Autós élmények élőben – Vályi István volt a Dunaújvárosi Estek sorozatának vendége

Vályi István autós újságíró, műsorvezető volt a beszélgetés vendége a Városháza "C" szárnya házasságkötő termében még múlt pénteken – a Dunaújvárosi Estek szép hagyományához híven ezúttal is táblás ház előtt.

"... vannak közös pontok, tényezők" 

Az egyéni stílusa és karakteres világlátása okán egyaránt népszerű médiaszemélyiséggel (öndefiníció: médiamajom – de ez persze csak egy jellemző vicc) ráadásul Mezei Zsolt általános hatáskörű alpolgármester beszélgetett, aki az esemény előtt a DSTV kamerája előtt elárulta, némi izgalommal készül élete első pódiumbeszélgetésére:
– Nagyon színes, nagyon érdekes vendéget köszönthetünk, így örömmel vállaltam a feladatot, hogy Vályi Istvánnal beszélgessek – ami egyébként egyszerre lesz könnyű és nehéz feladat. Könnyű, mert aki ismeri, tudja, hogy ezer és ezer remek történet van a tarsolyában, remek mesélő és valóban érdekes személyiség, órákon át lehet vele beszélgetni az autózásról, a munkájáról, a világról, mindenről. Ugyanakkor nehéz is, mert komoly kihívás tartani a tempót vele. De persze azon leszek, leszünk, hogy sikerüljön, a felkészülés, a beszélgetéseink során már kiderült, hogy vannak közös pontok, tényezők az életünkben, ráadásul a közönség is kérdezhetett és kérdezhet – igyekszünk jó hangulatú, oldott beszélgetéssel szolgálni.

Közel hozni a világot

Nos, az gyorsan kiderült, hogy az oldottsággal nem lesz gond: már a beszélgetés eleje is vidám perceket hozott – akkor hangzott el a bevezetőben emlegetett öndefiníció –, és valóban kötetlen, remek hangulat jellemezte a csevegést. És a közös pontokat is gyorsan megtalálták, a kisvárosi emlékektől a könyvélményeken át az autózás iránti olthatatlan szerelemig. Vályi István legfontosabb, az egész életén át jellemző tulajdonsága saját bevallása szerint a kíváncsiság; mint mondta, a mai napig rengeteget olvas, szeret egy-egy témában alaposan elmélyedni, és az Otto-motorok elvein túl is nagyon-nagyon érdekli, hogyan működik a világ:

– Kíváncsi ember vagyok, meg tevékeny, akkor is csinálok valamit, ha ülök – ezért általában nem ülök. Régebben sok időm volt – mint generációm összes képviselőjének általában – fúrni és faragni, meg persze elkötni az apám fecskekormányos Skodáját. Mondjuk akkoriban mifelénk nagy szégyen volt, ha valaki úgy kezdett KRESZ-t tanulni, hogy még nem tudott vezetni – az első autós emlékem nekem is az, hogy az apukám ölében tekerem a kormányt a földúton.
Ez a szenvedély máig hat, és nagyon úgy tűnik, valóban olthatatlan: Vályi István kacskaringós életének fontos periódusai a benzingőz és a lóerők világához kötődnek, nem véletlen, hogy nagyon karakteres véleményt alakított ki az autózásról éppen úgy, mint az autógyártásról. Műsorvezetőként, televíziós személyiségként is két cél vezérli: az egyik, hogy hiteles legyen és maradjon egy olyan piacon, amelyben egyre több a talmi érték – általában lesújtó véleménye van az új gyártású verdákról, miközben vállaltan és bevallottan rajong a régi vasakért –, a másik, hogy egyéni véleményét korrekt szakmai érvekkel támassza alá. Mint mesélt, új műsorának formátumát is úgy alakították, hogy azzal közel hozzák a vonzó, színes, lenyűgöző világot – illetve a világ barátságos, szerethető arcát – a nézőkhöz.

A beszélgetés kedélyes és nyitott kérdezz-felelekbe torkollt – és tényleg nem akart vége szakadni. Szórakozásnak sem volt utolsó a Dunaújvárosi Estek eddigi utolsó darabja, úgyhogy nem kérdés – jöhet a folytatás!

(Fotó: Végh Zoltán)