Pentele hőseire emlékeztek

Az esemény kezdetén felcsendült a Himnusz, amit a megjelentek közösen énekeltek el. Az emlékezésen beszédet mondott Horváth Viktor, a Széchenyi István Gimnázium történelemtanára, aki beszédében kiemelte, hogy rendkívül fontos ezekről a kitartó emberekről beszélni és tisztelegni előttük. 

Ne felejtsük a múltat!

Horváth Viktor megemlékező beszédét azzal kezdte, hogy sosem egyszerű a forradalomról beszélni. Október 23. kicsúcsosodása volt mindannak az elégedetlenségnek, amely az országot már régóta áthatotta. Ennélfogva nehéz egyvalamit a fókuszba helyezni. A zűrzavaros időszakban országszerte zajlottak a megmozdulások és a harcok, ez alól városunk sem volt kivétel. Dunapentele hősei a végsőkig kitartottak, egészen november 7-ig küzdöttek, sokan az életüket adták a szabadságért:
– Ők megtanultak cselekedni, küzdeni valamiért, egy olyan jövőért, ami a szabadság alapköveire épül. Együtt tettek a közösségért az életüket kockáztatva, ezt az áldozatot sosem szabad felednünk! Példás magatartásukból és küzdelmeikből tanulnunk kell, tisztán kell látni a történelmünket. A 68 évvel ezelőtti eseményekre emlékeznünk kell, életben kell tartanunk a múltat.

Úgy fogalmazott, hogy a történelemkönyvek lapjain megjelenő száraz tények sokkal többet rejtenek – az embert. Hétköznapi, hús-vér embereket, ennek tudatában érezhetjük át érzelmeiket, motivációjukat. Ők voltak a felmenőink, ők maguk a történelem. 

Legyünk büszkék rájuk!

Múltidéző beszéde során arra is kitért, hogy a magyar történelmet vizsgálva sok esetben nem egyszerű előremutató, pozitív gondolatokat megfogalmazni:
– Történelmünkben visszatérő elem, hogy sokszor csak egy voltunk a kifosztásra, beolvasztásra váró népek közül. Tatár, török vagy éppen orosz csapatoknak leküzdendő akadály voltunk, ám elődeink hősiességének köszönhetően mindig volt remény a szabadságra. Erre büszkének kell lennünk!
Városunk képviselői is tiszteletüket tették a hősök előtt. Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester is jelen volt az eseményen, aki kiemelten fontosnak tartja, hogy méltó módon emlékezzünk a szabadságért küzdő dunapenteleiek előtt:
– Itt tartottak ki a legtovább az emberek, itt szólalt meg utoljára az egyik szabad rádió, itt került utoljára letételre a fegyver. Bár hajlamosak vagyunk rá, ne hagyjuk, hogy elfeledetté váljanak hőseink! 
Dunapentele forradalmárairól ismét meghitt módon emlékezett meg a város, ezzel is életben tartva emléküket és hősiességüket. 

(Fotó: Végh Zoltán)