Tragikus évfordulót ünnepelt a penteleiek közössége

Köszöntő és emlékbeszéd, koszorúk és mécsek, főhajtás és a vészterhes idők megidézése – folytatták az elmúlt évek egyszerre szomorú és szép tradícióját, a Pentele Baráti Kör és a Pentele Nyugdíjas Klub ünnepséggel adózott a Dunapenteléről kitelepített családok emléke előtt.

Máig sajgó seb a szíveken

A pentelei családok erőszakos elüldözése, kitelepítése máig sajgó seb, hangsúlyozta a DSTV kamerája előtt Pálinkás Bertalan, az eseményt szervező egyesület elnöke:

– Azon a gyászos november végi estén 42 családnak összesen több mint 130 fővel kellett a hatalom diktátuma nyomán elhagyni az otthonát, házát, feladni az addigi életét. Szó szerint derékba tört életekről beszélhetünk, hiszen egész famíliák váltak földönfutóvá, amelyért soha senki nem kárpótolta az érintetteket. Ez ez emlék ma is él, hiszen akadnak még olyanok, akik kisgyermekként elszenvedői voltak a borzalmaknak, de sok leszármazott, rokon is hordozza a gyászos örökséget.

Pálinkás Bertalan mellett az emlékbeszédet mondó Farkas Lajos, az Intercisa Múzeum igazgatója is kiemelte az ünnepségen, hogy ami a pentelei családokkal történt 1950. november 30-án éjjel, az a kommunista rezsim megbocsáthatatlan bűne:

– Álnokul, az éj leple alatt taszították romlásba a listára került családokat – egy nap alatt negyvennél több családot telepítettek ki, a korabeli Pentele ismert és elismert, köztiszteletben álló, tisztességes polgáraira mértek embertelen csapást. A történelmi kutatások azt is igazolják, hogy akkoriban nagyon könnyű volt a listára kerülni, hiszen elég volt, ha valakinek a főutcán állt a háza, amit kiszemelt magának egy törvények felett álló pártfunkcionárius. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy azt az önellátó paraszti réteget támadták, bélyegezték meg, fosztották ki, amely évszázadokon át a magyar társadalom egyik meghatározó pillére volt. A döntés az egész települést megrázta, és pontosan azért figyelmeztet minket máig hatóan a kitelepített penteleiek sorsa, hogy legyen bármilyen politikai berendezkedés, hasonlónak még egyszer nem szabad előfordulnia!

Elevenen élő emlékek

A hétfői megemlékezés rövid műsorral kezdődött – Tombor Bercel, a Sándor Frigyes Zeneiskola növendéke furulyán játszott –, majd Pálinkás Bertalan köszöntője és Farkas Lajos évfordulós emlékbeszéde következett. A történet ismert, de elégszer nem idézhető: 1950. november 30-án éjjel rendőrök lepték el Pentelét, a sötétség leple alatt kézbesítve az egyébként törvénytelen kitiltási határozatokat. A verdikt nyomán az addig becsületes, dolgos emberekből hirtelen közbiztonságot veszélyeztető bűnözők váltak – lényegében azonnal: az érintett családok kis idő múltán már a vasútállomás felé szekereztek, rendőri kísérettel, minimálisan engedélyezett vagyonkával. A listán szereplőket öt településre szállították: Szarvasra, Kondorosra, Túrkevére, Hajdúnánásra és Püspökladányba kerültek – volt, aki házban, más elhagyott iskolaépületben vagy éppen istállóban folytatta az életét. Hosszú évek számkivetettsége után szivároghattak vissza – kifosztott házaikba.

A klubházon elhelyezett emléktábla megkoszorúzása után rendhagyó összeállítással folytatódott az ünnepség – két, a DSTV műhelyének közreműködésével készült összeálltást láthattak a résztvevők. Előbb Pálfalvi János tolmácsolt egy részletet Schlitterné Nyuli Anna pentelei emlékkötetéből – természetesen a szomorú aktualitású eseménysorra fókuszálva –, majd a borzalmas emlékeket kilenc évesen átélt Radics György visszaemlékezése következett. (A visszaemlékezés szerkesztett változatát összeállításunk hangképes mellékleteként láthatják!)

A programot záró kötetlen beszélgetés, emlékidézés során folyamatosan vetítették az érintett családok korabeli fotóit – egyre bővül a Pentele Baráti Kör gyűjteménye a leszármazottaktól – egyszerre emlékeztetve a gyásznapra, valamint a település máig élő örökségére. 

A teltházas rendezvény emelkedett és megható hangulatban ért véget.

(Fotó: Végh Zoltán)