Feltóti Sándor emlékezete – új tárlattal folytatódott a Rosti tantermi sorozata

Feltóti Sándor emléke előtt tiszteleg az a bemutató, amely egyúttal az iskola tavaly kezdett programja, a Tantermi tárlatok a Rostiban című sorozat évadnyitó kiállítása.

Elevenen él az emléke

Fontos személyisége volt a Rosti iskolának éppen úgy, mint a város kulturális-művészeti életének is, ezért tartották fontosnak, hogy Feltóti Sándor képeiből és verseiből összeállított tárlattal állítsanak emléket a 2023-ban elhunyt alkotónak, mondta a DSTV kamerája előtt Kaszás Zsolt, a Rosti iskola igazgatója:

– Tavaly, intézményünk jubileumi tanévében kezdtük a tantermi tárlatok sorozatát azzal a koncepcióval, hogy városi vagy a városhoz kötődő fotósok anyagait mutassuk be. Ezúttal még különlegesebb a válogatás, hiszen Feltóti Sándor azon túl, hogy a város elismert alkotója volt, iskolán meghatározó tanára, véleményformálója, felelős értelmiségi személyisége is – akinek az emléke máig elevenen él mind az egykori diákjai, mind kollégái körében.

Az intézményvezető gondolatát erősítette, hogy a tárlat megnyitója összművészeti minifesztivállá vált. Pályatársai is aktiívan közreműködtek – Gyurkity Katalin, a Kálvin János Gimnázium és Általános Iskola igazgatója Feltóti Sándor verseivel, Kiss Kálmán tanár a Feltóti-kötetbe írt előszó tolmácsolásával –, emellett rendre felidézték a komoly, szenvedélyes, sarkos és tartalmas vitákat, míg a Gálházi duó énekelt versekkel működött közre.

Évtizedes pálya képei

A tárlat anyagát Deák Nóra, a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) igazgatója, egyúttal a kiállítás kurátora ajánlotta az esemény vendégeinek figyelmébe – gondolatait megosztotta a DSTV kamerája előtt is:

– Szó szerint évtizedes távlatról beszélhetünk, Feltóti Sándort 1982 óta ismertem, együtt próbáltuk megváltani a világot. Nagyon komoly szerepet vállalt a rendszerváltás időszaka előtt is, a rendszerváltás időszakában is – külön említendő a lengyel-magyar kulturális kapcsolatok terén végzett tevékenysége –, a közélet és a kulturális szcéna fontos szereplője volt és maradt, akivel rengeteget lehetett beszélgetni, vitatkozni művészetről, emberekről, életről, aztán a halálról is. Nagyon örültem a kiállítás rendezését szorgalmazó felkérésnek, annak ellenére, hogy ezúttal „hozott anyagból” kellett megvalósítani a bemutatót. Szép és megtisztelő feladat volt, ráadásul újra és újra szembesültem azzal a felismeréssel, amit jól példáznak Feltóti Sándor művei: nem az a lényeg, hogy kattintunk, hanem az, ami előtte történik – amikor kitaláljuk a képet.

(A címlap- és nyitókép Feltóti Sándor műve; belső oldali fotók: Végh Zoltán)