Szerdán befejezte küldetésének égbolt-felmérési szakaszát az Európai Űrügynökség (ESA) Tejút-térképezője, a Gaia. Az űrtávcső 2014 óta végez méréseket, az általa gyűjtött adatok alapján készülhetett el a Tejútrendszer eddigi legpontosabb térképe.
Kép forrása: Wikipedia
A Gaia űrtávcső az elmúlt évtizedben több mint hárombillió megfigyelést gyűjtött össze csaknem kétmilliárd csillagról és más kozmikus objektumról és ezzel forradalmasította a galaxisunkról és kozmikus környezetünkről alkotott képet - olvasható a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont szerdai közleményében.
A tájékoztatás szerint az űrtávcsövet 2013. december 19-én bocsátották fel és naponta körülbelül tíz gramm hideg gáz biztosítja a szonda forgását. Mivel az üzemanyagtartály kezd kiürülni, néhány utolsó technológiai teszt után március végén a Gaiát "nyugdíjazzák", és olyan pályára küldik a Nap körül, ahol elkerülhetik a többi űrszondával való ütközést vagy zavaró interferenciát. Ezzel azonban még nem ér véget a küldetése. Két hatalmas adatközlés még várat magára, előbb 2026-ban, majd pedig az évtized végén.
"A mai nappal véget érnek a tudományos megfigyelések, és ezt a hihetetlen küldetést ünnepeljük, amely minden várakozásunkat felülmúlta, és az eredetileg tervezett élettartam majdnem kétszereséig tartott" - idézi a közlemény Carole Mundellt, az ESA tudományos igazgatóját, aki szerint a Gaia által gyűjtött hatalmas adathalmaz egy kincsesbánya, amely nemcsak betekintést enged a Tejútrendszer eredetébe és fejlődésébe, de az asztrofizikát és a Naprendszer kutatását is átalakítja.
A Gaia több mint egy évtizedes küldetése során sokszor megmérte minden egyes csillag helyzetét és fényességének változását, a mérésekből pedig a kutatók meghatározták a közel kétmilliárd kozmikus fényforrás távolságát, mozgását, kémiai összetételét és számos más jellemzőjét.
"Ez lehetővé tette a Gaia fő céljának megvalósítását, vagyis a Tejútrendszer legnagyobb, legpontosabb térképének elkészítését, amely úgy mutatja meg nekünk saját galaxisunkat, ahogy eddig más módon nem sikerült. Így most a legjobb képünk van arról is, hogy hogyan néz ki galaxisunk egy külső szemlélő számára" - emelték ki a közleményben.
"A Gaia megváltoztatta a Tejútrendszerről alkotott összképünket, mivel a térkép a korábbiakhoz képest jelentősen változott. Még olyan alapvető elképzeléseket is felülvizsgáltak, mint például galaxisunk központi küllőjének forgása, a korong torzulása, a spirálkarok részletes szerkezete és a csillagközi por eloszlása a Nap közelében" - magyarázza a közleményben Stefan Payne-Wardenaar, a németországi Max Planck Csillagászati Intézet munkatársa. A Tejútrendszer távoli részeinek képe azonban most is hiányos adatokon alapuló becslés marad, amit a Gaia következő adatközlései alapján lehet majd tovább pontosítani.
A közlemény szerint a Gaia méréseivel feltárható a galaxis története. Csillagáramok felfedezése utal más galaxisok évmilliárdokkal ezelőtt bekövetkezett beolvadására a Tejútrendszerbe, újraírva annak történetét, és előrejelzéseket adva a galaxis jövőjére vonatkozóan.
A Gaia a galaxis csillagain többször is végigpásztázott, más objektumokat is észlelt, a Naprendszerben keringő kisbolygóktól kezdve a Tejútrendszeren kívüli galaxisokig és kvazárokig, a szupernagy tömegű fekete lyukak által táplált galaxisok fényes és aktív központjáig.
A Gaia mérései alapján több mint 150 ezer aszteroida pályáját határozták meg pontosan a kutatók, és az adatok alapján megalkották a legnagyobb háromdimenziós térképet is, amely körülbelül 1,3 millió kvazárt tartalmaz, közülük a legtávolabbi már akkor ragyogott, amikor az Univerzum mindössze 1,5 milliárd éves volt.
A beszámoló szerint a Gaia tudományos és műszaki csapatai már dolgoznak a 2026-ban várható negyedik adatközlés előkészítésén. Ez az adatközlés a küldetés első öt és fél évében végzett méréseken alapul majd. Eredményeként tovább bővülhet a kettőscsillagok katalógusa, amely az eddigi legnagyobb ilyen katalógus. Emellett a Gaia exobolygó-felfedezései is bővülni fognak.
Az adatok feldolgozását végző konzorciumban számos európai ország, így Magyarország kutatói is részt vesznek. Ennek az együttműködésnek a gyökerei a kilencvenes évekbe, a Gaia elődjét jelentő Hipparcos műhold idejére nyúlnak vissza - idézik fel a közleményben. "Már a Hipparcos működése idején sejteni lehetett, hogy az űrből végzett asztrometria milyen jelentős mérföldkő a csillagászat történetében. Ezt a várakozást a Gaia tökéletesen igazolta. A tudományos eredmények mellett pedig rendkívül felemelő érzés a részvétel egy ilyen horderejű nemzetközi együttműködésben" - idézik Szabados Lászlót, a HUN-REN CSFK Csillagászati Intézetének tudományos tanácsadóját, aki az első magyar tag volt a Gaia konzorciumban.
Az évek során a magyar részvétel előbb 3-4, majd közel tíz főre nőtt, az Európai Űrügynökség PECS és PRODEX programjából, illetve a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivataltól elnyert támogatásoknak köszönhetően. A magyar kutatók első jelentős hozzájárulása a misszióhoz a cefeida pulzáló változócsillagok azonosítására szolgáló eljárások kidolgozása volt. Ez később kibővült a fiatal csillagok fényváltozásainak vizsgálatával, illetve a váratlan jelenségeket követő Gaia tudományos riasztások nyomon követésével is.
(MTI)
