Irány Intercisa! – interaktív időutazással

Az ötletgazda-főszervező ezúttal is Horváth Tamás, a Dunaújváros mesél várostörténeti blog szerkesztője, aki újabb történelmi, egyúttal településtörténeti kalandtúrára csalogatta az Intercisa Múzeumhoz tartozó római kori kőtár vendégeit.

Pannónia visszavár!

A formátum jól követhető, egyúttal nagyon is célravezető: a vendégek egy kérdéssor révén fedezhetik föl városunk római kori elődje, Intercisa érdekességeit – a helyszíni tapasztalatok szerint jobbára családok indultak útnak, érdekes módon több nagyszülő-unoka kombó vágott a feladatoknak. Erről még később esik szó, de most lássuk a tervet – első kézből, hiszen a blog- és ötletgazda mesélt a kezdeményezésről a DSTV kamerája előtt:

– A Múzeumok éjszakája programsorozatában debütált a játék, amely szándékom szerint a város, a település múltjának fontos időszakára fókuszál. Azt sokan tudják, hogy a Római Birodalom keleti határán, a limes fontos katonai és polgári központja volt Intercisa városa – éppen ezt a települést szeretnénk közelebb hozni a történelem, ezen belül is a településtörténet iránt érdeklődőkhöz. Csináltam már hasonlót a kalandparkban a szocreál városról – most egy újabb korszak következik. Nagyon örülök, hogy az első akció szép sikere után ezúttal is többen érdeklődtek, a siker mindenképpen folytatásra ösztönöz!

Játék, de komolyan!

A program keretében egyúttal a római kori kőtár kincseit is bejárhatták, felfedezhették az interaktív játék résztvevői, azért külön jár egy piros pont a szervezőknek a csillagos ötös mellé, hogy az akkor még kegyetlen kánikulára tekintettel a kezdést emberbaráti idősávba tették. A kőtár árnyékos ligete ebből a szempontból is ideális helyszínnek bizonyult, ráadásul az intercisai időutazás mellett más programelem szerepelt a kínálatban: az ügyesebbek római sisak készítésének foghattak, de színezők és kockakirakók is várták a gyerekeket. A két korszak, két város egyáltalán nem titkos kapcsolatát a Helló, Dunaújváros! című helytörténeti kvízjáték példázta – a résztvevők közül sokan mindkét feladatsorral próbára tették tudásukat.

Több résztvevőt faggatva egyértelműen pozitív volt a kezdeményezés visszhangja – Bocskay Árpád az unokájával érkezett a kőtárba, és mint meséli, nagyon érdekes volt számára a "kalandtúra":

– Az egész életemet a városban éltem le, itt lakom a Római városrészben, mégis voltak a játéknak olyan tényezői, amelyekről nem hallottam. Örülök, hogy itt voltunk, hiszen az új ismeretek mellett a remek környezet is nagyon kellemes kikapcsolódást garantált. Ha tudom, hogy itt ilyen komoly erőpróba vár, akkor persze jobban felkészülök előtte, de így is nagyon szórakoztató és tanulságos játék részese lehettem. Szeretettel ajánlom mindenkinek, ha legközelebb is megszervezik.

Szintén az unokájával – valamint feleségével – érkezett Ócsai Attila. Ők voltak az első vendégek – mire stábunk befutott, már elkészült a római sisak –, míg a nagymama és az óvodás gyerkőc a kőtár kincseit fedezik föl, elmeséli, hogy már korábban is voltak múzeumi rendezvényeken, a kisfiú élénken érdeklődik a korszak és pláne a katonai motívumok iránt, így kötelező program volt a kőtári kezdeményezés.

A résztvevők tehát elégedetten nyilatkoztak, és ez a kedvező visszhang, valamint a már említett szervezői szándék mindenképpen biztató előjel a jövőt illetően. Egy ezüst denáriusom bánja, ha nem folytatják!

(Fotó: DO)