Feltóti Sándor (1955-2023)
Tanár, költő, fotóművész, kultúraszervező és igazi, kritikus, előbb harcos, majd egyre csendesülő, de elveiből szemernyit sem engedő értelmiségi volt. Türelemmel viselt, hosszú betegség után távozott az élők sorából. Emléke velünk marad!
Gyászol a dunaújvárosi oktatás és művészvilág, elhunyt Feltóti Sándor – sokak szemében a Tanár Úr (így, nagybetűkkel), másoknak, többeknek, a hozzá igazán közel állóknak: Sanyi. Évtizedeken át volt megkerülhetetlen tényezője mind a helyi költői közösségnek, mind a fotósok nagy családjának, de a helyi közéletnek és kulturális szcénának is. Távozása, torzóban maradt életműve hatalmas űrt hagy, ez kétségtelen.
Az élet és a mű
Feltóti Sándor 1955-ben született Berettyóújfaluban, a szülei költöztek a városba, iskoláit már itt járta – előbb a Ságvári padjait koptatta, majd a Bánki Donát Szakközépiskolában érettségizett. Egyetemi évei Debrecenhez kötik, magyar-lengyel szakot végzett – a "lengyel út" csúcsaként 1989-1992 között Varsóban volt vendégtanár.
A tanári pályát 1980-ban kezdte a Rostiban, de helyettesítő tanárként dolgozott a Münnich gimnáziumban is. A rostis évtizedek – és a már említett varsói kitérő – után az Arany János iskolából ment nyugdíjba.
Tanári pályája mellett korán elköteleződött a művészetekkel – két területen, a költészet és a fotózás terén is maradandót alkotott, igaz, magát derűs mosollyal "későn érő típusnak" aposztrofálva első kötete csak idén látott napvilágot. Egy kötetbe rendezve Lakoma címmel verseit, A madár röpte címmel fotóit adta közre. Költészetét mestere és példaképe, volt magyartanára, Kiss Kálmán e szavakkal méltatja a kötet előszavában:
"Minden költemény emelt hangú, izgatott, különös pátoszú dikció, melyben a szótagok lüktetésénél fontosabb a szólamok, sorok hullámzása, dallama. A sziklák közt lefutó hegyi patak nyugszik meg úgy, mint itt e költemények. A Lakoma című kulcs lehet az egész kötet megismeréséhez, élvezetéhez. A tömör költemény a szétesett, értelmét vesztett világ abszurditását tükrözi. Ilyen verset nem lehet írni, csak álmodni."
Emléke örökké él
Szép szavakkal búcsúzott Sanyitól dr. Tóth István a Versbarátok Klubja facebook felületén – a szerző engedélyével az alábbiakban ebből idézünk:
"(...) Aztán hosszú évekig eltűnt a látókörömből, és a facebookon találkoztam ismét a nevével. Posztjainak, kommentjeinek szóhasználata megerősítette azt, amit korábban csak részinformációk alapján raktam össze róla. Úgy tűnt, a világban a helyét csak nehezen találó, zaklatott lelkiállapotú ember szórja indulatát, haragját, kritikáját a rendszerre, vagy éppen arra a gyanútlan személyre, akibe belebotlik a facebook ösvényein.
Az én posztjaimhoz fűzött hozzászólásai azonban egészen más hangvételűek voltak, és ezért – az ember már csak ilyen – megbocsátóbbá váltam a másokra zúduló agresszív, olykor rendkívül durva megnyilvánulásai iránt.
Aztán egyszer csak mintha valami túlvilági türelem kerítette volna hatalmába, megszólalásai puhábbak lettek, indulatainak kevesebben estek áldozatul. Az idő múlásával határozottan a személyiségváltozás jegyeit mutatta.
(...) A folytonos gondolkodás, tépelődés, belső harcok eredményét verseiben maga is közzétette. A gondolatok, érzelmek folyóként hömpölygő, sodró lendülete, őszintesége azt sugallta, rátalált a szabadságra, ami talán mindig is a legfontosabb dolog volt a számára. Ugyanakkor a halál, mint útitárs gondolata is nemegyszer ott lebegett sorai felett, nélkülözve minden önsajnálatot, ezzel még drámaibb hatást keltve."
Meglehet, a szövegben említett személyiségváltozás a halál közeledtével, az elmúlás gondolatának mindennapi tapasztalássá lényegülésével jól érzékelhető – ám azt nyugodtan állíthatjuk, hogy Feltóti Sándor mindhalálig kitartott alapértékei és alapelvei mellett. A szabadelvű, a kritikus gondolkodásból, az értékelvű, őszinte, szókimondó értelmiségi attitűdből szemernyit sem engedett. Alig egy hónappal halála előtt rövid, de nagyon velős poszttal jelentkezett a nagy közösségi portálon – keresve sem találhatunk méltóbb végszót: „Szeretnék olyan hazát, amelyben érdemes szabadnak lenni.”
Nyugodj békében, Sanyi – emléked megőrizzük!
(Feltóti Sándor búcsúztatója a dunaújvárosi temető ravatalozójában lesz november 17-én 14.30-tól.)
(Fotó: Kövér Zsuzsi)
A rovat további hírei: Közélet
DSTV: sokan élnek bizonytalanságban
2025. jan. 08.
A dunaújvárosi szociális háló intézményei az év minden napján azon dolgoznak, hogy segítsék a bajbajutottakat, derül ki a DSTV évértékelő összegzéséből. Nemes, de nagyon kemény munkát végeznek a szakemberek, akik reményt is adnak a rászorulóknak. Hangkép.
Gyászol a gimnázium, elhunyt Hammerl Ferenc
2025. jan. 07.
A Széchenyi gimnázium nekrológjával veszünk búcsút a napokban az égi katedrára távozott rubin diplomás pedagógustól, az intézmény volt vezetőjétől. Nyugodjon békében, Tanár úr!
Szorgos és lelkes a véradók közössége
2025. jan. 07.
Egyre többen ismerik fel a véradások fontosságát, mondta a DSTV évértékelő sorozatának összeállításában a Magyar Vöröskereszt Dunaújvárosi Területi Szervezetének vezetője. A tavalyi tervek szépen alakultak, mind többen ismerik fel és vallják: vért adni menő! Hangkép.
Isten hozott, kicsi Nara!
2025. jan. 06.
Szívmelengető hagyomány Dunaújvárosban, hogy a város első babáját köszönti az önkormányzat. Teian Nara január 2-án látta meg a napvilágot, így ebben az esztendőben őt és szüleit ajándékozta meg Pintér Tamás polgármester a város nevében. Mindenki legnagyobb örömére a baba egészséges, már haza is mehettek a kórházból.
DSTV: véradással búcsúztak az évtől Újtelepen
2025. jan. 05.
Dunaújvárosban nagyon jól tudják, hogy vért adni fontos dolog, derül ki a DSTV összegzéséből. Még az év végén is, például a Városvédők Újtelepért Egyesület közreműködésével szervezett közösségi óévbúcsúztató alkalmon. Hangkép.
DSTV: páratlan összefogás
2025. jan. 04.
Rekordot döntött a Jót, szívből – Dunaújvárosért! csapata, ugyanis páratlan összegű felajánlás érkezett a kórház krónikus belgyógyászati osztályának. A Karácsony Mindenkié! akciója megható összefogást eredményezett, nagyon sokakat mozgatott meg a nemes kezdeményezés. Hangkép.
Boldog új évet, Dunaújváros! (galériával)
2025. jan. 02.
Fergeteges hangulatban telt az évzáró buli a Városháza téren. Sokan búcsúztatták az óévet városunk főterén, ahol a zene mellett étel és ital várta az egybegyűlteket, akiket a zord idő sem állított meg abban, hogy a szabadban köszöntsék a 2025-ös esztendőt.