Szeretve gondozott "mesekert" az Ivó utcában

A belvárosban elképzelhetetlen lenne az a környezet, amelyet Szántai Lajos alakított ki. Pompázik a kert – sok munka van benne. 

Közel a természethez

A 79 éves Lajos bácsi fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel és büszkeséggel mesélte, hogy világ életében igazi vidéki gyerek volt. Szolnok vármegyéből származik, mindig is szép kertjük volt. Felesége két éve hunyt el, egykor ketten foglalkoztak a kerttel – míg ö leginkább a virágokat gondozta, a felesége a kert többi részén a zöldségekkel munkálkodott. Mára ezt a munkát is ő végzi, egyedül. Csak a locsolás reggelente két órát vesz igénybe, de Lajos bácsi szerint megéri fáradozni: kilépve a házból rögtön a természetben találja magát. 

Minden szép és virágzik, a beköltöző madarak pedig szüntelen csiripelnek. A virágok közül egyébként nagyon sokat és gyakran elajándékoz – értékes növényekről beszélünk, így mindenki örömmel veszi ezt a kedvességet. 

Nehéz összeszámolni 

Mikor Szántai Lajostól azt kérdeztük melyik növényére a legbüszkébb, rögtön rávágta, hogy mindegyikre. Nehéz is lenne kiválasztani egy-egy virágot, hiszen (és ez csak néhány említés) tizenöt dézsa kerti hortenziáról, öt dézsa rhododendronról, és számos más virágról gondoskodik – ezek a kert igazi díszei. Nem beszélve szépen növekvő szőlőfürtökről és a kertben díszelgő paradicsomokról. A növények javarésze egyébként jól bírja a telet és a hideget, leginkább a tűző napfény jelent gondot – meg persze nyáridőben sok-sok locsolásra van szükség, de Szántai Lajos számára a feladat nem munka, a teendő pedig nem gond. 

Látogatásunk alkalmával elkísért bennünket Orosz Csaba önkormányzati képviselő is – ő mutatta be nekünk régi jó barátját, Szántai Lajost, akinek búcsúzóul csak annyit mondott: "benne leszel az újságban, Lajos! " Hát, így is lett. 

Orosz Csabának köszönjük, Lajos bácsinak pedig gratulálunk, a munkájához pedig sok erőt és kitartást kívánunk!

(Fotó: Végh Zoltán)