Volt egyszer egy iskola – emlékeztek rá...

Az úgy kezdődött, hogy elkísértem az anyukámat az apukám első osztályának találkozójára – és az anyu már jó előre szólt, hogy az egyik ex-tanítvány majd beszélni szeretne velem. Így is lett!

Az emléke még mindig él

Kocsis Lászlóné (ebben a közegben: Gádor Márti) csodás történettel rukkolt elő – a főszereplők a már csak az emlékekben élő, de ott nagyon is eleven dunaújvárosi Gorkij téri Általános Iskola nebulói, jelesül az 1965-ben végzett 8.a és 8.b osztály volt tanulói. De innentől a szó Mártié:
– Már sok-sok évvel ezelőtt gondoltunk arra, hogy nagyszerű lenne együtt feleleveníteni a régi szép iskolai emlékeket. Ezért aztán kilenc évvel ezelőtt, egészen pontosan 2015-ben többekben felmerült egy 50 éves találkozás megszervezése. Mint minden kezdet, ez is nagyon nehéz volt, felkutatni minél több embert, elérni őket, üzenni, meghívni, közös időpontot találni. Nem ment könnyen, így csak egy évvel később, az ötvenegyedik évfordulót tudtuk megünnepelni, de szerencsére már minden év nyarán izgatottan várjuk az évforduló napját – a résztvevők kitartóan ragaszkodnak ehhez a találkozóhoz. 

Újra eleven barátságok

Mint kérdésünkre felelevenítette, annak idején hetvenen jártak együtt járták a két osztályban a hetedik, nyolcadik évfolyamot – szeretettel emlékeznek osztályfőnökeikre, Szabó Sándornéra és Szederkényi Györgyre. Az élet persze idővel sokakat messze sodort – de az újbóli találkozások ismét felelevenítették a régig-régi barátságokat, meséli Gádor Márti:
– Az iskolában kialakuló kis kollektívánk hamar részeire szakadt, igaz, a későbbi tanulmányaik, munkájuk révén többen újra találkoztak. A nyári találkozók újra összehoztak bennünket, a kezdeti kapocs tovább erősödött az eltelt évek során – bár sokan itt hagytak már minket, újra igazi közösséggé kovácsolódtunk.

A csoport lelke

Beszélgetőtársam még egy fontos tényezőt említ – bevallottan a többiek nevében is beszélve:
– Az ilyen csapatok összefogását természetesen mindig mozgatórugók irányítják, itt sincs ez másként. Nem túlzás, hogy a csoport „lelke” egyik osztálytársunk, Rafai Magdolna – nemcsak szervezi a közösséget, de nagylelkűen vendégül is látja a társaságot baracsi házának udvarán. Nagyon jó hangulatú, vidám, derűs órákat töltünk nála, így a csapat összefogásában is főszerepet vállal – és ezt szeretnénk ezúton megköszönni Magdinak!
Az első sikeres találkozó óta kilenc év telt el; bármilyen hihetetlen is számukra is, jövő augusztusban már a 60 éves évforduló megünneplését tervezik. Dupla jubileumot ülnek, hiszen már tizedszerre gyűlnek össze – nagyon készülnek az újabb nagy találkozásra a Gorkij tér örökdiákjai!

Fontosak a mikroközösségek!

Legyen szó öregdiákokról vagy hobbista csapatról, munkahelyi közösségről vagy öntevékeny klubról, műfajtól függetlenül nagyon értékesnek, érdekesnek és fontosnak tartjuk a cikkben szereplő csoportosuláshoz hasonló mikroközösségek életét, tevékenységét. A Gorkij téri diákok remek példája folytatásra sarkallja műhelyünket – éppen ezért felhívással élünk.
Aki hasonló történettel, csapattal, kezdeményezéssel találkozik saját környezetében, jelentkezzen egy rövid bemutatkozással, leírással, csoportképpel az nyzs.ocaline@gmail.com e-mail címen!  A tárgyüzenetben ez szerepeljen: Mikrokozösség. 

Igyekszünk a későbbiekben a lehető legnagyobb merítéssel válogatni a jelentkezők közül!

(Címlap- és nyitóképünk: 8/a. és 8/b.; a belső oldali kép illusztráció)