Megtartották az éves jelzőrendszeri tanácskozást

A történet azon része megnyugtató, hogy településünkön egy kiépített és hatékony jelzőrendszer működik, amely képes reagálni a gyermekvédelemmel kapcsolatos helyzetekre. Az már más kérdés, hogy szinte minden nap fény derül egy újabb, beavatkozást igénylő esetre.

Csak együtt működik

Az éves jelzőrendszeri tanácskozást a Városháza „C” szárnyában tartották – ekkor számolt be az Útkeresés Segítő Szolgálat részéről Mészárosné Libor Ágnes intézményvezető a legfontosabb fejleményekről. Megtudhattuk, hogy a dunaújvárosi jelzőrendszer egy kiépített és jól működő hálózat, kiváló kapcsolatot ápolnak a bölcsődékkel, óvodákkal, oktatási intézményekkel, szakszolgálatokkal és a hatóságokkal is. Ha be kell avatkozni (márpedig sokszor be kell avatkozni) akkor van, aki reagál a felmerülő problémákra. A szakember szerint sajnálatos, hogy rengeteg esetről szereznek tudomást éves szinten – majdhogynem naponta előfordulnak olyan helyzetek, amikor a jelzőrendszer egy-egy tagjának be kell avatkoznia.

Amit nem szabad elfelejteni

A tanácskozáson a jelzőrendszer tagjai és szakemberei mellett az önkormányzat több képviselője is részt vett, köztük Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester is. Úgy véli, a történet azon része örömteli, hogy a városi jelzőrendszer hatékony, de az már egy másik kérdéskör, hogy sajnos nagyon sok a probléma. Vannak esetek, amelyekről tudnak a szakemberek és időben tudnak lépni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy sokszor a gyermekbántalmazás fizikai-lelki formájáról nem szerzünk tudomást. Sok fiatal súlyos lelki terhet él át és hordoz – ezek a láthatatlan sebek pedig hatással vannak rájuk most is, és majd a későbbiekben is.

Az első védvonal

Mészárosné Libor Ágnes arról is beszélt, hogy a gyermekek szempontjából a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat az első védvonal. Nagyon fontos, hogy akár a védőnők, akár mások időben jelezzék a problémákat, hogy még véletlenül se fajulhassanak el a gyermekbántalmazással kapcsolatos esetek. Ha lépni kell, akkor időben kell lépni.

Fotók: Végh Zoltán