszurditását tükrözi. Ilyen verset nem lehet írni, csak álmodni."
Emléke örökké él
Szép szavakkal búcsúzott Sanyitól dr. Tóth István a Versbarátok Klubja facebook felületén – a szerző engedélyével az alábbiakban ebből idézünk:
"(...) Aztán hosszú évekig eltűnt a látókörömből, és a facebookon találkoztam ismét a nevével. Posztjainak, kommentjeinek szóhasználata megerősítette azt, amit korábban csak részinformációk alapján raktam össze róla. Úgy tűnt, a világban a helyét csak nehezen találó, zaklatott lelkiállapotú ember szórja indulatát, haragját, kritikáját a rendszerre, vagy éppen arra a gyanútlan személyre, akibe belebotlik a facebook ösvényein.
Az én posztjaimhoz fűzött hozzászólásai azonban egészen más hangvételűek voltak, és ezért – az ember már csak ilyen – megbocsátóbbá váltam a másokra zúduló agresszív, olykor rendkívül durva megnyilvánulásai iránt.
Aztán egyszer csak mintha valami túlvilági türelem kerítette volna hatalmába, megszólalásai puhábbak lettek, indulatainak kevesebben estek áldozatul. Az idő múlásával határozottan a személyiségváltozás jegyeit mutatta.
(...) A folytonos gondolkodás, tépelődés, belső harcok eredményét verseiben maga is közzétette. A gondolatok, érzelmek folyóként hömpölygő, sodró lendülete, őszintesége azt sugallta, rátalált a szabadságra, ami talán mindig is a legfontosabb dolog volt a számára. Ugyanakkor a halál, mint útitárs gondolata is nemegyszer ott lebegett sorai felett, nélkülözve minden önsajnálatot, ezzel még drámaibb hatást keltve."
Meglehet, a szövegben említett személyiségváltozás a halál közeledtével, az elmúlás gondolatának mindennapi tapasztalássá lényegülésével jól érzékelhető – ám azt nyugodtan állíthatjuk, hogy Feltóti Sándor mindhalálig kitartott alapértékei és alapelvei mellett. A szabadelvű, a kritikus gondolkodásból, az értékelvű, őszinte, szókimondó értelmiségi attitűdből szemernyit sem engedett. Alig egy hónappal halála előtt rövid, de nagyon velős poszttal jelentkezett a nagy közösségi portálon – keresve sem találhatunk méltóbb végszót: „Szeretnék olyan hazát, amelyben érdemes szabadnak lenni.”
Nyugodj békében, Sanyi – emléked megőrizzük!
(Feltóti Sándor búcsúztatója a dunaújvárosi temető ravatalozójában lesz november 17-én 14.30-tól.)
(Fotó: Kövér Zsuzsi)
A rovat további hírei: Közélet
Az emberi kapcsolatok számára és minőségére a legbüszkébb
2025. jan. 27.
Motyovszki Mátyás a 3-as választókerület önkormányzati képviselője, aki a legtöbb, a körzetében megválasztott képviselőtársához hasonlóan tavaly októberében a második ciklusát kezdte a "Rajta, Újváros!" Egyesület színeiben. A következő beszélgetés szól a múltról, a jelenről és természetesen a jövőről is.
Dunaújváros oktatásáért – évtizedeken át
2025. jan. 26.
Dunaújváros közgyűlése minden évben kitüntetéseket adományoz a város különböző területein végzett kiemelkedő munka elismerése céljából. Összeállításunkban hétről hétre felelevenítjük a 2019-2024-es önkormányzati ciklusban díjazottak névsorát, életútját – ezúttal újra az oktatási szféra kitüntetettjei következnek!
Pálhalma, a legcsendesebb városrész
2025. jan. 24.
Ahány városrésze van Dunaújvárosnak, annyiféle képet mutat. És ez természetesen igaz Pálhalmára is, ami mindig is egy különleges településrésze volt városunknak. Orosz Csaba, a terület önkormányzati képviselője szerint itt szinte mindig csend van és nyugalom.
DSTV: karitatív kezdeményezéssel rukkol ki a kórház
2025. jan. 24.
Jótékonysági bált szervez a Szent Pantaleon Kórház és "Az emberek egészségéért" Alapítvány. A leendő támogatók nemes cél mögé állhatnak be – a szervezők ugyanis modern, emlőrák szűrésére alkalmas mammográfiai berendezésre gyűjtenek. Hangkép.
Vita nélküli döntések az év első közgyűlésén
2025. jan. 23.
Közel 20 témát tárgyalt nyilvánosan városunk közgyűlése, további kettőről pedig zárt ajtó mögött határoztak a képviselők a naptári év első testületi ülésén. A tanácskozás során szinte kivétel nélkül egyhangú döntések születtek a Városháza "C" szárnyában, a napirendre került témák nem hoztak vitát.
Éri Jenő kapta a Pro Cultura Intercisae díjat
2025. jan. 23.
Neves képzőművész vehette át a kulturális szféra legrangosabb elismerését a magyar kultúra napja alkalmából rendezett ünnepségen az evangélikus templomban szerdán. A 77. Pro Cultura Intercisae díjat Éri Jenő grafikus- és festőművész érdemelte.
Sokaknak segítség a szociális konyha
2025. jan. 22.
Városunk két pontján is működik szociális konyha, amire érezhetően nagy szükség van. A kertvárosi ételosztó pontra látogattunk el, ahol magunk is megtapasztalhattuk, hogy milyen sokan veszik igénybe az ingyenes meleg ételt.