Nyugodjon békében, Mester!

Wünsch László iskolai tanulmányait szülővárosában, Diósgyőrben végezte. 1950-ben kezdte meg tanulmányait a Színház és Filmművészeti Főiskola Koreográfusképző Főtanszakán, ahol nemcsak néptáncot, hanem a táncművészet minden ágát, a klasszikus balettől kezdve a karaktertáncokon át a modern jazztáncig, megtanulta.

A tánc volt az élete

Városunkba a tánc szeretete hozta: 1951-ben főiskolai hallgatóként egy nyári gyakorlat részként Dunapentelére érkezett a tánccsoportok támogatására, a táncversenyek zsűrizésére. Gyakorlata alatt megbízták, hogy a tánccsoportokból alapítsa meg a Vasmű Együttest.

A diploma megszerzése után 1954-ben már, mint az együttes koreográfusa került városunkba feleségével, a nívódíjas balettmesternővel, Tomcsányi Évával, akivel számos tánciskolát indítottak.

Nevükhöz köthető egyebek mellett a Fekete Fehér Táncegyüttes megalapítása, amely ekkor egyedülállónak számított újszerű koreográfiájával, táncdráma műfajú előadásaival; a Balettkedvelők Klubjának létrehozása és az, hogy az országban elsőként Dunaújvárosban indulhatott el az Állami Alapfokú Táncművészeti Iskola: a Gárdonyi iskola tánc tagozatán a mai napig az általuk kidolgozott tananyagot tanítják egykori növendékeik.

Wünsch László tapasztalatát, sokoldalú felkészültségét Dunaújváros környékén is hasznosította és évtizedeken keresztül vezetett tánciskolákat, így például Madocsán, Mezőfalván vagy Hartán. Dunaújváros és térsége táncművészeti életének nemcsak megalapítója, de színes, több irányú táncművészeti ágazatának úttörő megteremtője.

Növendékek százai – generációkon át!

Tevékenységével maradandó érdemeket szerzett, elősegítette Dunaújváros értékeinek gyarapítását, öregbítette hírnevét hazánkban és külföldön egyaránt, hiszen a táncnak köszönhetően bejárta az egész világot.

1996-ban csatlakozott a Violin Alapfokú Művészetoktatási Intézményhez, ahol gyermek néptánccsoportokat vezetett, majd 2001-ben az intézmény Táncművészeti ágazatának vezetője, 2003-ban pedig az intézmény igazgatóhelyettese lett.

Szinte nincs olyan városlakó, aki ne ismerné a méltán híres nevet. A Wünsch név az egész életen át tartó kitartó munka, a tehetség és magas fokú szakmai tudással egyenlő. Generációknak adták át szakmai tudásukat, hivatásuk iránti alázatukat. Egykori növendékeik közül is sokan vannak, akik a Wünsch művészházaspár példáját követve, a táncot választották hivatásul.

Díjak, kitüntetések:

1986 – Kiváló pedagógusi díj – Miskolc

1992 – Pedagógusi munkásságáért – Dunaújváros

1992 – Nívódíj a Magyar Táncművészteke Szövetségétől

1999 – Harta díszpolgára

2000 – Adony díszpolgára

2001 – Dunaújvárosért díj

2002 – Vörösmarty Mihály díj

2003 – A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje

2004 – A Színház- és Filmművészeti Egyetem Aranydiplomája

2009 – Szalkszentmártonért kitüntetés

2010 – Magyar-Görög Kapcsolatok emlékérem

2013 – Fejér Megyei Németségért díj

2015 – Dunaújváros Díszpolgára kitüntető cím

Wünsch László temetésének időpontjáról a későbbeikben adnak tájékoztatást.

(Forrás és nyitókép: DMJV Önkormányzata; címlap- és belső oldali fotó: Végh Zoltán)