"... elhagyni a csónakot a tengerért..."

A csoport gyógyító ereje főként a sorstársi közösségben rejlik, vallja a zászlóbontás előtt a Szertelen Ház munkatársaként dolgozó szakember – Tóth Adrienn elképzelése szerint a gyász megélésének, feldolgozásának lépéseiben segíthet a fájdalmas élmény közös megélése.

Egyházi indíttatás

A segítő szándék számára egyfelől hitelvi kérdés, másrészt neveltetéséből, tanulmányaiból is fakadó kötelem – személyes életútja is ezt az utat követte. Mint egy korábban napvilágot látott interjúban elárulta, az évek során számos veszteség érte, ám az igazi fordulópontot egy kórházi kezelés hozta el számára.  A gyógyulását követően önkéntesként tért vissza a gyógyító intézmény falai közé – és az ott kapott élmények alapjaiban változtatták meg az életét. 
Elvégezte a felnőtt és a gyermek hospice képzést, majd gyászcsoport-vezetői tanulmányokat folytatott. Az is egyértelmű volt számára, hogy munkáját egyházi berkeken belül végzi: útja egyenesen vezetett az MRE Újváros Drogambulanciába.

A gyász még mindig tabu

A csoport létrehozásának gondolata is a segítő szándék nyomán fogalmazódott meg, ugyanakkor akad még egy roppant fontos szempont: Tóth Adrienn tapasztalatai szerint a gyász tabusított téma hazánkban. Ez egyrészt érthető – folyamatosan pörgő és egyre gyorsuló jelenünkben nehéz foglalkozni az élet végességével és az ebből fakadó negatív érzésekkel –, ugyanakkor úgy érzi, sokan segítséget igényelnek a személyes veszteség feldolgozásához. 

A gyász, a hozzátartozó, ismerős, barát elvesztése sokak számára rémisztő gondolatok sorát indíthatja el, az azonban nem megoldás, hogy ezekkel nem foglalkoznak. Ahhoz kétségkívül bátorság kell, hogy szembenézzünk az élet végességéből fakadó félelemmel – a megfelelő ismeretek azonban segíthetnek a félelmek átírásában, újra kódolásában. Az elfogadás és az elengedés fontos előfeltétele, ha elfogadjuk: az élet természetes része a halál. 

Mindenki segít – magán is

A gyászfeldolgozó csoport önsegítő közösségként működik – Tóth Adrienn elképzelése szerint mikroközösségként, 4-8 fős létszámmal lehet hatékonyan. Az intimebb, kis közösségben mindenkire juthat elég idő és figyelem annak érdekében, hogy építően végig tudják kísérni a veszteségfeldolgozás útján. A csoport vezetője elárulta: tíz alkalomból álló foglalkozássorozatot terveznek, amelyből az első két találkozó lesz nyílt – ennek során nyílik lehetőség egymás, illetve az adott élethelyzetek megismerésére. 
A következő nyolc találkozón már zárt foglalkozásokat tartanak, ekkor ugyanis már a feldolgozás folyamatára koncentrálnak – abból az előfeltevésből kiindulva, hogy mindenki gyásza egyedi, hiszen mindannyian másként élnek meg egy adott szituációt. Az alkalmak kéthetente követik egymást, és itt nagyon fontos az időtényező: a gyászmunka mentálisan nehéz, leterhelő állapot, így időt kell hagyni arra is, hogy egy-egy találkozó élményanyaga leülepedjen. 
A gyásztámogató csoport sorstársi közösség, amely, ha jól működik, megtartó erővel is bír – a hangsúly az érzelmek felvállalásán túl az ismeretek átadásán, valamint a bizalommal teli légkörön lesz. Az első találkozóra február 21-én, azaz jövő pénteken délután kerítenek sort – jelentkezni február 17-ig, vagyis hétfőig lehet az eltereles@ujdrogambulancia.hu email-címen. Figyelem, fontos: itt a csoporthoz kapcsolódó kérdéseket is feltehetik az érdeklődők.

(A fotók forrása: ujdrogambulancia.hu; cikkünk címét Bajdázó dalából, a Lekapcsolom a villanyt a fejemben című szerzeményből kölcsönöztük.)