Út a gimnáziumi ökörködéstől az abszurd humor színpadáig – fanyar iróniával és megkapó öniróniával, némi muzsikával és drámai felhangokkal; a népszerű előadó volt a Dunaújvárosi Estek sorozatának vendége csütörtökön.
Újabb évadot kezdett a népszerű közéleti talk-show, és keresve sem találhattak jobb nyitányt a következő időszakra a L'art pour l'art Társulat alapemberénél – nem utolsósorban az életút fontos dunaújvárosi vonatkozásai okán.
Így jártunk mi – itt
A neves előadót a csütörtöki esemény elején Mezei Zsolt általános határkörű alpolgármester köszöntötte a Városháza "C" szárnya rendezvénytermében, míg a beszélgetőtárs – évtizedes ismeretség, barátság okán nem véletlenül – Gyöngyössy Csaba képviselő volt, aki a még a műsor kezdete előtt szolgált a meghívás indoklásával a DSTV kérdésére:
– A dunaújvárosi közönség számára régi ismerős Dolák-Saly Róbert, hiszen a L'art pour l'art Társulat előadásai rendre táblás házakat vonzanak városunkban is, ugyanakkor nem kérdés, hogy önállóan, egy ilyen kötetlen, sok személyes emléket és az életút fontos állomásait felidéző beszélgetés keretében is abszolút érvényes, érdekes produkció elé nézünk. Jómagam is várom a beszélgetést, többek között azért is, mert az est főszereplője több éven át városunk lakója volt, a számára meghatározóan fontos kamaszkori időszakot is itt töltötte – ráadásul tudtommal mély nyomokat hagyott a jelenléte az osztálytársai és a tanárai emlékezetében is.
A beszélgetés némi hangulat-alapozó bevezetés – "Idős a bácsi, de van benne dög" – után gyorsan az említett időszakra kanyarodott, a gimis évek és élmények (ne kerteljünk, az órákon és a kórusban elkövetett minősített ökörködések) valóban mély nyomot hagytak, erről mondjuk ex-kémiatanára, jelesül Nyuszi néni is szolgált néhány, itt nem részletezendő példával. A kamaszkori bimbózó szerelem – "így jártunk a Duna-parton!" – kacagtató epizódja, az egészséges szkepszis és a finoman is kíméletlen iróniával/öniróniával idézett emlékek mindennél fényesebben igazolták: az önazonos, máig meghatározó és vállalt attitűd egyik fontos állomása volt városunk Dolák-Saly Róbert életében.
Kacskaringós út a sikerig
Természetesen külön fejezet jutott a zenei pályának – mint az egyszerre megrázó és gyönyörű apukám-történetből kiderült, a tragikus módon elvesztett hozzátartozó emléke adott erőt és inspirációt ahhoz, hogy főhősünk (újra) kézbe vegye a gitárt –, a balatoni nyarakról és az Omega-koncertek előtti szerepvállalásról éppen úgy szó esett, mint az életút többi, meglehetősen kacskaringós epizódjáról. Megtudhattuk – például –, hogyan vezet az út az egy szál gitárral tolt otthoni koncertecskéktől az Omega táblás házán át Ganz-MÁVAG dicsőséges rajzolói pozíciójáig, és vissza. De szó esett az irodalmi élményektől (nem véletlenül szerepel a címben Karinthy örök érvényű aranymondásának parafrázisa) a zenei inspirációkon – Illés (vö. Omega előtti alapozások!), Pink Floyd, Led Zeppelin és a meghaladhatatlan Roy Harper – át egészen a L'art pour l'art Társulat mai szemmel is fantasztikus sebességű és erejű berobbanásáig. Sodró lendülettel, zenei betétekkel, Boborján-tónussal pettyezve – minden ízében szórakoztató szórakosgatás.
És miközben nyerítünk a régi vagy éppen egészen friss sztorikon, súlyos és magvas gondolatok sorával is szembesít bennünket az előadó: például a művészet és a művészek felelősségéről és szerepéről abban, hogy segítsenek (neked, nekem, mindenkinek, bárkinek) elviselni a világ nyomasztó tényezőit. Ideig, óráig, persze.
(Fotó: Terdik Péter)
