Különleges kísérlettel, a Pillanatragasztó Társulat produkciójával ért véget a Dunaújvárosi Tárlat a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D) a közelmúltban. Kádenciák, playback színház, visszanéző így is, úgy is.
A szíves invitáció szerint az ünnepeltek ünneplik az ünneplőket – szép közösségi élménnyel, beszélgetéssel, kóstolgatós szeretetvendégséggel, és egy különleges bemutatóval búcsúzott a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) a Dunaújvárosi Tárlat remeg gyűjteményétől.
"Köszönjük, hogy itt voltak!"
A bemutató jelentőségét a finisszázs múlt csütörtöki előtt Deák Nóra igazgató hangsúlyozta lapunk érdeklődésére:
– A kiállítók száma és az anyag művészi színvonala, valamint a közönség visszajelzése egyaránt azt jelzi, hogy nagyon sikeres bemutatón vagyunk túl. 38 kiállítóval büszkélkedhetünk, és örömmel állapíthatjuk meg, hogy nemcsak stílusok, koncepciók, alkotói pályák, de egyúttal generációk találkozását is hozta a Dunaújvárosi Tárlat. Ez volt az év első bemutatója, és a kollégáim, az egész intézet nevében állíthatom, hogy nagyon örültünk neki. Ilyenkor látjuk, milyen sokan vannak, milyen sokszínű, milyen nívós a paletta. Ez a bemutató azt is fényesen igazolta, hogy csak az gondolhatja, lehet képzőművészet nélkül élni, aki még soha nem tette be a lábát egyetlen kiállítóterembe sem – nagyon örültünk, hogy a közönség mennyire szerette a helyi, illetve a városhoz így vagy úgy, de folyamatosan kötődő alkotók gyűjteményét, és persze mennyire szerette magukat az alkotókat. És ezzel pont így voltunk mi is. Köszönjük, hogy itt voltak!
Inspirációtól a reflexiókig
Az ICA-D ráadásként nem mindennapi kísérlettel kedveskedett a "záróra" vendégeinek – a Pillanatragasztó Társulat Kádenciák című playback színházi bemutatójának koncepciójáról az immár 14 éve működő közösség egyik alapembere, Koszi Ferenc mesélt a DSTV kamerája előtt:
– Ahogy a kísérlet címe is jelzi, ez a bemutató valaminek a lezárásáról szól – a búcsú fájdalmáról és az emlékek szépségéről. Ráadásul itt egy olyan együttműködésre készülünk a közönség tagjaival, ami reményeink szerint valóban megmozgatja őket. Akár a mostani kiállításhoz, akár életük meghatározó alkotójához vagy művészi élményéhez kapcsolódó emléket eleveníthetnek föl a csapat és persze a többi néző előtt, majd a társulat tagjai rövid jelenetekben, sok-sok improvizációval, zenei keretezéssel „megidézi” ezeket az emlékeket, élményeket. Nem könnyű a feladat, hiszen azonnal kell reagálni, hangolódni – de pont ez adja a szépségét is!
Az ICA-D közönsége remek "alapanyagok" egész sorával szolgált, a Pillanatragasztó Társulat pedig szép vagy éppen borzongató színházi pillanatok özönével ajándékozta meg a nézőket. Koncentrált figyelemmel, kényes egyensúllyal a koncert és színház, a kacagtató komédiázás és a súlyos élveboncolás határmezsgyéin – köszönet az élményért minden ötletadónak és minden közreműködőnek.
A végjáték vége egy nagy közös muzsikálás lett, a tárlat emléke itt van, itt marad – él.
(Fotó: DO)
