Remek ősbemutató és a régi repertoár nagy kedvencei, gyerekkari közreműködés és parádés finálé: emlékezetes hangversenyt adott a főváros ikonikus koncerthelyszínén a Viadana Kamarakórus múlt vasárnap. És már készülnek a folytatásra – az is nagyon erősnek ígérkezik!
Aki eddig netalán abban a hiszemben élt, hogy a Viadana Kamarakórus visszatérése után megmarad egyfajta nosztalgiacsapatnak, ahol a régi tagok néha-néha összejárnak énekelni picit, annak ezek az egyébként is hamis illúziók villámgyorsan elsuhantak, legkésőbb az együttes Magyar Nemzeti Galériában rendezett múlt vasárnapi hangversenyén.
Ősbemutatóval pettyezett
Az élő cáfolat egyik tényezője maga a koncert ténye: a Viadana a tavaszi alkalmi összeállás, majd a Kortárs Művészeti Intézetben (ICA-D) rendezett, komoly sikert aratott visszatérés után a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége, vagyis a KÓTA meghívására állt közönség elé a főváros évtizedes hagyományokkal bíró helyszínén.
Szintén jelzésértékű repertoárral: a régi viadanás kedvencek mintegy keretet adtak az új vállalásoknak – ezekből is akadt bőven. A koncert reneszánsz darabok remek tolmácsolásával kezdődött, Palestrina és Dowland szerzeményei mellett felcsendült személyes kedvencem, Thomas Morley csodás tavaszköszöntő, életigenlő madrigálja, a Now is the month of Maying, hogy aztán a tavaszból az örök télbe forduljunk – a pályáját városunkban kezdett Balogh Máté Erkel Ferenc-díjas zeneszerző Arctic Dawn (Sarkvidéki hajnal) című ritualisztikus kórusrondóját ősbemutatóként tolmácsolta a Viadana, gyönyörűen, tomboló sikerrel. Szintén remekül sikerült a kortárs norvég szerző, Ola Gjeilo darabjának előadása. Csodás volt Ligeti György Weöres Sándor költeményére komponált darabja, a „Magány”, majd Bartók Béla Bolyongás című kórusműve is, aztán újabb rendhagyó vállalás színesítette a koncertprogramot. A szintén városunkból elszármazott, de most a Viadanát is erősítő Baráth Bálint a (szintén dunaújvárosi) Hutvágner Éva versére írt darabja, A kabát című szerzemény előadásában a döntően a Móricz Zsigmond Általános Iskola diákjait felvonultató gyermekkar működött közre – vastapsot érő fegyelmezettséggel és sikerrel.
A sarkvidéki hajnal éneke
A cikkben említett ősbemutatóról közvetlenül a szerző, a zenei pályáját városunkban kezdett Balogh Máté adott tájékoztatást. Mint elárulta, Arctic Dawn (Sarkvidéki hajnal) című ritualisztikus kórusrondója inuit (eszkimó) népi szövegekre íródott, egy triptichon második darabja. Az első tétel Zulu Nights (Zulu éjszakák) címmel készült el, zulu nyelven. Az inuit tételt a Viadana Kamarakórusnak dedikálta Kurucz Gergely karnagy felkérésére. A darab megpróbálja megidézni az északi táj végtelenségét és transzcendens hatását. A ritmikus-sámánikus zenei mozgásformákat úgynevezett rondó-formába öntötte, amelynek lényege, hogy a visszatérő zenei anyagokat új és új epizódok tagolják. Ez a forma nagyon hasonlít a popzenére jellemző verse-refrén-verse-refrén tagozódásra. A háromrészes kórustriptichon befejező részén most dolgozik a szerző – a címe már adott: Papuan Lunch (Pápua ebéd).
Legyen a vége két, sebtiben magyarított szakasz a kórusmű szövegéből: – egy idős férfi dala a messzi északról: „Öreg lettem, /veletek vándorolok./ Közöttetek vagyok, Veletek vándorolok. Ay-ay, előre nézek,/ Végül odaérek./ Madarakkal repülök,/ Énekelni akarok.” Közösségi létforma vagy halál-metafora? Döntse el ki-ki magának.
Parádés végjáték – és közel a folytatás
Mindezek után – megint visszatérve a Viadana első nagy korszakának kedvenceihez – Kocsár Miklós archaikus népi imádságra írt szerzeménye, a Hegyet hágék című darab csendült fel, hogy aztán Kodály Zoltán lírai és emelkedett, újfent, sokadszor is vastapsot érdemlő szerzeményével, az Esti dal című kórusművel érjen véget a Kurucz Gergely dirigálta hangverseny.
Szépséges múltidézés és komoly, merész vállalások, kiegyensúlyozott, éterien pontos szólamívek és érett, boldogítóan szép előadás: ez már egyértelműen egy másik, újabb, nehéz leírni, de a korábbinál is erősebb Viadana bemutatója volt.
Azt pedig, hogy – a vállalt elfogultságon túl – nem légből kapott az állítás, egészen friss hír igazolja, fényesen: a vasárnapi koncert anyagából válogatott összeállítás nyomán rekordidő alatt, lényegében azonnal meghívást kapott az énekkar a Kórusok Téli Éjszakája című eseményre. Újabb komoly mérföldkő, újabb fantasztikus helyszín: a meghívásos koncertnek ugyanis a Magyar Zene Háza ad otthont. Jövünk a részletekkel, de most legyen ennyi elég: nagy köszönet a vasárnapi koncertélményért minden közreműködőnek!
