Nagyot ment és nagyot szólt az Ambrózia Fesztivál (galériákkal)
Dicséretes szervezettség és remek fellépők sora, gyorsan orvosolt gyermekbetegségek és összességében vitathatatlanul pazar élmény: nagy sikert aratott a Duna-parton rendezett Ambrózia Fesztivál a múlt hét végén. Pillanatképek, meg legalább három fontos tanulság.
Kezdjük az utóbbiak közül a legfontosabbal: jó volt az időzítés, ez a nyárköszöntő jelleg önmagában telitalálat. Az is jó, hogy a közönség aktivitása, már maga a tömegesség visszaigazolta a szervezői szándékot – jó, hogy összejött a fesztivál, jó, hogy sokan, nagyon-nagyon sokan voltak, és jó, hogy összességében egyértelműen pozitív visszajelzések érkeztek mind a fellépők köréből, mind a nagyérdemű térfeléről. Minden más: mellékszál.
Remek kínálattal
Már a fesztiválprogram összeállítása kényes ügy persze, és ezt a kényes ügyet is remekül rendezte az Euroshow csapata: Pető Zsolt és kollektívája amúgy is nagyon sok és nagyon nagy melót tett a történet mellé, mögé, de erről majd lesz egy bekezdés később, most lássuk a koncertmenüt. A lényeg: megvolt az egyensúly a húzónevek és a feltörekvő bandák között, és bár ízlésekről, műfajokról, de még akár előadókról is lehet vitatkozni, de full fölösleges – egy fesztivál akkor és attól jó fesztivál, ha nem csak a nagyszínpad játszik, sőt, jó esélyt kapsz arra, hogy másutt is találsz kedvedre való muzsikát, élményt, időtöltést. Ebből a szempontból az Ambrózia lényegében tökéletes felhozatallal szolgált – nekem például minden napra jutott egy komoly meglepetés az ismert előadók mellé. Mindig mindenütt ott lenni persze egyfelől képtelenség, másrészt ökörség: éppen a kavalkád legfontosabb jellemzőjét, a sokféleség élményét, a rácsodálkozás varázsát hagyja veszni, aki helyszínről helyszínre rongyol a kihagyhatatlannak gondolt percekért.
Az első napot például a Bongor néven futó előadó bulijával kezdtem, nyers, éles, veszedelmesen erős szövegek a maroknyi, de annál lelkesebb közönség előtt – Kowa meg Majka is ütött, de nekem ez a szabadkai (de pláne tokiói!) csákesz volt a nap hőse pénteken. A szombat dettó: rendben, hatalmasat gurított Sisi hercegnő kegyetlenül erős bulija a nagyszínpadon kora este, és megvettem, de nagyon meg a Carson Coma zenekart – a koncertjük a fesztivál egyik vitathatatlan csúcspontja volt –, de a Trampúr nevű banda nyűgözött le igazán, és eskü, nem, illetve nem csak a „kapd el a seggem a vasútnál” meg az „örököltem egy mocsarat” szövegsorok miatt. Friss, lendületes local hero banda a festői egri végekről – amúgy pont olyan fésületlen, szabad, vagány és lelkes brigád, mint teszem azt a pécsi Kispál és a Borz vagy a szegedi Hollywoodi Bicikli volt harmincpár éve, vagy a Quimby, hogy egy kicsit (na jó, nagyon) hazabeszéljek. Hadd vegyem végig a felhozatalt: a vasárnapi menüben nálam mindent vitt a Parno Graszt zenekar késő délutáni napfürdős bulija, este meg a már említett Quimby remek, nekem nettó időutazást (is) hozó koncertje, viszont a revelatív élményt a fővárosi Backdoor People bulija hozta – az "Embertelen dal" már a beállásnál hasba rúgott, a koncerten is hibátlan volt.
A hátország is számít
Persze mindenkinek más és más nézőpont, fénytörés, élményzóna – ami viszont kétségkívül az Ambrózia számlájára írható és írandó, hogy remek feltételeket teremtett ahhoz, hogy ki-ki megtalálja a számára kedves elfoglaltságot, koncertet, kikapcsot a három nap alatt. A helyszín tökéletes, lazán bejárható, nyugis, emberléptékű. Apróság, de fontos apróság, hogy már a bejáratnál, mintegy névjegy/belépő gyanánt ott az Aztakeservit-brigád fémhulladékból kreált Poszeidon-portréja, apróság, de fontos apróság, hogy éjfél előtt is szedik a szemetet, apróság, de fontos apróság, hogy rendben vannak, tiszták az illemhelyek, és fontos, hogy folyamatosan jár a fesztiválbusz a belváros és a helyszín között.
Szemléletes tétel, hogy az első napon éppen a tömegesség és a nagy meleg miatt a folyadékbevitelhez hosszú sorokat kellett kiállni, másnapra rendeződött a helyzet – mindenre volt, lett megoldás. Jöjjön egy műhelytitok is: a már említett ötletgazda-főszervező, Pető Zsolt nem percek, de pillanatok alatt oldott meg egy számunkra nagyon fontos technikai problémát szombaton este – ez utóbbi példa is a már említett tényezőt erősítette, mindig és mindenre, mindenkire figyeltek, sok és nagy melóval teremtve meg a fesztivál hátországát. És éppen ebben rejlik az Ambrózia másik titka: a szakmát, ha tetszik, a szakmai alázatot nem szabad megspórolni egy ilyen léptékű, nagyságrendű vállalás esetén. Meg nem is lehet – hiszen ettől működik.
Hát kellett ez nekünk?
Egy picit távlatosabban fogom megválaszolni a kérdést, pedig egy szóval is sikerülhet: igen. Igen, mert fontos, hogy a város akár ezzel a fesztivállal is demonstrálja az életképességét, az élhetőségét, a vonzerejét. Az ország közepén vagyunk, egyforma távolságra Pécstől és Egertől, de még Szabadkától is, ha tetszik, Budapest tényleg csak egy ugrás, és bár ez még csak a második volt a sorban, a mostani siker akár hosszabb távra is megalapozhatja a folytatást.
És idővel – mi több, belátható időn belül – a város fontos védjegye is lehet az Ambrózia Fesztivál. A mostani siker után nem lehet kérdés: a lehetőség adott, mi több, kézenfekvő. A többi már szándék kérdése.
A DO napi bontásban jelentkezett a fesztivál galériáival; az alábbiakban mutatjuk mindet, hadd meséljenek a képek!
Ambrózia Fesztivál – 1. nap (katt) >>
Ambrózia Fesztivál – 2. nap (katt) >>
Ambrózia Fesztivál – 3. nap (katt) >>
(Fotó: Végh Zoltán)
A rovat további hírei: Mozaik
Kedvenc sminkeszközök a polcon
2025. nov. 24.
A mindennapok során sokan keresünk olyan sminktermékeket, amelyek nemcsak szebbé, hanem magabiztosabbá is tesznek bennünket. A Malu Wilz márka éppen ezt kínálja: professzionális, megbízható és könnyen használható sminkeket, valamint az ezekhez szükséges kiegészítőket. (X)
DSTV: palacsintás királyság
2025. nov. 24.
Újra megszervezte a évi rendes palacsinta partiját a Mozgáskorlátozottak Együtt Egymásért Egyesülete, derül ki a DSTV összegzéséből. Az összejövetelen szorgosan töltötték az édességet a tagok, és persze most is mindenkinek jutott a finomságból. Hangkép.
Ajándékba adható élmények: a repülés új dimenziója
2025. nov. 23.
Mi történik akkor, amikor az ajándékozás öröme már nem hozza magával a megszokott izgalmat? Az ismerős arcok, a régóta meglévő családtagok számára néha nehéz egy eredeti meglepetéssel szolgálni, aminek valódi jelentősége van. Az élmények ajándékozása, például egy különleges repülés, új alternatíva lehet azok számára, akik valami mást keresnek, mint egy újabb bögre vagy tárgyi ajándék.
DSTV: faültetés az arborétumban
2025. nov. 23.
A beszámolót már olvashatták hasábjainkon, most itt a DSTV összegzése a közösségi alkalomról. Önkéntes segítők közreműködésével szerveztek faültetést a közelmúltban – még a nem éppen barátságos időjárás sem vette el a munkától a faültetők kedvét. Hangkép.
A porcelán szerepe az étkezés kultúrájában
2025. nov. 22.
A porcelán sok éve kíséri az emberiséget különböző kultúrákban, és különleges helyet foglal el az étkezések alkalmával. Eleganciája és időtállósága teszi népszerűvé az otthoni konyhákban és a vendéglátóiparban egyaránt. (X)
Az agilitás értelmezésének kihívásai
2025. nov. 22.
Az agilis munka egyre népszerűbb különböző cégeknél, de mégis sok a félreértés az alapötleteit illetően. Korábban azt állították, hogy az agilis módszertan csak gyors, rövid projektciklusokra való. (X)
Országos versenyt szervez a Rummikub Klub
2025. nov. 21.
Kiváló agykarbantartó, közösségépítő játék a rummikub, hazánkban is egyre népszerűbb – az MMK-ban működő közösség immár egy évtizede él, ráadásul hamarosan újabb országos megméretést is rendeznek.








