Kovács István érdemelte a Dunaújváros Ifjúságáért díjat

Dunaújváros közgyűlése minden évben Dunaújváros Ifjúságáért díjat adományoz. Ez az elismerés olyan személynek vagy közösségnek adományozható, aki vagy amely városunkban az ifjúsági korosztály nevelésében és az ifjúságvédelemben kiváló munkát végzett.

A csoda meggyőző ereje

A díj odaítéléséről a közgyűlés dönt; 2025-ben a Dunaújváros Ifjúságáért díjra jelölést kapott Kovács István görögkatolikus parókus, a Dunaújvárosi Görögkatolikus Egyházközség vezetője. 
A díjhoz rendelt méltatás felidézi: Kovács István a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Sajópálfalán született. Szülőhelyén, a borsodi kis faluban csak görögkatolikus templom áll, tíz kilométerre Miskolctól, a török idők alatt elnéptelenedett településen, amit később ruszinokkal telepítettek be. 
Akkoriban a dédszülei voltak a templom harangozói: a tisztet elsőként dédapja, majd dédanyja töltötte be. Az 1912-ben született dédmama 2000-ben vonult nyugdíjba a harangozásból. Addig dédunokái – köztük István is – szinte minden szabadidejüket ott töltötték vele a templomban, segítettek takarítani, de ott is játszottak.
Ebben, a sajópálfalai templomban van egy olajjal festett, Szűz Máriát ábrázoló kegykép, ami ugyanolyan, mint a máriapócsi Madonna. 1717-ben ez a sajópálfalai kegykép véres könnyeket hullajtott január 6-tól február 16-ig, amint ezt akkor a helység lakói és a környező hivatalosságok aláírásukkal igazolták. Érdekes, hogy a gyerekkorától vallásos, négyévesen már ministráló Kovács Istvánt ez nem érintette meg. Nem volt hozzá személyes kötődése. Ellenben amikor már felszentelt papként Erdélybe vitte gyülekezetét kirándulni, megnézték a gyergyószentmiklósi Madonna-képet, ami éppen akkor könnyezett, rózsaillatú könnyekkel. Ő ott bement az oltár mögé is, hátulról megnézte a könnyező képet, látta, hogy semmilyen bűvészmutatvány nincs a dologban. Még a lecsorgó könnyeket is megérintette, úgy, hogy sokáig rózsaillatú maradt a keze. Ez a személyesen átélt csoda viszont máig nagyon erős hatással van rá. Gyerekkorától mondogatták róla, hogy biztosan pap válik belőle, ő azonban makacsul ellenkezett: ne mondja meg neki senki, hogy mit csináljon! Arnóton végezte az általános iskolát, majd a hajdúdorogi görögkatolikus gimnáziumba jelentkezett. Kemény kollégistaéletet élt, ott tanulta meg, mi az az önállóság és a közösség. Ekkor még kétoldalt fölnyírt, a feje tetejéről hátközépig lógó, copfba kötött hajjal, hosszú bőrkabátban, fülbevalóval lófrált, mint a lázadó ifjúság hangadója, nagy focirajongó, tehetséges jobbhátvéd és jobbszélső (később a magyar papi futball-válogatott oszlopos tagja), aki érettségi előtt csak egyetlen helyre, a nyíregyházi teológiára adta be felvételi kérelmét – és a fent leírt külsővel tette tiszteletét a felvételi előtti iskolalátogatáson. 
Nem meglepő talán, de nem vették fel.

A kudarc sem törte meg

Ez volt életében az első nagyon komoly kudarc. Nem az történt, amit ő akart, hanem az, amit Isten akart. Jobb híján ötödik évfolyamos képzésre jelentkezett egy diósgyőri szakközépiskolába, ahol a görögkatolikus fiú már nem a külsejével, hanem mély és egyre erősödő istenhitével keltett feltűnést. Ám diáktársai el- és befogadták, s vele együtt alakultak. Szoftver-üzemeltető szakot végzett, ami annyira megtetszett neki, hogy a tanév végén három helyre jelentkezett: köztük a nyíregyházi teológiára is, ahová végül felvették. 
Amikor belépett az épületbe, már érezte, hogy ide: haza jött. Pappá Máriapócson szentelték, 2007. augusztus 6-án. A pappá szentelést követően Budapesten volt segédlelkész.
Pappá szentelésekor első szolgálattételi helyét Budapesten, a VII. kerületi Rózsák terén álló templomban kapta meg, káplánként. Máriapócson, a híres búcsújáró helyen szentelték pappá, alig egy hónappal azután, hogy megnősült. A hagyományok szerint a pappá szentelés utáni közös vacsorán az új papok a tányérjuk alá rejtett borítékban kapják meg első szolgálattételi helyük nevét, s mivel tudhatják, hogy hol keresnek papot, tisztában vannak azzal is, hova kerülhetnek – meglepetésére a főváros jutott.
Amíg ott szolgált, hat év alatt 420 gyereket keresztelt, 390 embert temetett és 320 jegyespárt oktatott. Ezt követően 2013-ban helyezték Dunaújvárosba. 

Templomot és közösséget épített

Azóta is szépen épül a dunaújvárosi görögkatolikusok közössége: vallja, hogy nem a misére járók száma, hanem hitük ereje a fontos. Ahogyan a liturgiában szerepel: "egy szájjal, egy szívvel" kell tegyék azt, amit tesznek. Nem az a célja, hogy minél többen legyenek a templomban. Nem is a templomba kell terelni rögtön azt, aki megkeresi őt. Először a közösségbe szeretné bevezetni az új embert, megismerni őt, s ő is ismerje meg őket, mennyire sokfélék. Előbb-utóbb be fog menni a templomba. Önszántából. Ahogyan mondják: templomba járni nem kötelező. S hitet nem lehet tanítani, csak megmutatni! Minden embernek más útja van Istenhez.
Közreműködésével alakult meg a Szent Pantaleimon Iskola, majd tevékenyen részt vett a görögkatolikus óvoda építésében is. 

Stermeczki András evangélikus lelkész 2013-ban találkozott először Kovács Istvánnal, akivel hamar megtalálták a közös hangot:
– István hivatásában inkább az erkölcsteológia kap jelentősebb szerepet, mint a dogmatikus gondolkodás. Családja sokak számára példa, hiszen öt fiú focizik olykor a parókia udvarán. Mindez irigylésre méltó, de ne feledkezzünk meg a mérhetetlen felelősségről és munkáról sem, amely családja vagy a gyülekezet irányában jelenik meg. 
István Atya közvetlensége, az, hogy a hangot a legkisebbektől kezdve szüleiken keresztül a nagyszülőkig megérzi és megtalálja, a közösségépítés meghatározó eleme. Így nyilvánvaló, hogy foglalkozásai és az általa szervezett alkalmak lelkisége az Isten szeretetéről és Krisztus urunk azon szaváról tanúskodnak, amely Máté evangéliumában így áll: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké a mennyek országa." 
Kovács István fő mozgatórugója és működtetője a Pentelei Szent Panteleimon Alapítványnak, amely egyik legfontosabb tevékenysége a karitatív tevékenység. Évek óta szerveznek ételosztást a fedélnéküliek számára, ahol saját költségből rendszerint 350 főre főznek. 
Rendszeresen részt vesz a városi rendezvényeken, de szívesen vállal közszereplést is. Humora, egyértelmű és közérthető beszéde, stílusa miatt is gyorsan teremt kontaktust, kiválóan kommunikál. 
A görögkatolikus egyházközséghez 93 település tartozik, Bakonykútitól Székesfehérváron át Dunavecséig, és Csákberénytől Előszálláson át Mátyásdombig. Ennek ellátása nem kis feladatot ró a mindenkori parókusra. 
István atya több mint 12 éve tevékenykedik Dunaújváros, valamint Fejér megye ifjúságáért. 
István atya egész életét, tevékenységét, hitvallását jellemzi Reményik Sándor 1925-ben írt versének két sora: "Ne hagyjátok a templomot,/ A templomot s az iskolát!"
Dobrovics János, a görögkatolikus egyházközség világi elnöke úgy véli, hogy egy olyan korban, amikor a figyelem gyakran a felszínes dolgokon időzik, Kovács István atya életével, tevékenységével rávilágít a valódi értékekre, az ifjúságért, közösségért tett erőfeszítéseivel. Tetteivel inspirálja a körülötte lévő fiatalokat, rendszeresen szervez nyári táborokat, közösségi alkalmakat, az iskolai hitoktatásban folyamatosan dolgozik, és egyik nagy álmát beteljesítve, folytatva görögkatolikus iskolát, majd óvodát alapított. István atyát nemcsak a görögkatolikusok ismerik már városunkban, bebizonyította, hogy az ifjúság nem csupán a jövő reménysége, hanem a jelen aktív formálója is, nem elégszik meg a középszerűséggel, folyamatosan keresi a fejlődés és jobbá válás lehetőségeit, és bátran néz szembe a kihívásokkal. Ez a díj nem csupán egy elismerés a múltbéli eredményeiért, hanem megköszönve áldásos tevékenységét, bátorítás is a jövőnkre nézve. Biztos vagyok benne, hogy István atya még sok nagyszerű dolgot fog elérni és továbbra is a helyes úton tereli a fiatal generációt. Megkérdeztem tőle honnan ez a nagy teherbírás, a válasz: "ha Isten nem akarja a sikert, mi kevesek vagyunk, hinni kell az Isten erejében, hiszen csak övé a dicsőség." 
Kovács István a gyermekekért végzett odaadó és lelkiismeretes munkájának elismeréseként Dunaújváros közgyűlése Dunaújváros Ifjúságáért díjban részesítette. Az egyházközség vezetője Pintér Tamás polgármestertől vette át az elismerést, a díjátadó után a kitüntetett parókus tiszteletére Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester mondott pohárköszöntőt.

Gratulálunk a díjazottnak!

DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)