Szüreti mulatságot szervezett az epilepsziások egyesülete

Az epilepsziások egyesülete hónapok óta készült már a szüreti mulatságra, varróklubot alakítottak és ruhát varrtak maguknak, énekkart szerveztek és minden alkalmat megragadva daloltak. És persze daloltak a szüreti mulatságon is. Aztán sütöttek, főztek és önfeledt igazi vigadalmat terveztek és szerveztek maguknak. 

Gondtalan kikapcsolódás

Nagy volt a sürgés-forgás a Civil Ház környékén, hogy pontosan úgy induljon a szüreti mulatság ceremóniája, ahogyan azt korábban eltervezték. Mert ezt a rendezvényt legalább annyira volt fontos megmutatni, mint megélni – fogalmazott Szilágyi Ferenc egyesületi elnök:
– Minden rendezvényünknek örülünk, mert ezeket az embereket legtöbbször kiközösítik betegségük miatt. Így aztán dupla feladat számunkra az, hogy programokat szervezzünk, meg összefogjuk, összetartsuk ezt a közösséget. Ez a rendezvény már a második és az volt a célunk, hogy egyrészt megmutassuk magunkat, másrészt meg is vendégeljük az érdeklődő városlakókat egy kis szőlővel, pogácsával, borocskával. Jövőre pedig még nagyobb rendezvényt szeretnénk tartani, ahol már az egész szüreti folyamatot fogjuk bemutatni.

Minden napot ajándékként megélni

Az Epilepsziások EPI Egyesülete úgy szervezett szüreti mulatságot, hogy kimentek az utcára műsort adni, szőlővel, borral, pereccel, pogácsával kínálták az arra járókat. Azt mondták, azért, hogy adjanak valamit. Törő Anikó az egyesület igazgatósági tagja szerint ez legalább annyira fontos része volt a programnak, mint az utána következő mulatság:

– Nagyon sokat készültünk a szüretre és nagyon büszkék vagyunk csoportjainkra, akik szabtak-varrtak, hogy mi saját ruhában vonulhassunk fel, koreográfiát tanultak, sütöttek-főztek erre a napra. Ma itt elhangzott egy csokor népdalválogatás, verssel készültünk és megvendégeltük a környék lakóit. Tagjaink, de én magam is hiszünk a közösség erejében, ez a csapat szeretetben él egymás iránt. A legfontosabb pedig az, hogy minden napot ajándékként, alázattal kell megélni. És még valami. Azt látom, hogy az idősebb korosztály olyan élettapasztalattal rendelkezik, amit minden fiatalnak szerencsés lenne figyelembe venni, tanulni tőlük. Én szeretek velük és köztük lenni.

Tiszteletet érdemelnek

Mennyire felemelő és nagyszerű dolog az, ha egyébként beteg emberek gondolnak másokra is és másokkal is megosztják élményeiket. És ha már itt járunk, az EPI volt az a szervezet, akik karácsony előtt gyűjtést szerveztek a rászorulóknak a piacon. Ezek után pedig nehéz is válaszolni arra a kérdésre, hogy ki is számít rászorulónak? Motyovszki Mátyás a terület önkormányzati képviselője szerint ez a csapat megérdemli a megkülönböztetett figyelmet:

– Ismét egy szüreti bálban vagyunk, amire tudom, hogy nagyon készült mindenki. Örömmel látom az emberek lelkesedését, látom a szemükbe a csillogást, izgatottak és örülnek, hogy picit megmutathatják magukat a környéken élőknek. Elismerésem és nagyrabecsülésem feléjük, a legnagyobb tisztelettel. És persze ma drukkolok nekik, hogy minden úgy sikerüljön, ahogyan azt eltervezték.

(Fotó: Végh Zoltán)