Könnyes, fájdalmas búcsú Zloch Istvánnétól

Zloch Istvánné (Ujvári Erzsébet) Sztálinvárosban született 1953-ban, a Vasvári Pál Általános Iskola után a gimnáziumban tanult tovább, ahol a sport mellett érdeklődése mindinkább a matematika és a fizika felé fordult. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, ahol nagy hivatástudattal és lelkesedéssel készült a tanári pályára, amit a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban kezdett meg. 
Dunaújvárosban dolgozott egykori általános iskolájában, a Vasváriban, majd a Bánki Donát Szakközépiskola és Gimnázium tanára lett. 2000-ben tért vissza szeretett középiskolájába, a Széchenyibe. Matematikát és fizikát tanított. Számos diákkal szerettette meg tantárgyait, sokakat juttatott kimagasló eredményekhez, irányított a mérnöki, az orvosi vagy éppen a tanári hivatás felé. Munkája elismeréseként számos díjat vehetett át, köztük 2009-ben a Németh László-díjat. Iskolánkban pedig 2015-ben Gimi-díjjal tüntette ki a közösség.  Kedvenc tudományterülete a csillagászat volt; kifogyhatatlan lelkesedéssel igyekezett valamennyiünk figyelmét az égbolt csodái felé fordítani. Ugyanezzel a kedves odaadással fordult mindenki és minden felé a világban. Osztályainak, tanítványainak, kollégáinak, barátainak bölcsen, csendesen, de határozottan bizonygatta, hogy az élet csodálatos. 
2012-ben vonult nyugdíjba, de a tanítást nem hagyta abba, óraadóként segítette intézményünket. Erzsike, a mi Ujikánk egy pillanatra sem távolodott el az iskolától. Rendszeresen benézett hozzánk, jelen volt minden rendezvényünkön. Olyankor mindenkinek tudott adni, mondani valami olyasmit, amiből ezekben a mostani nehéz napokban töltekezhetünk. Az idei tanév első napján is üzent még, sok erőt, hitet kívánt, hogy aztán az égi tantestületbe költözve folytassa – a régiekkel együtt.