Bensőséges és fájdalmas, egyúttal a történelem borzalmaira is emlékeztető ünnepséget szervezett a világháborúk áldozatai előtti tiszteletadás jegyében a Pentele Baráti Kör még múlt pénteken. Három helyszínen két település áldozatainak emléke előtt adóztak.
Szép és nemes, ugyanakkor vállaltan megrendítő tradíciót folytatott mindenszentek és a halottak napja időszakában, újra megemlékezéssel adózott a Pentele Baráti Kör a világháborúk helyi áldozatainak emléke előtt.
A fájdalom örök, a gyász közös
Az ünnepségsorozat a köztemetőben lévő II. világháborús emlékműnél kezdődött kora délután, ahol a megjelenteket előbb Pálinkás Bertalan egyesületi elnök köszöntötte. Mint korábban is hangsúlyozta, az új történelmi ismeretek birtokában első alkalommal, bővített tartalommal, az apostagi önkormányzat képviselőivel közösen emlékeznek – az I. és II. világháborús dunapentelei elhurcoltakról és áldozatokról, továbbá a II. világégés során Pentelére vezényelt, itt életüket vesztett apostagi áldozatokról:
– Évről évre összegyűlünk e baráti kör szervezésében ezen a megemlékezésen, hogy együtt hajtsunk fejet a háború áldozatainak emléke előtt. Fontos emlékezni és emlékeztetni a borzalmakra – éppen annak érdekében, hogy ne ismétlődjenek meg! Az idei évben először emlékezünk együtt Apostag község elöljáróival: kevésbé köztudott tény, hogy a településről Pentelére hurcoltak közül is sokan vesztették életüket a katolikus templom második világháborús bombázásakor. Az új kutatási eredmények fényében már pontosan mondható, hogy a Mondbach-kúria előtt exhumáltak száma 30 fő – közülük 28 fő a dunaújvárosi temetőben kialakított kegyhelyen kapott örök nyughelyet, egy magyar áldozatot a Fiumei úti sírkertben, egy német halottat a német katonai temetőben helyeztek nyugalomra.
Az apostagi áldozatokról az ünnepség keretében a templom közelében lévő emléktáblánál és a DSTV kamerája előtt Zakar Zoltán, Apostag polgármestere beszélt:
– Településünk életében máig ható borzalmas emlék 1944. december 24. – szó szerint fekete karácsony, hiszen aznap reggel dobolták ki Apostagon, hogy a 14 és 60 év közötti férfiakat és nőket málenkij robotra viszik a pontonhídon keresztül Pentelére. Az előírás szerint három heti hideg élelemmel, lovaskocsin szállították őket, és bár menet közben többen sikeresen megszöktek, de a többség megérkezett – mint kiderült, sokaknak ez volt az utolsó útja. A tragikus világháborús harci cselekmény, a bombázás során 38 apostagi lakos vesztette életét Pentelén. Kicsiny, zárt közösségünk máig hatalmas tragédiaként emlékezik a „fekete karácsonyra”, hiszen talán nincs is olyan család, amely ne siratna máig egy rokont, felmenőt, hozzátartozót, nem is szólva a szintén örökre elszakadt baráti kötelékekről. Emléküket megőrizzük!
Hogy ne forduljon még egyszer elő
Az ünnepség felkért előadójaként Varjas Péter emlékezett meg Pentele I. világháborús áldozatairól, majd a II. világháborús pentelei exhumáltakról, a településen történt hadi pusztításokról és üldözésekről, a hadi és civil áldozatokról, valamint a holokauszt Penteléről elhurcolt mártírjairól. A megemlékezésen Nagy Ferenc és Pálfalvi János működött közre Juhász Gyula és Radnóti Miklós egy-egy költeményének tolmácsolásával, majd a megemlékezők együtt hajtottak főt az emlékezés koszorúival, virágaival, mécseseivel és kavicsaival a gyászhelyen. Az önkormányzat koszorúját Szántó Péter, az Oktatási, Kulturális és Társadalmi Kapcsolati Bizottság elnöke helyezte el a sírkertben.
Az ünnepség folytatásaként a megemlékezők közösen gyújtottak gyertyát és hajtottak fejet az I. világháborús emlékműnél a Magyar úton, majd az apostagi áldozatok emléktáblájánál is – ez utóbbinál első alkalommal került sor közös megemlékezésre.
A főhajtás üzenete egyértelmű volt: ne forduljon, ne fordulhasson elő még egyszer hasonló borzalom!
(Fotó: Végh Zoltán)
