Fényes érmek a lengyel fővárosból

Miközben a régebb óta fiatal birkózók a tatabányai veterán világbajnokságra készülnek, addig a rutinosabb sportolók számára Varsóban rendezték meg a masters, vagyis a hatvan év felettiek világbajnokságát a mögöttünk hagyott hétvégén.

Versenyláz után egy szép ezüst

A megméretésen ott volt Motyovszki Mátyás képviselő is, aki természetesen nem civilben látogatott el a versenyre, hanem szőnyegre is lépett, méghozzá mindkét fogásnemben, szabad- és kötöttfogásban egyaránt. A viadalra ötfős magyar különítmény utazott el, s ahogy azt birkózóinktól megszokhattuk, a remek eredmények ezúttal sem maradtak el, hiszen összesen hat érmet hoztak haza a versenyről, melyekből kettőt, egy ezüstöt és egy bronzot éppen Motyovszki Mátyás szerzett, így érthetően elégedetten tekintett vissza a a mögötte hagyott hétvégére.

– Nyár elején írták ki a hatvan év fölöttiek számára a világbajnokságot, ami régebben egyébként volt már, de a Nemzetközi Birkózó Szövetség két versenybaleset miatt leredukálta a hatvan év alattiak számára. Az idei évben azonban úgy döntöttek, újraélesztik ezt a történetet, s azt kell mondjam, főleg így utólag, hogy remek döntés volt, mert nagyon sok fantasztikus birkózó jött össze ezen a versenyen, melyen nagyon jó szervezés mellett, igazán baráti hangulatban tölthettük el ezt a pár napot.

Mivel elég régen indultam már nemzetközi versenyen, volt bennem azért versenyláz az első napon, de aztán eljött az igazság pillanata és a szabadfogásban elért ezüstéremmel sikerült megalapoznom a második napot. Összességében jól alakult a szombat, a végső győztes lengyel versenyző kiemelkedett a mezőnyből, de jól ment a birkózás, s nem volt keserédes az ezüstérem, mert miután lejöttem a szőnyegről, el kellett ismernem, hogy a jobb győzött, de egyébként sem hiszem, hogy szégyenkeznem kellene a második hely miatt.

Hosszú utat zárt le a bronzéremmel

A sikeres első nap után nem volt teljesen zavartalan a pihenés és a felkészülés a kötöttfogású versenyre, ahol összesen öt mérkőzés várt Motyovszki Mátyásra, s a dobogós hely itt sem maradt el.

– Már szombaton összeszedtem egy-két sérülést, ráadásul már a versenyre is sérülten érkeztem, de a szállodában tűzriadó volt éjjel fél egykor, ki kellett üríteni az épületet, s ez sem segítette a pihenésünket, mert hiába nem tartott sokáig, rendesen kettévágta az éjszakát. Kötöttfogásban rajtam kívül lengyel, német, bolgár, ukrán és még egy magyar versenyző indult, így körmérkőzéses rendszerben dőltek el a helyezések. Ez öt meccset jelentett mindenkinek, ráadásul az enyém volt a világbajnokság utolsó találkozója az ukrán versenyző ellen, s ezen múlt a bronzérem sorsa is, melyet szerencsére sikerült megszereznem. Nagyon jó verseny volt, s végig nézve az utat, hogy honnan indultam, hová jutottam és mennyi idő alatt, ez egy remek eredmény. Mindenképpen ki kell emelnem azonban azt, hogy ez a maroknyi magyar csapat és a családtagok, akik ott voltak velünk, olyan légkört alakítottunk ki, hogy tényleg az egyik, ha nem a legnépszerűbb csapata lettünk a világbajnokságnak. Bár az eredmények természetesen számítanak, az a plusz, amit ezen a versenyen emberileg is tudtunk kapni, sokkal többé tett minket.

Képek forrása: Motyovszki Mátyás

Arról, hogy lesz-e folytatása a most megkezdett útnak, még nem mert nyilatkozni Motyovszki Mátyás sem, ám egy nem túl féltve őrzött titkot azért elárult a jövő évi tervekkel kapcsolatban.

– Még nem tudom, hogy indulok-e jövőre, mert nagyon távol van még a következő verseny, ám egy kulisszatitkot azért elárulhatok a jövő évi versennyel kapcsolatban. Tényleg igaz lehet, hogy mekkora a lengyel-magyar barátság, mert a versenyigazgató odajött hozzánk a világbajnokságot záró banketten, s elmondta, hogy látva minket és tudva, hogy a héten Tatabányán rendezik meg a veteránok világbajnokságát, a Lengyel Birkózó Szövetség jövőre szeretné Magyarországon megrendezni a hatvan év felettiek világbajnokságát és ez hatalmas megtiszteltetés. Végezetül pedig nagyon szeretném megköszönni a DKSE veterán birkózóinak, valamint Mátyás Gábornak és edzőtársainak, minden támogatónak azt a segítséget, amit megadtak ahhoz, hogy eljuthassak egyáltalán a versenyre, hiszen nélkülük ez nem sikerülhetett volna. Külön köszönet jár páromnak is, aki egész felkészülésem alatt támogatott, ott volt a versenyen, végig szurkolt, ő volt a lelki segítőm, masszőröm, nélküle sem sikerült volna ilyen jól ez a verseny.