Egyszerre volt izgalmas önálló kiállítás és eseményekkel, kísérő rendezvényekkel sűrűn pettyezett programsor Martinkó Márk bemutatója: a Felülírt protokoll című kiállítás nemcsak az alkotói pálya eddigi leggazdagabb áttekintésével szolgált, de egyúttal a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) remek témakövetését is példázta.

Martinkó Márk önálló kiállítása csalogatta az érdeklődőket a közelmúltban a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) összes tereibe: a Felülírt protokoll című tárlat az alkotó művészetének eddigi legteljesebb és legkomplexebb bemutatását ígérte – ráadásként pedig kapcsolódó események, társművészeti programok, elemzések sokaságát kínálta.
Pályaívek, nézőpontok
Már a december derekán szervezett megnyitó – Nemes Z. Márió költő, esztéta gondolataival – jelezte, hogy a Dunaújvárosból elszármazott alkotó művészetének eddigi legteljesebb és legkomplexebb bemutatása következik. A kiállításhoz rendelt intézeti kedvcsináló is hangsúlyozta, hogy Martinkó Márk régi, új és legfrissebb munkái három tematikus egységre tagolódva világítják meg – és tárják fel – azt a gondolati kört, amelyben ez a művészet mozog, mégpedig oly módon, hogy közben egymást is új összefüggésbe helyezik, pontosabban: felülírják.

Arról, mit is jelent a tárlat címében is jelzett felülírás folyamata, első kézből kaphattak választ a kortárs művészet iránt érdeklődők azon a tárlatvezetésen, amelyen a tárlat kurátora, Cséka György esztéta, valamint Martinkó Márk mesélt az alkotások keletkezéstörténetéről, gondolati hátteréről. Tételesen arról a korábban már hangsúlyozott tényezőről, hogy a felülírt protokoll tulajdonképpen a gondolatok, tapasztalások szabályrendszere, de olyan egyezmény, aminek immár visszavonhatatlanul megrendültek a szilárd alapjai – így azok bármikor, bármilyen módon újra- és felülírhatók.
Nyitott kapu, nyitott kérdések
Mindezek után két izgalmas kulturális kalandozással ért véget kiállítás. Ezek sorában február elején Horváth Márk esztéta, filozófus tárlatvezetésnek álcázott előadására várták az érdeklődőket. A HAB kutatói ösztöndíj nyertese többek között a kortárs antropocén és ökoesztétikai tendenciákat vizsgálja a magyar művészeti közegben – dunaújvárosi beszámolójának apropóját éppen az adta, hogy kutatásának egyik fejezeteként Martinkó Márk munkásságát is elemezte. Mindezek után múlt szombaton következett a kiállítás finisszázsa – az esemény főszereplője Alley Catss volt, aki a kiállítás vizuális elemeihez kapcsolódó zenei performansz bemutatóval érkezett, mintegy újra felülírva a "Felülírt protokoll" anyagát.

És akinek még ez is kevés: a nagyközönség számára nyitott, nyilvános események mellett az elmúlt hetekben több, diákcsoportoknak tartott tárlatvezetés, sőt, műhelymunka helyszíne is volt az ICA-D kiállítása – egyúttal remek alkalmat biztosítva arra, hogy a fiatalok reflexiói is megjelenjenek a tárlat értelmezési horizontján.
Az elejétől a végéig érdekes sorozat, egyúttal hónapokon át gondoskodó, példás nyomkövetés volt – minden ízében méltó a tárlat súlyához, jelentőségéhez.
(Fotók a finisszázsról: Végh Zoltán)

