Rockmaraton: soha rosszabb kezdést! (galériával)

Az első kör mindig a hangulatról szól, az ember gyorsan elkönyveli, hogy minden zenekar összes koncertjén úgyis képtelenség ott lenni – különítményünk a nyitónap délutánján 3 perccel maradt le a Szekeres Andris nevével fémjelzett Junkies bulijáról, de a miliő mindenért kárpótol.

Családias csütörtök

Aki például azt gondolná, hogy a Rockmaraton kizárólag marcona és igen részeg hadfiak gyűldéje, nagyon súlyosan téved. Vegyük – tényleg csak a példa kedvéért – Némethéket. Rockerpapi és rockernagyi Tamásiból, mondjuk úgy, túl a negyvenen, a középgeneráció Nagykőrösről, és már itt van velük a 2,5 éves Ákos (harmadik nekifutásra derék pacsival jelzi, merre a hány), és a mindössze 7 hónapos Viktória. Eljöttek a Rockmaratonra, mert Rockmaratonra járni jó. 
És persze nincsenek egyedül, az esemény egyik fontos jellemzője a generációs különbségek totális semmibevétele. Meg amúgy is: nagyon laza, nagyon megengedő a történet, simán megpihenhetsz a füvön, és a mosoly – hihetetlen, de igaz – itt tényleg alapbeállítás. Az csak egy bejegyzés a csíkos laptopba, hogy durván bekezd a Mudfield zenekar, a hangulat nagyon-nagyon barátságos.

Tempós, feszes üzemmód

Kedvenc helyünk, a Metal.hu kisszínpada az Archaic nevű formáció bulijával csalogat, szép lassan körbeérünk a szigeten, és szép lassan kontúrt ölt a koncepció: sosincs megállás, a két nagyszínpad felváltva üzemel, amint befejezi az egyik banda, köbö azonnal kezd a mási helyen a másik, emitt közben lehet építeni, szerelni, beállni. Ebből eredően persze nincs számottevő üresjárat se, viszonylagos pontossággal tartható a menetrend – aki bármire is nagyon kíváncsi, annak érdemes a kis füzetkében rögzített programhoz igazítani a fröccspontok vagy a pizzázók felkeresését. 

Ez a tempós, feszes üzemmód szintén a Rockmaraton sajátja – és ez még akkor is pozitív hozadék, ha a bevezetőben említettekhez mindenhová mindenre persze így is képtelenség eljutni. Csapatunk előbb nagyot pacsizik a Metálkanál különítményével (Bazsó Green és Nil fáradhatatlanul tolja, sőt, utóbbi egyenesen a nászútját időzítette a Maratonra!), aztán kitaláljuk a galériafotózás újabb metodikáját: jómagam rádumálom a delikvenseket, Zozó bradör kattint, köszi, pacsi, mehetünk tovább. 

Tikkasztó hőség vs. enyh-helyek

Az feltűnő jellemző, hogy az átlag Rockmaraton-látogató TÉNYLEG leszarja a nagy meleget, mi már picivel hurkábbak vagyunk, gyorsan megtaláljuk a fesztivál legnyugisabb helyét, az Off-Rock Tanya bemutatóknak, játékoknak, mindenféle csendesülésnek otthont adó nyugibázis, a Menedék becsületkasszás kávézásra is lehetőséget teremt, és itt üzemel a Kockahegy játékos közössége is. Aki még nem járt arra, ki ne hagyja: naponta 10-21 óra között várják a vendégeket az enyh-helyen, ahol, TADÁMM, még párakapu is csalogat. Ja igen, a felhozatal kaja-pia fronton bőséges, de egy szalmakalap-árus nagyon nagyot szakítana!
Viszont: ha már közösségi színtér, mindig, de valóban megállás nélkül üzemel a Rock Karaoke bázis – a színvonal hullámzó persze, de a hangulat bombabiztosan kiváló. A Borsodi Nagyszínpadon a Leander Kills vonz jelentős tömegeket, egy pillanatra a fesztivál arcát, Rockfatert is megpillantom a kanyarban, éles szemű kollégám inkognitó üzemmódban kapja lencsevégre Pintér Tamás polgármestert.

Részünkről rohamosan fogy az energia, hosszú és nehéz hét után vagyunk, gyorsan el is döntjük, jut nekünk még Rockmaratoból akkor is, ha nem az első nap húzzuk éjszakába nyúlóan a bugit. A metálsátorban még belehallgatunk a legmesszebbről érkezett banda, a Krisiun zúzásába – a brazil trash oszlopa nagyot tol és nagyot pörget, kifelé menet egy kislány léggitárral rázza a rőzsét, nincs, mert nem is lehet méltóbb zárókép a nyitónapra.

Soha rosszabb startot – de a hangulatról meséljenek innentől a képek!

(Fotó: Végh Zozó bradör)