Szívünkben örökké égő gyertyafények – az emlékezés időszaka november eleje

Nem könnyű időszak ez, mindenki máshogyan idézi fel elhunyt szerette emlékét – erről is beszélgettünk Palkovics Katával, aki temetkezési vállalkozókét mindennap szembesül az elvesztés fájdalmával és annak feldolgozásával.

A családi kötelék ünnepe lett

A mindenszentek és a halottak napja időszakában megsokszorozódik a temetőbe látogatók száma. Sokan messzi településekről vagy településekre utaznak ezért, hogy gyertyát gyújtsanak elhunyt szerettük nyughelyénél. Nagyon intenzív és roppant érzékeny időszak ez a családok számára is, hiszen akarva-akaratlanul is összeköti őket az, hogy méltó módon tiszteleghessenek az eltávozott emlékére. 
Palkovics Kata hosszú évek tapasztalata nyomán hangsúlyozta kérdésünkre, hogy ez az időszak igencsak különbözik az év többi szakától:
– Rengetegen gyűlnek össze az ünnepek környékén a temetőkben. Mindenkit érint, hiszen mindenki megemlékezik valahogyan azokról, akik sokat jelentettek, jelentenek neki. Felekezeteken kívül is fontos ünnep ez, ugyanis már napokkal mindenszentek előtt intenzíven megnő a temetőbe látogatók száma, sokan érkeznek gyertyát gyújtani, virágot ültetni vagy sírt rendezni.

A temetkezési vállalkozó azt is kiemelte, hogy a legjellemzőbb még mindig a virágokkal, koszorúkkal és gyertyákkal történő tisztelgés, emellett fontosnak tartotta azt is, hogy ebben a kegyes őszi időben bátran érkezzenek a hozzátartozók élő virágokkal a kegyhelyekhez – szépségükből sokáig nem veszítenek majd a kellemes hőmérsékletben. 

Az emlékezés fényében

A halálhoz fűződő viszony nem olyasvalami, ami megegyezik a társadalom tagjaiban. Minden ember a maga módján küzd meg vele, teljesen egyéni, hogy az elmúlás fájdalmán mi segít átlendülni – nincs ez máshogyan a megemlékezés formáinál sem. Vannak, akiknek az segít, ha minden nap ellátogatnak szerettük nyughelyéhez, de olyanok is, akik csak ebben az időszakban látogatják szeretteik nyughelyét. Sokak számára az emlékezés mindennapos, mások otthoni gyertyagyújtással elevenítik fel a szép pillanatokat. Palkovics Katához is ez áll közelebb, a felidézés nem kötődik a fizikai nyughelyhez:

– Nekem a hangok, zenék, illatok azok, amik tüstént emlékeket idéznek. Az emlékezésnek egyfajta módja ez, hiszen ezeknek a hatására rögtön az a személy jut eszembe, akihez az adott dolog köthető. Csendes, hétköznapi és nem kézzelfogható emlékezés, amivel éppúgy meg tudom eleveníteni a szerettemet, mintha ellátogatnék a nyughelyére.
Az emlékezés milyenségét az is formálja, hogy mekkora a belső érzelmi késztetés a felidézésre. A kötődés erőssége és a kapcsolatok mélysége is meghatározza, hogyan viszonyulunk ehhez az időszakhoz, és általában a gyász méltóságához, a felidézéshez. 

Tisztelettel egymás felé is

A búcsúzásnál és a visszaemlékezésnél nincs olyan, hogy „normális”, vagyis nincs egységesen elfogadott formája annak, hogyan kell tiszteletet tenni az elhunyt felé – és ez így is van jól. Palkovics Kata szerint senki felett sem szabad ítélkezni csak azért, mert máshogyan, esetleg sajátosan éli meg ezeket a napokat:
– Rendkívül fontos az, hogy tiszteljünk embertársainkat annyira, hogy megengedjük nekik a maguk módján történő gyászolást. Elveszíteni valakit mindig nehéz, és fontos, hogy tekintettel legyünk az itt maradtakra, támogassuk egymást a fájdalmas időkben. Ez azt is jelenti, hogy hagyjuk, hogy mindenki úgy élje meg a tiszteletadást, ahogyan szeretné. Legyünk alázatosan egymással és önmagunkkal is!
Odafigyeléssel megkönnyíthetjük a nehéz napokat, bátran kérjünk segítséget a fájdalom elviseléséhez – és nyújtsunk is segítő kezet annak, akit érzelmileg nagyon megterhel ez az időszak. 

Kedvesen, türelemmel

A temetőben és a környékén hatványozódik a forgalom az ünnepek közeledtével. Araszolnak az autók, forgalomkorlátozások és terelések várják a látogatókat, gyalogosan is tömegre lehet ilyenkor számítani. Ez minden évben visszatérő jelenség, azonban nem szabad, hogy a zsúfoltság beárnyékolja a meghitt ünnepet.

Palkovics Kata mindenkinek azt tanácsolja, hogy maradjunk békések, és engedjük meg mindenkinek, hogy szintén csöndes méltósággal élje meg az emlékezés óráit:
– Fontosnak tartom azt kiemelni, hogy legyünk kedvesek embertársainkhoz! Tudom, hogy a temetői zsúfoltság megnehezíti a tiszteletadást, de fontos, hogy őrizzük meg a méltóságunkat, legyünk türelmesek és rugalmasak mind a többi látogatóval, mind pedig a temetői rendfenntartás és forgalomirányítás embereivel. Sokunknak érzelmileg nagyon megterhelő ez az időszak, tartsuk tiszteletben a megemlékezés jogát és annak formáit!

Végső soron ez a legfontosabb: bátran éljük meg a gyászunkat, emlékezzük meg szerettünkről úgy, ahogyan azt méltónak tartjuk.

(Fotó: Végh Zoltán)