Szóróparcellát is terveznek, de a legfontosabb: megmenteni a Kistemetőt

Egyre több városlakó kereste meg az önkormányzatot azzal az igénnyel, hogy Dunaújvárosban is legyen lehetőség ún. szórásos temetésre. A tervek szerint ezt úgy oldanák meg, hogy egyben rendeznénk a Kistemető sorsát is. 

Megmenteni a Kistemetőt, méltó emlékhelyként

A területen Pintér Tamás polgármester, Orosz Csaba önkormányzati képviselő és Kronászt Margit történész adott tájékoztatást a komplex tervekről. Pintér Tamás szerint ez a város egyik legszebb része, de felelősséggel tartozunk a területért és a benne rejlő történelmünkért is:
– Ezt a temetőt 1967-ben lezárták és nagyjából a 70-es évek elején voltak itt utoljára temetések. Már lassan az ide temetetett penteleiek hozzátartozói is elhunytak, így nincs, aki gondozza a területet. Régóta foglalkozunk a problémával, hogy a Kistemetőt megmentsük. Időközben megérkezett a katolikus egyház támogatása is, hogy az ismeretlen és veszélyes állapotú sírokat elbonthassuk. De szeretném hangsúlyozni, az elsődleges szándékunk, hogy megmentsük és rendbe tegyük ezt a helyet. Ezért kérjük is, aki tud olyanról, akinek hozzátartozója ide lett eltemetve, az jelezze, hogy a feltáró munkát meggyorsíthassuk. 

Újra temető és szóróparcella

A kistemetőben található sírokról sajnos mindössze egy '80-as években készült összeírás áll rendelkezésre, de ebben sem szerepelnek a hozzátartozók elérhetőségei. Ezért a közelmúltban elindult egy felmérés, amiben oroszlánrészt vállalt Kronászt Margit, az Intercisa Múzeum történésze. Az Üdvözlettel Dunapenteléről oldalon nyomon követhetik azt a precíz és időigényes munkát, amit eddig elvégeztek. A kistemető megmentése, felújítása érdekében az önkormányzat megkezdte már a munkát Barkóczy Rosty Pál védett síremlékének felújításával. Orosz Csaba a terület önkormányzati képviselője szerint a munkát folytatni kell:
– Azt találtuk ki, hogy újra temetőt szeretnénk üzemeltetni, vagyis újra temetővé tennénk a Kistemetőt. Szeretnénk majd urnás temetést, illetve nagyon sokan kerestek már minket azzal, hogy egy szóróparcellát is létesítsünk. Ezen dolgozunk. Összességében ez egy hosszabb folyamat, de szerencsére már elindultunk az úton. A szükséges engedélyeink megvannak, keressük az elhunytak hozzátartozóit. A célunk az, hogy a legtöbb síremléket megmentsük. Én azt is szeretném, ha itt a kápolna környezete egy csendpark is lehetne, ahová vissza lehetne vonulni a világtól.
A Kistemető története
A terület egyébként Dunapentele múltjának fontos része, sokszor és sok próbálkozás volt a rendbetételére, de tartós sikert egy sem hozott. Mint ahogy elhangzott a Kistemető történetének feltárását Kronászt Margit történész kezdte el és dolgozik kis rajta, szakértője a témának:

– Dunapentelének az évszázadok során több temetője volt: Öreg temető, Kistemető, izraelita temető, és a rácok nyughelye, melyekből napjainkra több megszűnt, vagy sajnos elpusztult. Az ún. Öreg temetőt, 1735-ben nyitották és hivatalosan 1967-ig működött – gyakorlatilag egybeolvadt az új köztemetővel. Sajnos napjainkban az egykori sírokból már csak alig néhány fedezhető fel, a területen javarészt a XX. század első feléből, illetve a század közepéből származó sírokat találunk. A Kistemető területét a helyi birtokosok kérésére 1805 körül szakította ki a képviselő testület. A birtokosok külön szerettek volna temetkezni, azonban rövidesen bővülni, fejlődni kezdett a temető. A birtokosokon kívül itt nyugszik Dunapentele több tanítója és tanítónője, jegyzője, községi bírók, plébános, valamint olyan dunapentelei polgárok, akiknek a leszármazottai ma is köztünk élnek.

Az elmúlt évek törekvései

Kronászt Margit szerint nem először és nem elsőként foglalkozunk a szintén 1967-ben lezárt temetővel. Az eltelt évek alatt több alkalommal történt takarítás és rendbetétel – az 1990-es években még iskolásokat is bevontak:
–  A temető megmentéséért dolgozott a Pentele Baráti Kör, és számos takarítási akciót szervezett a Városvédők Újtelepért Egyesület is. Orosz Csaba és Tóth Kálmán önkormányzati képviselőkkel 2020 őszén egy hónapon keresztül dolgoztunk kint minden hétvégén, diákok segítségével; Halottak napja alkalmából pedig a helyi felekezetek képviselői újraszentelték a temetőt. Sajnos azonban a fentebb felsorolt szervezetek, egyesületek és önkéntesek minden törekvése ellenére sem sikerült visszaszorítani a szemetelést, megszüntetni a rongálást. 2023 őszén kezdtük meg a párommal a Kistemető felmérését, melyhez Baltási Nándor plébános nagy segítséget nyújtott. A temető utolsó felmérése 1987-ben készült el a Városszépítő és Védő Egyesület jóvoltából, a plébános úr pedig ennek a felmérésnek a dokumentációját a rendelkezésünkre bocsátotta. Ennek segítségével kezdtük meg a parcellák elhelyezkedésének megállapítását, a sírok azonosítását, az adatok összeírását, ellenőrzését és pontosítását. A munkát a tél beköszöntével sem hagytuk abba, bár a hideg és a hó nehezítette a munkánkat, tavasszal pedig folytattuk és talán mondhatom azt, hogyan hamarosan a sírokon található adatok feljegyzésének a végére érünk.

Ma mit tudunk a Kistemetőről?

Amit eddig sikerült kideríteni. Az egyik legfontosabb, hogy itt található városunk egyetlen országosan is védett síremléke, Rosti Pál sírja. A Berán Lajos szobrászművész által faragott Dékány síremlékre szintúgy érdemes egy pillantást vetnünk. A ma sajnálatos módon romos állapotban levő temetőkeresztet 1822-ben állíttatta az Újváry család. Az itt található kápolna a Szitányi család jóvoltából épült fel. Közelében több családi sírbolttal is találkozunk. De tudtuk azt is, hogy itt nyugszanak Pentelei Molnár János festőművész szülei. Kronászt Margit szerint vannak új felfedezések:
– Sikerrel azonosítottuk a város legrégibb sírját 1834-ből – a születés pedig még az 1700-as években történt. Azonosítottuk az egykori halottas ház elhelyezkedését és az épület maradványait. Fényképes sírokat azonosítottunk, így szemtől-szemben találva magunkat régi penteleiekkel. Jelenlegi tudásunk szerint már megtaláltuk tíz, itt nyugvó, 1848-as nemzetőr végső nyughelyét. Rábukkantunk Pentelei Molnár János festőművész nagyszüleinek, egy nagybátyjának és egy nagynénjének a sírjára. Hosszú hónapok után sikerült leolvasnunk egy nyolc soros sírverset – mellette pedig számos másik, hosszabb-rövidebb búcsúztató strófát tártunk fel és dokumentáltunk. Tavasszal sikerült azonosítani egy házaspár 1848-as sírját. Munkánk során eddig 62 XIX. századi síremléket dokumentáltunk; valamint további 80 darabot az 1900 és 1918 közötti időszakból. Összességében elmondható, hogy több száz sír adatait jegyeztük fel az elmúlt hónapok során, feltárva neveket, adatok, korábban elveszettnek hitt síremlékeket.
Feltáró munkánk nemcsak a temetőben zajlik, ugyanis kutatásokat folytatunk az itt nyugvókkal kapcsolatban. Legfrissebb kutatásaink között szerepel például a Szitányi kriptában nyugvó családtagok kiléte; de dolgozunk különféle családfák összeállításán is. Célunk, hogy minél többet megtudjunk az itt nyugvó dunapenteleiekről, ezáltal településünk történetéről; valamint, hogy ezt a tudást a szélesebb közönséggel is megismertessük.
Az érdeklődők az utóbbi hónapokban az Üdvözlettel Dunapenteléről facebook oldalon tudtak betekinteni a munkálatokba, elsősorban videók és rövid képes beszámolók formájában, melyekben az aktuálisan végzett munkáról olvashattak, kiegészítve fénykép-válogatásokkal.

E bejegyzéseknek köszönhetően már többeknek is sikerült segíteni, hogy megtalálja hozzátartozója sírját, és a továbbiakban is várnak hasonló megkereséseket. 

(Fotó: Végh Zoltán)