Szabó Károlyné, Rozi néni még januárban töltötte be a 90. életévét, a napokban pedig az önkormányzat nevében Pappné Grabant Ilona képviselőtől a város jókívánságait is fogadta. A jó kedélyű, derűs szépkorú családja körében ünnepelt, és nosztalgiázott.
Szabó Károlyné a Veszprém vármegyei, festői szépségű Salföld községben született 1936-ban, cseléd-szülők gyermekeként cseperedett négy testvérével együtt.
Salföldi kezdetek
Rozi néni szívesen nosztalgiázott salföldi gyermekkoráról, annál is inkább, hiszen, ahogyan mondta, Salföld csupán csak egy állomás volt a sok közül, ugyanis testvéreivel együtt mindig „vándoroltak”:
– A szüleim abban az időben cselédek voltak. Szegény gyermekkorunk volt a testvéreimmel együtt, de mindig alkalmazkodtunk a változásokhoz, amelyből aztán akadt bőven, mert tudják akkoriban a cselédeknek igencsak nehéz volt. A szüleim is mindig oda vándoroltak, ahol jobban fizettek a földesurak.
Később aztán, pontosabban 1954-ben szerelem hozta a városunkba – férjhez ment, és itt alapított családot. Három gyermeke, hat unokája mellett már három dédunokája boldogítja, büszkélkedett az ünnepelt:
– Bár a páromat sajnos már elveszítettem, de csodálatos családom van, nagyon összetartóak vagyunk. A gyermekeim mindennap jönnek, hozzák nekem a finomságokat, az ebédet, szeretnek, és nem sokan mondhatják el, hogy szinte látják felnőni a dédunokájukat is.
A jó időre várva
Rozi néni mindennapjai ma már igazán csendesen, a téli időszakban a ház melegében telnek, hiszen, ahogyan fogalmazott „tityeg-totyog”, ellátja magát, amennyire csak tudja, de azért szüksége van a botjára, amely nélkül egy lépést sem tesz. Alig várja már a jó időt, a tavaszt, hogy a kerti lugas alá kiüljön, és kicsit a szomszédokkal, az utcán elhaladókkal is beszélgessen a friss levegőn:
– A kertet már nem művelem, de volt nekem szép virágos kiskertem, de most már csak a kerti lugas maradt. De az is nagy boldogság: tavasszal, nyáron gyönyörű, nagyon szeretek ott üldögélni és várni a gyerekeimet, az unokáimat. De eltelnek a napok, nem vagyok szomorkodó típus: televíziót nézek, olvasgatok, és hát enni is nagyon szeretek. Ha az étvágyam jó, akkor nagy baj nem lehet. Én mindig azt mondom: mindenki egyen sok szalonnát, és tovább él.
Isten éltesse, Rozi néni, jó erőben, egészségben!
DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)
