Csodakert kápráztatja a belváros sétálóit

A városok látképének alakítása lakossági feladat is. Alapvető, hogy vigyázunk a környezetünkre, nem szemetelünk és nem rongálunk – ám akadnak olyan hétköznapi hősök, akik idejüket és erejüket nem féltve gondozzák a közterek kisebb-nagyobb kertecskéit. Itt egy nagyon is élő példa!

Hosszú évek munkájával

Kozár Tivadarnénak köszönhető, hogy a Dózsa György út és a Bartók Béla út kereszteződésében, a lakóház sarkában pompás kert élénkíti a városképet. A hölgy 2011-ben vette gondozásba a területet, amit azóta is szívvel-lélekkel ápol. Elhivatottsága nem ismer határokat – apránként gyűjtötte össze a kert ékességeit, mint mondta, nagyon a szívéhez nőtt a gazdag, változatos terület:

– Közel 15 éve művelem ezt a „kicsi” kertet – kezdetben tényleg apró volt, de miért ne bővítettem volna? Élvezem a pepecselős, gondoskodó munkát, amit ez a terület igényel – az erre járók is nagyon szeretik. Ha munka közben kapnak el, mindig sok jó szót és dicséretet kapok, ez igazán jól esik.

A hölgy a kezdeti lépéseket is elmesélte – a kezdeti silány minőségű földet fokozatosan javítgatta, a földcsuszamlás elkerülése érdekében kerítést is kapott a terület, sőt, néhol lépcsőzetes az elrendezés, így könnyebben hozzáfér a tennivalókhoz is.

Pozsgások, évelők és már bokrok is díszítik az utcaképet, sokféle növényt ültetett az évek alatt:

– A ház közössége is segítette már a kert szépítését – sokan leptek meg virágokkal. Ezen felül pedig minden szép szó lendít a munkakedvemen – már nem vagyok fiatal, de mégis azt érzem, hogy hasznos feladatot látok el. Nagyon jó érzés, ha megállnak a kert előtt bámészkodni, és megtalálják az apró, elbújtatott dekorációkat is.

Mint a terület „gazdája” meséli, nyugdíjas évei előtt óvónőként dolgozott – ám kreatív energiáit most a kertbe fekteti. A növények mellett igazi kis életképeket láthatnak a járókelők: a területet birtokba vették az apró, kézzel és természetes anyagokból készített házikók, figurák, a faágakon fészkelő madarak. A kert egyik ékessége pedig az a kis madárijesztő, amit sokszor bújtat az évszaknak éppen megfelelő gúnyába.

Bárki kertészkedésbe foghat

A hölgy elbűvölő lelkesedéssel tesz azért, hogy a város egyik legforgalmasabb területén igazi oázis gazdagítsa az utcát. Szerinte ezt bárki megteheti – semmi sem kell hozzá, csupán akarat:

– Az igazat megvallva nem voltam már akkor sem fiatal, amikor belefogtam a munkába – de mégis, láthatják, még mindig csinálom. A ház közössége nyitott volt a kertészeti ötleteimre, szerintem máshol is fogékonyak lennének a hasonló kezdeményezésekre. A környezetünk alakítása a mi feladatunk is, de városszerte nagyon jó példákat látni. Becsüljük meg ezt a munkát – nem magunkért, hanem a lakókörnyezetért dolgozunk.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy az egyik legszebb közterületi kert található a belvárosban. A kiskertet ápoló hölgy lelkesen szépíti a virágágyásokat, locsolja, gazolja és újabb példányokkal gazdagítja a változatos, színes gyűjteményt.

Bízunk benne, hogy még nagyon sokáig gyönyörködhetünk a munkájában!

(Fotók: Veres Viktória)