Népszerű táborokat szervezett a Széchenyi

Komoly és szép hagyományokat folytatott nyáron a Széchenyi István Gimnázium – a gimnazisták csapatai szervezett formában keltek útra a közelmúltban, elevenítette fel lapunknak Csathóné Zágoni Nóra igazgatóhelyettes, valamint Molnár Zoltánné tanár, a tábori sorozat kezdeményezője

Bringás vándorok – határok nélkül

A gimis vándortáborok egyre népszerűbbek, szó szerint pillanatok alatt betelnek a táborhelyek – nyáron három kerékpáros és egy vízi vándortábor szerepelt a kínálatban. Gyönyörű tájakon jártak, rengeteg élményt gyűjtöttek a diákok – ráadásul az első út Székelyföldre vezetett, emelte ki Molnár Zoltánné:

– Első alkalommal utaztunk hálókocsis vonaton. Sepsiszentgyörgyre érkezve nagyon kedves házigazdák fogadtak minket. Sepsiszentgyörgyről indulva a Kovászna, Csíkszentsimon, Csíksomlyó, Barót, Sepsiszentgyörgy kört tettük meg öt nap alatt. Komoly kihívást jelentett a nehéz terep, a sok szintemelkedés és a legtöbbször murvás, köves utak. Láttunk medvét és találkoztunk pásztorkutyákkal. Meglátogattuk Mikes Kelemen szülőházát, a csíki sör- és csipszgyárat, a Székely Nemzeti Múzeumot, voltunk a csángó múzeumban.

A széchenyis csapat a Nyerges-tetőn megkereste az iskola 13 éve állított kopjafáját, de belecsöppentek egy vásárba is, sőt, olyan városnéző kerékpározáson is részt vehettek, ahol tekerés közben zenét hallgathattak. A második tábor helyszíne Pannonhalma vidéke és a Szigetköz volt, elevenítette fel a csapat kísérője:

– Ez a túra is igen emlékezetes volt, Pannonhalma csaknem minden nevezetességét megnéztük, de jártunk a tényői atombunkerben, a lipóti pékségben, és megismertük a Szigetköz növény- és állatvilágát, tekervényes Duna-ágait. Volt lehetőségünk kenutúrázni a Zátonyi-Dunaágon, ahol olyan tiszta volt a víz, hogy a meder alját is látni lehetett. Nagyon jó volt, hogy a nagy melegben sokat fürödhettünk. Hatalmas élmény volt a tábor – szuper volt a társaság!

A kétkerekűsök harmadik csapata a Felső-Tisza vidékét járta be – a túra útvonala ikonikus településeken haladt át Szatmárban és Beregben, a bringások útját a Tisza és mellékfolyói szegélyezték, amelyekben sokszor megmártózhattak a tekerés után, emlékezett vissza Csathóné Zágoni Nóra:

– Volt lehetőségünk evezni, sőt hajókázni is. Rengeteg gyönyörű középkori templomot láttunk, voltunk egy lenyűgöző kiállításon, ahol rendkívül érdekes és tartalmas idegenvezető mesélt nekünk a Magyarország állatvilágáról és a vadászatot övező tévhitekről. A hét folyamán 200 kilométert kerekeztünk, a csomagokat is mindenki maga szállította a bringájára erősített két túrazsákban.

Lapátos erőpróba

A kínálatot vízi vándortábor is színezte – érdekes adalék, hogy a lapátosok szintén a Felső-Tisza vidékét fedezték fel. Hosszú utazás során érkeztek Tiszabecsre, az alaptáborban három éjszakát töltöttek – az első két napban az Öreg-Túr kacskaringós, vadregényes részeit fedezték fel, majd a Tiszán folytatódott a kalandtúra: Tiszabecstől Szatmárcsekén és Tivadaron át jutottak el a vásárosnaményi végállomásig.

Az időjárás végig velük volt – de az utolsó napon átéltek egy igazi felhőszakadást, amit a rekkenő hőség után mindenki nagyon élvezett.

Sok-sok szép emlékkel gyarapodott a gimisek összes csapata – és persze már most biztos: jövőre folytatódik a Széchenyi országjáró sorozata!

(Fotók: Széchenyi gimnázium)