Új lehetőségek a tengerentúlon

A 23 esztendős szakember az ország legfiatalabb felnőtt szintű asszisztensedzője volt, s az idei szezonban az U9-es és az U13-as csapatokat irányítja, mellette a felnőtt csapat munkáját segíti, ha ideje engedni. Volt segítője Horváth Ferencnek és Dobos Barnának is, most tengerentúli lehetőséget teremtett magának, amivel élni fog.

A tanulás fontossága

Mint azt a fiatal szakember elmondta, mindössze 17 éves volt, amikor Dr. Dobos Barna megkereste, hogy csatlakozzon az akkori stábhoz technikai munkatársként.
– A mérkőzések rögzítése és az eredményközlés volt az akkori feladatom. Barna fia, Áron az egyik legjobb barátom, szinte együtt nőttünk fel, így nagyon nagy örömmel fogadtam el a felkérést. Fiatal pályakezdő létemre dolgozhattam együtt négy pro-licences edzővel is, próbáltam élni a tanulási lehetőségekkel. Szinte mindenbe betekintést nyertem, amibe lehet. Természetesen a munka előtt és közben is aktív voltam én is, a futsal első osztály a legmagasabb liga ahol játszani tudtam. A tanulás azonban egy életen át megkérdőjelezhetetlen, számomra ez egyértelmű. Helm András szakmai igazgató érkezésével egy teljesen új fogalmat kaptam a szeretett sportomról. András indított a fejemben egy olyan gondolatmenetet, ami ráültetett arra a bizonyos flow-ra és a mai napig élvezem. Neki csak annyit tudok mondani, hogy köszönök mindent, többek között azt is, hogy a barátomnak tarthatom. Sportág specifikus tanulmányaimat az érettségi vizsga után folyton végeztem. Mindezek mellett az önfejlesztés szerves része az életemnek a mai napig. Egy olyan srác vagyok, akit tisztességes, becsületes emberek neveltek fel. A szüleim azért dolgoztak egész életükben, hogy a testvérem és én ne szenvedjünk hiányt semmiben, ez felbecsülhetetlen. Én egy bohém embernek tartom magam, próbálom a dolgoknak mindig a humoros és pozitív oldalát megfogni. Érzelmileg kifinomultnak tartom magam, nagyon szeretem a családomat, a barátaimat és a kollégáimat is. Nagy szívem van, ezért nem nagyon tudok hosszú ideig haragudni valakire. Aki egyszer az életem része volt, annak valamilyen szinten hálás vagyok, mindenki adott és vett is el belőlem. És ami talán mindenkinek egyértelmű, a labdarúgás szerelmese vagyok. Alázattal viseltetem a sportom iránt, s ez mindig is így volt. Bármilyen probléma adódott az életemben én mindig a futballpályára menekültem, ott teljesedek ki, ott válok igazán önmagammá.

A futballhoz ragaszkodj, ne az emberekhez

Amennyiben az áttörésről kell beszélni, egyértelműen 2022. tavaszát említi, mikor Dobos Barna lett a felnőtt csapat vezetőedzője.
– Álltunk a VIP-terem előtt és annyit kérdezett, hogy van-e nálam síp meg stopper? "Asszisztens edző leszel a csapatnál!" Ami átfutott rajtam akkor valami elképesztő érzés volt, de tudtam, hogy fiatal vagyok, helyén kell kezelnem az embereket, kétszer annyit kell tennem a tiszteletért a felnőtt csapatnál. Abból a csapatból 7-8 emberrel aktívan tartom a kapcsolatot, szoktak hívni és írni, tehát úgy érzem, ezt azért meg tudtam ugrani.

Edzői pályafutása elején azonnal volt lehetősége együtt dolgozni Horváth Ferenccel, s ezt a mai napig hatalmas becsben tartja.
– Talán ez lesz számomra a legszebb, de lelkileg a legmegindítóbb bekezdés is. Barna ideiglenesen ült le a kispadra, a klub háttér dolgaival szeretett volna foglalkozni, így mindenképpen edzőt szeretett volna hozni a következő szezonra. A tavaszi edzőváltás után ketten ültünk a VIP-teremben, amikor feltette a kérdést: Bálint te kivel dolgoznál együtt szívesen? Egyből Horváth Ferenc nevét mondtam, nagyon szimpatikus volt a munkássága és maga az személyisége is, amit akkor csak a televízión keresztül láttam. Két hét múlva hazai mérkőzés volt, amikor a lelátón sétált fel Horváth Ferenc, hát nem hittem a szememnek. Meccs után mentem be az edzői szobába, ahol Barna már széles mosollyal várt. Képzelj el egy fiatal srácot, aki rajong a magyar futballért, aki egyik napról a másikra az ország egyik legismertebb edzőjével dolgozhat együtt. Ez elég motiváció volt mindenre. Elindult egy utazás, ami számomra hihetetlen nagy várakozásokkal indult. Végig is futott a fejemben, én a Horváth Feri segédje leszek? A mai napig libabőrös vagyok ettől a gondolattól. A világ legjobb embere Pálinkás András volt a kapusedző, ketten Éliás Zsolttal pedig asszisztensedzők maradtunk. Arra a kérdésre, hogy azt kaptam-e tőle, mint amire számítottam arra válaszom: nem, sokkal többet! Az első pillanattól kezdve különleges szimpátia volt kettőnk között, ittam a szavait, és ami a legjobb volt, az a következetesség, ugyanis nem egyszer jelezte nekem, hogy figyeljek, hogy neki ennél többre van szüksége, dicsérte a jót, de kiemelte azt is, ha valamiben ordító nagyot hibáztam. Kudarc nélkül nincs siker, úgy fogtam fel ezeket a szavakat. Éjszakákat voltam fent egy adott edzés előtt, hogy a rám bízott 20 perces blokkot a lehető legjobban oldjam meg. Bizonyítani akartam, elsősorban neki, de magamnak is. A közös munka a közepe és a vége felé már teljesen zökkenőmentes volt, egy életre szóló élmény. Órákig tudnék róla beszélni és arról, hogy mennyi mindent adott át, az élet és a futball területén is egyaránt. A barátom lett, egy igazi bástya az életemben. Fura ezt így kimondani, mert már akkor gólokat rúgott az olaszoknak, mikor én még meg sem születtem. Egyszer be kellett állnunk edzésre, mert sok volt a sérült és a beteg. Én fogtam őt. Viccesen megemlítette a csapatnak a végén, hogy kicsit depresszióba esett, mert 20 éve Fabio Cannavaro fogta, most pedig a Garda Bálint… A klub gazdasági problémái miatt távoznia kellett, és nagyon megviselt, azonban hetekkel később felhívott és mondta: "tudod, hogy én is szeretlek töki, de a futballhoz ragaszkodj, ne az emberekhez." A mai napra elmondhatom, hogy a kapcsolatunk bőven túlmutat a labdarúgáson, erős túlzással napi kontaktban vagyunk, Cipruson él a gyönyörű családjával. Az élet legapróbb dolgait is megbeszéljük, ha arról van szó, de a sors egy edzőt küldött, aki gyökeresen megváltoztatta az életemet.

Edzések a realitás talaján

Sok fajta játékfelfogás tetszik. Dolgozhattam több pro-licences edzővel, mindegyik másban hitt. Nem alakult még ki az úgynevezett futball filozófiám. Fiatal koromban már megtanultam, hogy a gyakorlat nem attól jó, hogy több színű bója van benne, vagy éppen a YouTube-on valamelyik nagy edző is megcsinálta, hanem attól, hogy tudom a gyakorlat mögött lévő technikai akár taktikai tartalmat. Jó gyakorlatot mindenki talál az interneten, de én inkább a futball gondolatiságát fogtam meg. Ha látom a hibát, keresem a megoldást rá azonnal, ugyanis amit egy világsztár megcsinál esetlegesen egy topcsapat edzésén, azt lehet a Dunaújváros U13-ban nem mindenki tudja abszolválni. Ezért az alkotóelemeket a realitás talaján szeretem tartani. Ha egy aranyhalat leteszel a kis akváriumában a bordásfal elé, s egy hétig motiválod, attól még nem fog tudni felmászni rajta. Realitás és egyszerűség, ezek mentén indultam el az edzői pályán.

Bálint nagyon komolyan megdolgozott azért, hogy ott tartson, ahova jutott, ezért igyekszik kizárni a kritikus hangokat is.
– A mai napig sokan támadnak, hogy az én szerepem nagyban köszönhető a szerencsének, a jó fekvésnek. Kiemelném, azt gondol mindenki amit akar, én és a körülöttem lévő emberek pontosan tudjuk, mennyi munkát öltem bele abba, hogy ilyen jól csengő pályakezdetem legyen. Megalkuvást nem tűrően hittem és dolgoztam azért, hogy bizonyítsam, nekem itt a helyem, s szerintem sikerült is.

Azt csinálja, amit a legjobban szeret

S, hogy mit is jelent a fiatal szakember számára a dunaújvárosi labdarúgás? Természetesen mindent.
– Erre röviden annyit tudnék mondani, hogyha a csapatban most a világ legnagyobb sztárjai játszanának, nekem akkor is a Szepessy Robi barátom lenne a kedvenc játékosom. Kifejteni ezt a kérdést nagyon nehéz, egy szóval a mindent jelenti nekem. A gyerekek, a munkatársak, a család és a barátok. Nem tudom, hogy mire vagyok hivatott az életben és, hogy mit fogok elérni, de biztos, hogy a szüleimnek köszönhetem meg elsősorban. Mindig minden feltételt megteremtettek azért, hogy azt csináljam amit a legjobban szeretek a világon. Van egy nagyon szűk baráti társaságom, akikkel közel egy év tizede tűzben-vízben együtt vagyunk. Ezekért az emberekért nagyon hálás vagyok és büszke vagyok rájuk, mert a sajátos területükön mindenki sikereket ér el. Amennyiben szakmailag ki kell emelni pár embert, egyértelműen dr. Dobos Barnával kezdem a sort, akivel szintén túlmutat a labdarúgáson a kapcsolatom, minden lehetőséget megadott amit egy pályakezdő kaphat, sőt. Bár volt súrlódásunk párszor, mégis úgy gondolom, hogy hatalmas hálával tartozom neki. Jakab Elek adott először lehetőséget 2020-ban, akkor az ellenfeleket és a saját játékunkat kellet a megadott paraméterek szerint elemezni, továbbá a POLAR-rendszerből visszacsatolt eredményeket napi rendszerességgel jelenteni.

Képek forrása: Anda Fábián

Tóth Pista bácsi mellett dolgoztam elsőként az óvodai korosztályokban, ő mindig kiemelte nekem, hogy "Bálintkám, úgy távozzon innen a gyermek és anyuka, hogy felhőtlenül boldoggá tettük őket." Helm Andrásról külön cikket kellene írni, annyira kilóg ebből a sorból, az első pillanattól kezdve úgy viszonyult hozzám, ahogyan eddig még senki. Horváth Feriről szuperlatívuszokban tudok beszélni. De olyan hosszú lenne ez a sor, Pálinkás András, Éliás Zsolt, Horváth Tibor, a legendás Tóth István, vagy akár Bódis Gábor mindenki Ficusa, tényleg senkit nem szeretnék kihagyni. Ilyen neves szakemberektől tanulhattam, és ezért rettentő szerencsés embernek tartom magam. "Játékosom" lehetett Szepessy Robi, Báló Tomi, Barna Zsolti, Papp Máté, Gosztonyi András, Hegedűs Lajos és Jakab Dávid is. Ezeket a játékosokat én gyerekként a televízióban néztem és csodáltam. Ennek a kérdésnek van azonban szomorú oldala is, amiről nehezen beszél az ember. Jávorka András mellett lettem operatív vezető, ő kért fel erre a pozícióra 19 évesen. Együtt szerveztük a Bozsik tornákat, személyisége és tanácsai nagyon hiányoznak a mai napig. Szepessy László volt az első ember, aki leült velem, időt szánt rám és tudásából egy keveset át tudod adni, de mindezt nagyon nagy szívvel tette. Hiányoznak és nagyon boldogan gondolok rájuk vissza a mai napig. Nyugodjanak békében.

Hálával és boldogsággal gondol Dunaújvárosra

Nem lehetett megkerülni azt a kérdést sem, miként látja a klub jelenlegi helyzetét a felnőtt csapat egyik asszisztensedzője.
– Nyilvánvaló, hogy pompázott már szebb és nagyobb fényekben is a klub. Számomra ez a közeg mindenhogy, bármilyen állapotában a legszebb lesz. Ebben a klubban benne van a siker, keményen kell dolgozni és a siker el fog jönni. Bízok abban, hogy a közeljövőben már nagy mosollyal fogom olvasni, hogy mi történik a klub háza táján. Nekem a dunaújvárosi stadion a templomom, az igazi szentélyem, hiszen itt nőttem fel, számomra a világ legszebb stadionja. Hálával és boldogsággal gondolok vissza az itt töltött gyermek-, kamasz-, és felnőttkorra egyaránt. Szívem egyik legszebb pontján foglal helyet a város és a csapat is. Viszont most mennem kell úgy érzem, néha a külön töltött idő mutatja meg igazán, hogy mennyire fontos és értékes két dolog, vagy két ember közti kapcsolat. Búcsúnak nem mondanám, életem nagy célja, hogy szerepet vállaljak abban, hogy ez a klub újra azon a szinten legyen, ahol annak lennie kell. Távozom, de bízom benne, hogy mindenkinek egy kis darabot itt hagyok magamból, amire boldogan tekint vissza. Ha mást nem a szenvedélyt, ami engem jellemez a labdarúgás és Dunaújváros iránt. S, hogy mi hoz a folytatás? Maradok a futballnál, de emellett szeretnék kint a nyelvtanulásra és a magánéletemre koncentrálni. Ami viszont soha nem fog bennem változni: Hajrá Dunaújváros, mindörökké!

T. K.