Idén is kolosszális sikert aratott a Parázs-Varázs (galériával)

Elfogult beszámoló következik, drága olvasók és aranyos mindenki, e sorok írója segédbonyolító és névadótárs minőségben már a kezdetek kezdetén ott bábáskodott az akkor még a Duna-partra szervezett kavalkádnál.

A velünk élő hagyomány

Az már a múlt, de öröm még visszagondolni is rá, hogy rendszeres vendég, zsűritag és a jégkorongos szurkerek Köménymag csapatának kihagyhatatlan kezdőembere (és olykor befejező hátvédje) is voltam, szóval a szívem (egyik) csücske a „parivari”, nincs mit tenni, így alakult, így van, és így is lesz. Rajongva szeretem a formátumot, a húsevők hordájának hedonista tobzódását éppen úgy, mint a mindig és minden fronton mosolygós, derűs, barátságos légkört, de még azt is, hogy az esti koncertmenü kínálatát nem számítva minden téren nagyon helyi, nagyon idevaló a történet. A Parázs-Varázs – szögezzük le újra, lehetőleg rögtön így az elején – igazi dunaújvárosikum, oldott, vidám kavalkád, ha tetszik, a Sugárúti Fesztivál nagyobb tesója, aminek ráadásul szintén egy remek közeg, a Szalki-sziget biztosít elsőrangú keretet, hátteret. A minifesztivál hagyományát, szép örökségét hangsúlyozta köszöntőjében, majd a DSTV kamerája előtt is Szabó Zsolt gazdasági és koordinációs alpolgármester is:

– Mi, dunaújvárosiak különlegesek vagyunk abban, hogy erős és összetartó közösséget alkotunk. Elődeink nemcsak felépítették a várost, de meg is töltötték élettel. Ezen a rendezvényen is jó látni, hogy milyen sok dunaújvárosi látogat a Szalki-szigetre – nem kívánhattam mára mást, mint jó időt, jó beszélgetéseket, jó ételeket és jó szórakozást a Parázs-Varázs minden vendégének.
Vabják Kitti az önkormányzat szervező csapatának képviseletében mindezek mellett hangsúlyozta: a vendégek igénylik és várják, szeretik az eseményt, idén 200 asztal foglalására nyílt lehetőség, és a nagy közös sütögetés résztvevői gyorsan éltek a felkínált helyekkel – 3 hét alatt megtelt a placc összes helye.

Ízorgia, mint mindig

És ha már megtelt, nem is hagyták üresen a foglalt helyeket az esemény főszereplői: kora délután már zsúfolt térség felett szállt a füst, és a sült, meg – ilyen is bőven akadt – főtt jóféleségek illata teremtett szó szerint varázsos hangulatot a szigetre. Nagyon sok volt a baráti, családi asztal, és akadtak különleges kísérlettel előrukkolók: a Reformkor Alapítvány kollektívája a Jókai 200 bicentenárium alkalmából Jókai bablevessel készült – a bab mellett csülök, debreceni kolbász, de még malacköröm is került a kondérba –, mellé szintén a nagy író kedvenceként közismert kapros-túrós süteményt szervíroztak. Egy másik asztalnál a román mics ejtett ámulatba, a Marosvásárhelyről származó fiatal mester a darált bárány-, marha- és disznóhús keveréke mellett az egyszerű fűszerezést (só, bors, slussz) említette a titok nyitjaként – a végeredmény fenséges volt, teszteltem. Ha már balkáni mutatvány, az Intercisa Múzeum kollektíváját szintén sült remekkel traktálta Farkas Lajos igazgató, a klasszikus csevap mellett annak lapított változatát, a pljeskavicát is a menüsorba illesztve. Itt a 60-40-es disznó-marha arány mellől kimaradt a bárányhús, került bele viszont egy nagyon pici liszt, hogy tartsa a húst, az intézményvezető-főszakács arra külön felhívta a figyelmet, hogy a sovány hús felejtős, az ízes, gazdag csevap a zsíros jóféleségtől lesz az, ami.

Szintén a kolbász-vonalon erősített – már a jövő évi Kolbászfesztiválra izmozva – a „Rajta, Újváros!” Egyesület gárdája, a sütögetés terén Kálló Gergely és Tóth Kálmán képviselők vitték a prímet, kérdésünkre mindketten hangsúlyozva, hogy a Parázs-Varázs számukra is kihagyhatatlan a város közösségi eseményeinek sorából. Apropó, Kolbászfesztivál: régi ismerősként vett részt a szombati kavalkádon a Főkolholisták csapata – baconba csavart virsli, parázson melegített buciban tálalva, isteni szószokkal körítve. A tavalyi győztes Koczka és Pusi brigád ezúttal birkapörköltet remekelt, egyúttal sejthetően a legkorábban kezdő csapat címet is elnyerte; mint mesélték, a jó munkához idő kell jegyében már késő délelőtt nekiláttak a mutatványnak.

Kóstolás terén is jeles

Persze nem maradhatott el a már pedzegetett teszt-üzemmód – többeknek: mindenütt mindig mindent elfogadni felelőtlen vállalás, de utólag is nagy köszönet a kínálásokért! –, a már említett mics-csevap vonal mellett hadd kapjon egy verbális különdíjat az Arankáim csapat a remek tarja, sült krumpli, édesburgonya-karikák, sült paprika és sült alma (!!!) kombóért, meg a szépnevű Bandázók együttese a zsíros jófalatok szétcsapására is kifogástalan barackpálinkáért. Ez a brigád egyébként több mint 10 éve visszajáró vendég a Parázs-Varázs megmozdulásán (oké, én is egy 2014-es Köménymag-pólóban feszítettem), saját bevallásuk szerint imádják a rendezvényt, és a baráti brancs immár kisgyerekek társaságában érkezett. 

Ez amúgy most tűnt fel ennyire látványosan először a gasztrokulturális kalandtúra során: a sütő- és főzőalkalmatosságok pompás seregszemléjén túl – idén nálam a sok füstölő mellett egy klasszikus kisüst volt a sláger volt e téren a különdíjas mutatvány – egyre több asztal körül láthattunk gyereksarkot, akadt, ahol mini játszótér, gazdag plüssgyűjtemény, árnyas babasátor is növelte a komfortot. Ez is gyönyörű – a baráti frontok mellett a familiáris vonalon is erős immár a nagy közös sütögetés alkalma.

Színes színpadi kínálat koronáz

Miközben a sütögetős placcon is forrpontig hevítették a hangulatot, azok sem unatkozhattak, akik a színpadi kínálatot választották: a kora délutáni programban többek között a Violin művészeti iskola kötelékében dolgozó No Control Dance Group csapata mutatkozott be, de szép sikert aratott a Mango latin- és showtánc gyermekcsoport bemutatója, és sokan tapsoltak a Szélrózsa Társulat interaktív meséjének is. 

A zenés-táncos produkciók után már a koncertprogram csalogatta a közönséget, az esti sztárfellépők előtt Pintér Tamás polgármester köszöntötte a Parázs-Varázs seregletét. A város első ember sem titkolta érzelmi kötődését a programhoz:
– Rendkívül szeretem a Parázs-Varázs rendezvényét, hiszen remek alkalom arra, hogy összegyűljünk, együtt jól érezzük magunkat. Nem véletlen, hogy a térségben is egyre többen választják a gyermeknap előtti szombati kikapcsolódásul az eseményt. Az elmúlt években is remek koncertek sorára emlékezhetünk, és idén sem okozunk csalódást – úgy érzem, mindenki megtalálhatja a neki tetsző műfajt, produkciót.

A több ezres közönség visszaigazolta a szervezők reményeit – a választás idén Rúzsa Magdi élő koncertjére, majd a BSW bulijára esett, és a késő estébe nyúlt koncertek hangulatára ezúttal sem lehetett panasz.

Az elmúlt évek tradíciója töretlenül folytatódott: szép élmények sorával szolgált, megérdemelten aratott nagy sikert a Parázs-Varázs kavalkádja – a többiről meg meséljenek a képek!

(Fotó: Végh Zoltán; a DSTV, a DO, valamint a Dunaújváros közéleti hetilap az Parázs-Varázs médiapartnereként vette ki részét a program népszerűsítéséből!)