Széchenyi 70: pompás gála és nagyszerű "Nagy Találkozás" (galériával)
Nagyon szubjektív és nagyon nosztalgikus beszámoló következik, drága olvasók és aranyos mindenki, egyszerűen nem tudok elfogultság nélkül nyilatkozni arról a jubileumi eseménysorról, amivel a 70. születésnapját ünnepelte a Széchenyi István Gimnázium. (Nekem, naná: a Münnich.)
A tények barátainak: az ünnep jelentőségéhez méltó, remek programsorozatot állított össze az intézmény, a programok a múlt hét végén csúcsosodtak; pénteken délután a Széchenyi jelenét reprezentáló jubileumi gálának adott otthont a Bartók színházterme, míg szombaton egész napos időutazásra invitálták az öreg- és de pláne az örökdiákokat.
Minden téren meghatározó
Ahogy a gálán köszöntőjében a híd-metaforával Kratzmajer Zoltán igazgató, úgy a DSTV kamerája előtt pénteken Mezei Zsolt általános hatáskörű alpolgármester, majd szombaton Pintér Tamás polgármester is kiemelte, a hét évtizedes múltjára büszke intézmény meghatározó szerepet töltött be a város és a térség oktatási szcénájában, országos viszonylatban is remek eredmények sorára lehetett és lehet büszke mindmáig.
Az oktatási szféra azonban csak az egyik – beláthatóan elsőrendű – terület: azt drága Hammerl Feri bácsi, a gimnázium volt igazgatója pénteken az interjúban, majd szombaton a tornateremben rendezett „csúcstalálkozó” során is hangsúlyozta, a kulturális szcénában, valamint a sport területén is hatalmas eredmények fémjelzik a gimi történetét. Mindehhez – egyszerre kibogozhatatlan és csodás szimbiózisban – az évtizedek távolából is páratlan sűrűségű, gazdagságú és szépségű diákélet társult, bele sem megyek a saját emlékek felidézésébe, mert messze túlnőné e dolgozat kereteit. Ez az alapképlet, erre épül minden – aligha véletlen, hogy a hét végére szó szerint múzeummá alakult intézménytörténeti bemutatón is meghatározó fejezetet szenteltek e területeknek.
Személyes vonatkozások
Eddig bírtam a hűvös távolságtartást, kedves olvasó: nekem a gimnázium nem, illetve nem csupán a négy év emlékeit hozza elő; a családi szálak is, ugye. Az édesapám itt kezdte testnevelői pályáját, mint ahogy anyukám is a Münnichben állt először kémia-fizika szakos kezdő gimnáziumi tanárként, szinte bakfisként katedrára. Itt lettek előbb szerelmes-, aztán házaspárrá, hadd ne folytassam. Nekem az első emlék, hogy amikor kisgyerekként beteg voltam, a gimis diákok vigyáztak váltóműszakban rám, nehogy elmaradjon Nyuszi néni kémiaórája. Meg a tanári, a bolondozások Prónik Pista bácsival meg Grau Kati néni ugratása a békás képekkel. Őrület, na.
Nos, hogy kapcsoljunk a jelenhez is: Nyuszi néni rend és mód szerint végig izgulta, nevette és pityeregte a Nagy Találkozás délutáni bemutatóját – a fia és két unokája is a fellépők/közreműködők között! –, és a végén úgy vonult végig a folyosón, mint egy királynő, meg-megállva fogadta a rajongók hódolatát. És persze Nyuszi néni nem volt egyedül; hiszen ugyanígy járt az összes nagy ikon, Feri bácsi, Pásztor Berci bácsi, Kobzos Zsóka néni (volt ofőm!) és Feri bácsi, Székelyi Erzsi néni és a többiek, de még azok is velünk voltak gondolatban, akik nem voltak, nem lehettek itt, Abaffy Margit néni, Varga Béla igazoltan távol, és persze az örökre eltávozottak, még az apukám is, ezer százalék.
Ez a gimi, ez a múlt, ez elevenedett meg a napokban – kegyetlenül erős emlékrohamokkal támadva. És akkor a KOSZ-ról még nem is beszéltem, de majd fogok!
Rendet hagytak – parádés gála a jelenről
Sok-sok zene, tánc, színház, remek blokk a vegyeskartól, meg előtte szép igazgatói köszöntő a már pedzett híd-metaforával – a múltból a jövőbe, fontos pillérekkel, biztos talapzattal, a teljesítmény és a hagyományok erős láncolatával –, valóban a teljesség igénye nélküli, ugyanakkor határozottan a sokszínűséget fényesen igazoló gálával kezdődött az ünnepi sorozat.
Ez a jelen, a jelenünk, demonstrálták a közreműködők – vastapsot érő és érdemlő produkciók egész sorával bizonyítva, hogy a jelen is értékes, fényességes, és egyszer majd pont olyan emlékezetes lesz a közreműködőknek, mint a mi emlékeink nekünk. Ezzel a Wass Albert-gondolattal kezdődött az esemény: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Felejts el mindent, ami a hétköznapok szertartása és feladata. Az ünnep különbözés, mély és varázslatos rendhagyás.”
Mélységek és magasságok – együtt
Álomszerűek voltak a szombati történések; hipp-hopp, visszarepülhettünk az időben, de olyan szinten, olyan apróságok terén is, hogy – a Csathóné Zágoni Nóra dirigálta szervező-koordinátor csapat nemes gesztusa – erre az egy napra még a korábbi névadó képét is kitették a regisztrációs ponthoz. A Szivacs Galériához vezető folyosón emlékek és vallomások, intézménytörténeti tárlat, az aulában az ismerős és megunhatatlan zsezsgés, MINDENKI ismerős, hihetetlen. A galériában 23 alkotó művei, mindannyian volt gimisek, tanárok, szenzációs névsor alkotja a „paprikafüzért” – ehhez a mondathoz Szücsné dr. Harkó Enikő megnyitójának örkényi gondolatát vettem kölcsön.
A folytatás is káprázatos, Fejős Ádám rendhagyó fizikaórája itt, Kárász Anna olimpiai bajnok kajakos élménybeszámolója a tornateremben, aztán rendhagyó tesiórák ugyanitt – meg nekem, nekünk: a KOSZ. A Színpad, a gimis életem/éveim vitathatatlanul legfontosabb tere. Próbálunk próbálni, Szmodics László, Cana moderálja a moderálhatatlan bandát, emlékeket idézünk megint feszt, jönnek a látogatók, ki csak percekre köszön be, többen ott ragadnak. Aztán – megint csak: téboly – a semmiből elkezdődik megszületni előbb valami, aztán A valami: kétségtelen, ebből bizony előadás lesz.
És lett is, a délutáni bemutatót színesítendő, amely délutáni bemutatóról csodás pillanatok sorát teszem el magamnak, örökre.
A már említett köszöntőt, a saját bemutatónkat Babits Esti kérdés című versének festős keretjátékával, a közönséget is átmozgató edzéssel meg a kötéltáncos(!) produkcióval, aztán a kórust, a közös énekléssel, Varga Livius remek beszállásával, a Pocsai Mária dirigálta hatalmas csapatta,, az együtt csodát csodára halmozó generációkkal, nem mellékesen pedig a hátsó sorban a két, még nálam is fiatalabb Nyulasival. (Én szóltam, elfogult leszek, hát tessék.)
Szívmelengető, torokszorító emlékek. Boldog születésnapot, imádott gimim, és nagy köszönet minden, de minden közreműködőnek, aki szerepet vállalt abban, hogy ilyen szép legyen az ünnep! És persze: a két esemény hangulatáról meséljenek a képek!
(Fotó: Végh Zoltán)
A rovat további hírei: Mozaik
Ködös évzáró után derültebb napok az új esztendő elején
2024. dec. 30.
Nem a szebbik arcát mutatja az év végén térségünk időjárása a DO meteorológiai szakértőjének friss összegzése szerint. Borús, ködös napokkal búcsúzik az esztendő – igaz, már újév napján 10 fok körüli értékek is lehetnek, csak csússzunk át valahogy addig!
DSTV: együtt karácsonyoztak a nyugdíjas pedagógusok
2024. dec. 29.
Karácsony előtt néhány nappal megtartotta az utolsó idei rendezvényét a Nyugdíjas Pedagógusok Klubja, derül ki a DSTV összegzéséből. A közösség tagjai újra remek hangulatot varázsoltak az MMK színháztermébe – és nagyon várták a Szabó Magda iskola diákjainak műsorát. Hangkép.
Színes szilveszter a Városháza téren
2024. dec. 28.
Az Adventi Forgatagnak vége, de a Városháza tér az adventi időszakot lezárva sem hagyja programok nélkül a lakosságot – a csúcspontnak, naná, szilveszter estéje ígérkezik!
Milyen információkat kér a lakásbiztosítás kalkulátor, és miért fontosak ezek?
2024. dec. 27.
Életünk során a legnagyobb anyagi befektetés a saját ingatlan vásárlása szokott lenni. Éppen ezért érthető az, hogy mindenki igyekszik vigyázni az otthonára. (X)
"Levelek a Jézuskának" – ünnepi csúcsrajáratás
2024. dec. 27.
Minden eddiginél több ajándék talált gazdára, minden eddiginél aktívabb adakozókedv jellemezte az autós Mikulások és a DO/DSTV idei jótét célú közösségi kezdeményezését a Családok Átmeneti Otthona kis lakói javára. Köszönet minden közreműködőnek!
A stílusos ágytakaró varázsa a hálószobában
2024. dec. 27.
Az otthonunk egyik legfontosabb helyisége a hálószoba, ahol pihenünk és feltöltődhetünk. A megfelelő dekoráció ehhez elengedhetetlen, s egy elegáns ágytakaró kulcsszerepet játszhat ebben. (X)
DSTV: a madarak barátsága
2024. dec. 27.
Madárbarát intézményként működik a Szent Pantaleimon iskola, derül ki a DSTV összegzéséből. Az elmúlt hetek természetesen a madarak etetésével teltek és telnek, a diákok örömmel veszik ki részüket a kis szárnyasok ellátásából. Hangkép.