Különleges koncert, különleges szerzemény: a városunkból elszármazott kortárs zeneszerző, Nagy Ákos Hibaku Jumoku – The Trees of Hiroshima (Hirosima fái) című darabját a tokiói Liszt Intézetben mutatják be augusztus derekán, az atomtámadás 80. évfordulójának emléke előtt tisztelgő hangversenyen.
Szép zenei élmény, szimbolikus gesztusok és tényezők tömkelegével – ezt ígéri a komolyzene szerelmeseinek a tokiói koncert, amelynek egyik fő attrakciója Nagy Ákos zeneszerző új művének ősbemutatója lesz.
A túlélő fák története
A Hibaku Jumoku – The Trees of Hiroshima (Hirosima fái) című szerzemény „ősforrása” egy olvasmányélmény volt, árulta el lapunknak a Dunaújvárosból elszármazott szerző:
– Csodálatos történet arról, hogy a háború és a halál legyőzhető: a Hirosimára ledobott atombomba után 170 példány életben maradt, újra sarjadt – nem vagyok egy ezoterikus személyiség, de a történethez hozzátartozik, hogy ezek többsége zen vagy sintoista szentélyek környezetében vészelte át a pusztítást. Az is fontos tényező, hogy e „túlélő fák” magvait, hajtásait később országszerte, valamint külföldön is elültették, így példázva, hogy az élet diadalt arat. Számomra ezek a fák fontos szimbólumok, néma, de makacs és büszke tanúk. Bennem ezek a mélyen érintő dolgok azonnal elkezdenek zenévé alakulni – még le sem tettem a cikket, már elkezdődött bennem a muzsika, ha nem is kész és konkrét formában, de zenei benyomásként, gesztusként. Ebből született végül a hat képből álló kompozíció.
A darabbal nem ér véget a szimbolikus gesztusok sora: a Hibaku Jumoku című szerzemény ősbemutatója különleges koncert programjának részeként csendül fel – mint Nagy Ákos koncerthez mellékelt ajánlójából kiderül, egyfajta híd-szerepet is betöltve kapcsolatokat keres, fedez fel és jelöl ki Japán és Európa, Európa és Magyarország, Magyarország és Japán között – egyszerre. És hogy teljes legyen a kép: az est fellépői Japánból származó, Magyarországon élő művészek, akik nemcsak Japánban, hanem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is tanultak. A koncerten felcsendülő darabokat – lásd keretes anyagunkat – Haruka Nagao (hegedű) és Kaisei Mizuno (zongora) szólaltatja meg.
A tokiói Liszt Intézetben rendezendő koncert programja
A fent említett híd-szerepet példázza az augusztus 12-én rendezendő hangverseny repertoárja is – íme:
Ludwig van Beethoven: G-dúr hegedűszonáta, op. 30, no. 3
Bartók Béla: Román népi táncok, Sz. 56
Toshio Hosokawa: Ancient Dance
Nagy Ákos: Hibaku Jumoku – The Trees of Hiroshima (ősbemutató)
Bartók Béla: I. rapszódia
Nagy Ákos: Le Papillon
Élő, szép, fontos együttműködések
A nagyszabású együttműködés megvalósulásában komoly szerepet vállalt dr. Vihar Judit, a Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke, valamint Merényi Krisztina, a hangversenynek otthont adó Liszt Intézet vezetője – a magyar szereplők mellett Keijiro Takaku ütőhangszeres művésznek volt elévülhetetlen érdeme a különleges program megvalósulásában.
És vissza a hídhoz: mint Nagy Ákos kérdésünkre kiemelte, a híd csak általunk válik valóságossá – közös folyosóvá, amely az egyenlőség és a kölcsönösség oszlopaira épül. A koncert – mint a híd – olyan ellentétekből áll, amelyek mégsem választanak szét: hagyomány és modernség, szent és profán. A túlélő fák darabjának összekötő motívuma az Amithaba Buddha mantra – nem véletlenül: az egész vállalás érinti a zen buddhizmus alapvető kérdését is, az ellentétpárok elvágását, a lényeg keresését. A program folytatását illetően még sok a kérdőjel – Nagy Ákos szerint elképzelhető hazai hangverseny is, ugyanakkor a nagy álom a hirosimai bemutató.
Az lenne a legszebb, ha az egyik túlélő fa közelében csendülne föl a darab az élet büszke tanúiról.
(Címlap- és nyitókép: Dimcevski Alexander Anatolii; belső oldali fotó: Nagy Ákos illusztrációja)
